Teher nélkül focizhat a Szabadszállás

Az őszi idény úgy indult, ahogy azt Szabadszálláson elvárták, sorra nyerte a mérkőzéseket a csapat, és egy komoly rangadót is sikerrel hozott döntetlenre Kiskunfélegyházán.

– Valóban remekül indult az őszi idény – tekintett vissza a szakmai igazgató. – Jó eredményeket értünk el, a csapat is ráállt egy jó irányra, a hetedik forduló után már mi vezettük a tabellát. Ugyanakkor nekem már az idény első felében is voltak félelmeim a csapatjátékot illetően a tekintetben, hogy voltak hiányosságaink. Ezeket a Kiskunfélegyháza elleni Magyar Kupa-mérkőzés előtt pár nappal a csapatnak keményen szóvá is tettem. Azt a meccset itthon 3–0-ra elveszítettük. A félelmeim be is bizonyosodtak, hiszen az utolsó négy fordulóban zsinórban négy vereséget szenvedtünk el. Nem az volt a probléma, hogy elaltattak volna minket a részsikerek, annál is inkább, mert az idény első felében nem a legerősebb ellenfelekkel találkoztunk. Amikor azonban jöttek az ősz végén a rangadók, amelyeket azokkal a csapatokkal vívtunk, amelyek jelenleg is a tabella elején álltak, azokon az összecsapásokon már voltak problémáink. Nem is a játéktudásunkkal volt a baj, hanem inkább a saját játékunk begyakorlatlanságával, a helyenként egysíkú és kiismerhető támadótaktikánkkal, olykor egyénieskedő játékunkkal.

A szakmai igazgató ugyanakkor az új helyzetben is inkább a lehetőséget látja.

– A négy vereség arra predesztinált minket, hogy egy kegyelmi állapotban játszhatjuk végig a bajnokságot. Úgy érzem ugyanis, hogy tizenhárom pont hátránnyal a bajnokságot már nemigen tudjuk megnyerni. Kiesni nem fogunk, tehát nyugodtan építhetjük a jövő csapatát, amely egyébként lényegében az összetételét tekintve a mai. Csak némi szerkezeti és személyi változtatásokkal szeretném kiegyenesíteni a csapat játékát. Tragédia nem történt az ősz végén sem, hiszen azon a négy meccsünkön, amelyeken vesztettünk, nem volt törvényszerű a vereség, azok a kudarcok szubjektív és objektív okoknak tudhatók be. A szubjektív okok azok, hogy több olyan meccs volt, ahol szinte magunkat vertük meg – rosszul jöttünk ki fordulópontokból, kihagytuk a ziccereket, egyéni hibákat vétettünk –, az objektív okokra pedig ezúttal nem térnék ki, annak idején bosszankodtam emiatt. Így aztán most némi csalódottság van bennem, ugyanakkor nem kis dolog az, hogy néhány évvel azután, hogy a csapat megmaradása is kérdéses volt, most azért lehetünk csalódottak, mert nem vagyunk már esélyesei a bajnoki címnek.

Pandur László elmondta, annak dacára, hogy négy vereséget szedtek össze zsinórban, szerették volna lejátszani a három maradék meccsüket is az ősszel, ám az első két összecsapás alkalmával ebben az ellenfél nem volt partner – senki nem volt köteles kiállni már novemberben –, a legutolsó, Kerekegyháza elleni bajnokit pedig már ők nem vállalták, mert a túlságosan hosszúra nyúlt kényszerszünet miatt kiesett a ritmusból a csapat.

Így a novembert és decembert fakultatívan átfocizták, heti két edzéssel. Ezeket az edzéseket szakmai igazgatóként már Pandur László vezette.

– Az őszi idény végén az addigi edzőtől, Horváth Pétertől elváltak az útjaink. Barátságban váltunk el, hiszen kiváló szakembert ismertünk meg a személyében. Kő profi volt futballistának is, edzőnek is, nálunk meg az ő felfogásához képest azért még amatőr ez a környezet – mondta.

A szakmai munkát tehát az idén már Pandur László irányítja, segítője pedig az a Sümegi József, aki az ősz derekán vált szabaddá Hartán, ő pályaedzőként segíti a szakmai munkát Szabadszálláson. – Sümegi József régi barátom, így jól tudom, hogy tapasztalt, jó szakember, nagyon sokat fog segíteni nekünk – jelentette ki Pandur László. – A megye egyes csapatnál nem volt nagy játékosmozgás. Ketten távoztak a kerettől, Kotliár Bogdán és Horváth Bence. A tizenkilences keretünk így lecsökkent tizenhétre, a kettes keretből felhoztuk Farkas Sándort.

Arra is kitért a szakmai igazgató, hogy a középtávú cél mit sem változott, szeretnének idővel feljutni az NB III.-ba.

– A megye egyes keretben amatőrként szerepelünk ugyan, viszont a játékosok közül szakmai szempontból már most is többen megütik az NB III.-as színvonalat.

Nem véletlenül, ugyanis a végcél mindenképpen az NB III.-as tagság, hiszen a játékosok többsége alkalmas arra, hogy magasabb osztályban játsszon, sőt vannak, akik számára nem is igazi kihívás a megyei első osztály. Nem véletlenül alakult ez így, hiszen amikor átvettem a klubot, olyan helyi játékosokat hoztam haza különböző akadémiákról, akik ennek a célnak az elérésére alkalmasak, és rajtuk kívül is olyan labdarúgókkal töltöttük fel a felnőttkeretet – több megyei válogatottal is –, akiknek a megye egyben lubickolás nem pálya. A cél tehát a harmadosztály. Azzal ugyanakkor tisztában vagyok, hogy Szabadszálláson sem a létesítményhelyzet, sem a támogatási rendszer, sem az utánpótlás állapota nem teszi még lehetővé az osztályváltást. Már megvan a koncepcióm, hogy ezeket a problémákat hogyan lehet majd kiküszöbölni, vagyis a hiányosságainkkal tisztában vagyok, de látni vélem a megoldást. Ugyanakkor ami a támogatást illeti, elsősorban kisvállalkozók segítik a csapatot – vendégül látják a csapatot, besegítenek az étkeztetésben, kisebb hozzájárulásokkal segítenek –, amit ezúton is nagyon köszönök nekik. Ezeken kívül az önkormányzat a pályát biztosítja. Több támogatásban nem részesül az egyesület, pedig immár két szabadszállási futballcsapat versenyez a megyei bajnokságokban. A megye hármas csapat listavezetőként, bajnokesélyesként, a megye egyes együttes dobogó­esélyesként – részletezte Pandur László.

Szabadszálláson az ősz folyamán nagy örömöt okozott a szurkolóknak és a klubvezetésnek is a megye hármas csapat szereplése.

– Szabadszállás lelkes és sportszerető közönsége megérdemli azt a csapatot, amelyet ugyanúgy vagy még jobban a magáénak tud, mint a megye egyest, amely igazán az övé. És ez nálunk a megye hármas együttes. Zömében olyan játékosok alkotják, akik korábban is a Szabadszállási SE játékosai voltak. Természetesen voltak, akik kiszorultak a keretből akkor, amikor a megye kettőbe följutás idején kénytelenek voltunk igazolt játékosokkal is megerősíteni a keretet, viszont éppen azért indítottuk el a megye hármas csapatot is, hogy

aki szabadszállási, az igenis futballozhasson itthon, ne legyen kénytelen máshova igazolni.

A Szanki Olajbányász elleni meccs előtti taktikai megbeszélésen örömmel döbbentem rá arra, hogy tízen voltak ott abból a csapatból, amelyik korábban a 2017. szeptember 22-i, Dunaújváros NB III.-as csapata elleni, a Magyar Kupa-főtáblán a legjobb 64 együttes közé jutásért játszott mérkőzésen már szerepelt az akkori megye kettes csapatunkban és abban a szezonban feljutott a megye egybe. Van tehát folytonosság. Most télen is lesz három visszatérő a megye hármas keretbe, Kovács Péter, Kanizsai Lajos Manó és Kovács Norbert kapus személyében. A megye hármas csapat tehát egyrészt azt a célt szolgálja, hogy mindenki itthon maradhasson, de ennyinél még nem állunk meg. Ez a csapat bombaerősnek számít a megye háromban, így eséllyel pályázik az Északi csoport megnyerésére. Ha ez sikerül, akkor elindul a megye kettőben.

Nagy veszteség is érte a klubot december második felében, még az ünnepek előtt, elhunyt ugyanis Pandur Gábor vezetőségi tag, akinek a halála megrázta az egész szabadszállási futballtársadalmat, de nem is csak a szabadszállásiakat, hanem mindazokat, akik ismerték, voltak ilyenek mindenütt a megyében.

– Pandur Gábor vezetőségi tag is volt, de egyfajta mindenes is. Nem lehetett tőle olyat kérni, amit ne teljesített volna, de saját magától is tolta a szekeret, ha látta, hogy valahol még segíthet. Hihetetlenül fontos szerepet töltött be nálunk, a szívét-lelkét kitette a csapatért, idegenben aligha volt olyan mérkőzés, amelyre ne kísérte volna el az együttest. Karácsony előtt hunyt el. Az általam korábban elmondottak alapján látható, megvan minden okunk arra, hogy maximálisan komolyan vegyük a tavaszt, de ha nem lenne, akkor is ha másért nem, az ő tiszteletére, az ő kedvéért, az ő emlékére kötelességünk jól szerepelni, hiszen tudjuk, hogy valahonnan figyeli ezt a csapatot.