A kenuzásban találják meg a kiteljesedést a szentkirályi Trencsényi testvérek

Trencsényi Anna és Trencsényi Noémi beleszeretett ebbe a vízisportba. Elmondták, semmiért sem adnák fel, és természetesen terveik is vannak a jövőt illetően. Anna, aki még csak a szentkirályi általános iskola hatodik osztályos diákja, de már hatszoros korosztályos magyar bajnok, kilencéves korában, 2019 tavaszán fogott először lapátot a kezébe. Elmondása szerint a Tisza-parti kisvárosban jártak, amikor meglátták a Tisza­kécskei Városi Sportegyesület evezős szakosztályának tagjait evezni, és neki is kedve támadt ehhez a sporthoz. Noémi, aki a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Gimnázium 9. osztályos diákja, két évvel később kezdett hajóba térdelni, mert a húga láttán ő is kedvet kapott hozzá. Tavasszal és ősszel egy héten öt-hat edzésen vesznek részt, de ezenkívül kondiznak, futnak és úsznak is. Nyáron az edzések száma a duplájára emelkedik, mert akkor délelőtt és délután is gyakorolnak. Télen csak kondicionális edzés, futás és úszás az előírás. A szakosztály nemrég önálló egyesületté vált, Tisza­kécskei Vízisport Klub néven. A lányok Huszár Henrik irányítása alatt készülnek a versenyekre. Adódott a kérdés, hogy miért éppen a kenut választották, hiszen az sokkal nehezebb, mint a kajakozás. 

– Nagyobb kihívás volt, az edzőnk is kenus volt, meg jobban is tetszett, ezért választottuk a kenut – mondta Noémi. – Először a túrakenut próbáltuk ki, beletelt néhány hétbe, mire megszoktuk, és addig borultunk is jó párszor. Aztán ugyanannyi időbe került megtanulni a versenykenuban megmaradni. Mielőtt elkezdtünk kenuzni, természetesen úszásvizsgát kellett tenni, és csak utána igazolt le bennünket a klub. A versenykenu súlya minimálisan 14 kiló, ha nincs meg, akkor súlyt kell beletenni. Anna, mivel még nincs 12 éves, minikenuval versenyez még, de jövőre már ő is a nagyobb kenut használja. Az már az elején eldől, hogy kinek melyik oldalról esik jobban az evezés, mi mindketten balosok lettünk. 

A jó eredmény eléréséhez fontosnak tartják a kitartást, a szorgalmat, valamint szükséges egy jó edző, és persze nem hátrány, ha valaki tehetséges. Anna, amióta versenyez, hat alkalommal lett a korosztályában magyar bajnok. Már 12 évesen is győzött a korosztályában, azóta nem is tudták legyőzni. Persze ehhez komolyan kell edzeni, és mivel a kenuzás főleg a test egyik oldalát veszi igénybe, ezért a másik oldalt is erősíteni kell, hogy ne legyenek féloldalasak. Minden edzés után nyújtanak és erősítenek. Anna ebben az évben teljesítette először a maratoni távot, ami az ő korosztályában öt kilométert jelent. 

Noémi idén lett először magyar bajnok ezer méteren párosban, Kis-Batka Iringó Júliával együtt, ifjúsági korosztályban. Július végén rendezték a magyar bajnokságot, ahol a lányok kivívták az indulás jogát az Olimpiai Reménységek Versenyére. Bár a felkészülésük nem volt a legjobb, Noémi vállsérülést szenvedett az ob-n, így három hetet ki kellett hagynia a felkészülésből. Gyógytornára és masszírozásra járt, hogy egyáltalán le tudja evezni a távot. Így csak másfél hetük maradt a versenyig. Ebből próbálták kihozni a legjobbat. Mivel az edzéseken szépen mentek, a technikájuk pedig sokat javult a bajnoksághoz képest, így megcsillant a remény, hogy felállhatnak a dobogóra. Az idő kegyes volt hozzájuk, szélcsendben tudtak evezni. Futam előtt megkapták a biztató szavakat az edzőjüktől és a szülőktől, akik természetesen kimentek a verseny helyszínére szurkolni. A szülők a kivetítőn követték a versenyt, Huszár Henrik pedig a part mentén biciklizett és biztatta a lányokat. A rajt után mindjárt az élre törtek és rendületlenül haladtak az első helyen. Féltávnál úgy látszott, hogyha bírják a táv második felét, akkor megvan az arany. 

Huszár Henrik nem is fogta vissza magát edzői értékelésében. – Nagyon büszke vagyok a két lányra. Sok negatív hatás ért minket ebben az évben, de sikerült felállnunk, és megmutattuk a világnak, hogy igen, Tiszakécske és Szentkirály is ott van a világelitben. Kis-Batka Iringó Júliának hálás vagyok, amiért belement, hogy új párja legyen, és hogy bízott bennem, hogy meg tudják csinálni a feladatot. Nem kevésbé vagyok neki hálás azért, hogy amikor Noémi lesérült, türelmes volt vele. Nagyon örülök, hogy Trencsényi Noémi a csapat tagja. Bár későn kezdte ezt a sportot, de a szorgalmával bebizonyította, hogy igenis el lehet érni eredményeket. Ráadásul a sérülés ellenére sem adta fel a felkészülést és a versenyt. 

– Kenuban tizenöt évesen mehetnek először nemzetközi versenyre a sportolók – jelentette ki az anyuka, Trencsényiné Edina. Az Olimpiai Reménységek Versenye egy világverseny, ami jelentős megmérettetést jelentett számukra. 

A Trencsényi lányok sportszerűen élnek, betartják a versenysport megkívánta szabályokat. Korán fekszenek, tápláló ételeket fogyasztanak. Szentkirályon szinte nincs olyan gyerek, aki ne táncolt volna. Anna és Noémi is táncolt, de azt már felváltotta a kenu. Annánál viszont megmaradt még a zongora. A lányokat Baukó Ferenc tanította meg úszni, ő volt a testnevelő tanáruk. Jó alapokkal érkeztek a mai sportágukba, az állóképességük remek volt. A kenuzás előtt szinte minden hétvégén jártak futóversenyekre. Anna korábban a KARC-ban atletizált, Kónya Ákos csapatában, nyert is versenyeket, de a kenu miatt abbahagyta. A futóedzések után nem fáradt el, úgy érezte, hogy nem az lesz az igazi sportága. A második vízi edzése után viszont azt mondta az édesanyjának, hogy megtalálta az igazi sportját, mert életében először elfáradt. 

Ebben az évben Montenegróban nyolc napig voltak edzőtáborban, ahol közel háromszáz kilométert eveztek. Tavasszal még nincsenek résztávok, akkor még csak visszaszoknak a vízre, a technikát javítják, nyolc-tíz kilométereket eveznek egy edzésen. Nyár elején, júniustól pedig már jóval többet. Ebben a sportágban egy évben két magyar bajnokságot tartanak, de nyáron szinte minden hétvégén van verseny. Novemberben és februárban fizikai felmérő versenyeken vesznek részt, ahol az állóképességet és az erőt is nézik. 

A lányok a Szentkirályért Közalapítványtól az elmúlt évben és idén is díjat és pénzjutalmat kaptak, a településen ugyanis olimpiai sportágban ők a legeredményesebb sportolók. Anna és Noémi 2020-tól tagja a magyar utánpótlás-válogatottnak is. Csak remélni lehet, hogy ugyanúgy folytatják majd az elkövetkezendő években is a kenuzást, és azzal az elszántsággal, ami jelenleg van bennük szép eredményeket tudnak majd elérni.