Honfoglalás kori családok földi maradványait találták meg Fajszon

Az elmúlt hetekben lezárult a még 2018 tavaszán kezdett régészeti ásatás Fajsz mellett, ahol egy helyi lakos régi sírokat fedezett fel, nem sokkal a földfelszín alatt. Évek megfeszített munkájának eredményeként közel tucatnyi honfoglalás kori nyughely feltárása és leletmentése történt meg, az anyagot pedig már el is kezdték tanulmányozni a programban részt vevő intézmények. Az ásatás a kalocsai Viski Károly Múzeum szervezésében zajlott le, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának közreműködésével.

– Anno egy helyi lakostól kaptuk a bejelentést, hogy a területen megállt az öntözőberendezés és a víz csontokat mosott a felszínre.

Az akkori leletmentés során három honfoglalás kori sírt sikerült feltárni

– idézte fel Szabóné Lantos Andrea, a feltárást vezető régész.

– Azzal kellett szembesülnünk, hogy a sírok veszélyben vannak, hiszen közvetlenül a szántott földréteg alatt helyezkednek el. Több közülük erősen bolygatott állapotban volt, és csak kevés maradt épen. Rögtön tudtuk, hogy nagyobb összefogásra lesz szükség a temető megmentéséhez – fűzte hozzá, megköszönve a közös munkát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem részéről dr. Türk Atti­lának és dr. Langó Péternek, míg a Bölcsészettudományi Kutatóközpontból dr. Szentpéteri Józsefnek. Az ásatás egy részét egyébként az Árpád-­ház Program keretéből sikerült finanszírozni.

A szakember kifejtette: nagyon speciális lelőhelyről van szó, mivel mesterségesen épített halom, úgynevezett „lakódomb”, ami több ezer év alatt egymásra rétegződött településekből emelkedett. Már korábban megállapították róla, hogy hétezer év során felhalmozódott, mintegy 2,5–3 méternyi üledékréteget rejt, és a fúrásokkal három pusztulási réteget lehetett elkülöníteni. A neolit megtelepedésen kívül a réz-, bronz- és középkorból is találtak leleteket, amelyek aztán Bács-Kiskun megyei múzeumokba kerültek, de azzal csak 2018-ban szembesültek, hogy a területen honfoglalás kori temető lehet.

– A viszonylag korai, márciusi ásatásra azért volt szükség, mert földművelés zajlik a területen, és az öntözőberendezéseket már kora tavasszal elindítják, majd késő őszig működtetik – indokolta a szokatlan időzítést Lantos Andrea.

– Ezúttal nyolc nyughelyet találtunk, így a 2018-as feltárással együtt már 11 megmentéséről beszélhetünk, és nagy valószínűséggel minden oldalról behatároltuk a temető szélét.

A sírok nyugat–keleti tájolásúak, főleg nők és férfiak feküdtek bennük, de egy gyermek is előkerült

– számolt be, hozzátéve, tárgyi emlékekből szintén sokat sikerült felszínre hozni.

Az ásatás során aranyozott ezüstveretek, rombusz alakú nyílhegyek, a lovas­temetkezésekre jellemzően lómaradványok és lószerszámok kerültek elő, illetve egy korabeli íj is az egyik férfi mellől. A női nyughelyek arról árulkodnak, hogy jómódú család vagy családok temetkezési helyéről van szó, mert nagyon gazdag melléklettel, nemesfémekkel díszített ruházatban helyezték őket végső nyugalomra.

Ezzel a feltárással lezárult a több hullámban elvégzett ásatás, és megkezdődött a leletek feldolgozása, restaurálása, ami várhatóan többéves folyamat lesz, jósolta a vezető régész, jelezve: több tudományos és ismeretterjesztő publikációt terveznek megjelentetni a kutatásról, illetve arra is készülnek, hogy tárlatot állítanak össze a leletekből, először az ásatást szervező Viski Károly Múzeum számára.