A haza szeretetére tanít Heinrich Gábor első könyve

„A Tisza szeretete, a hagyománytisztelet, a bennünket körülvevő környezet szépségeinek meglátása és a hivatásom árnyoldalainak megélése ösztönzött arra, hogy a lelkemben zajló folyamatokat, érzéseket papírra vessem. Nagy- és dédszüleim egyaránt átélték a 20. századi háborúk nehézségeit, borzalmait, egyik üknagyapám az Isonzó környéki harcokban halt hősi halált” – írja könyvének bemutatkozójában Heinrich Gábor, akinek első kisregénye az Antológia Könyvkiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban. – Bár a történet a képzelet szüleménye, de akár igaz is lehetne – nyilatkozta szerkesztőségünknek. Mint mondta, a szereplők és a helyszínek kitaláltak, ugyanakkor a történelmi háttér pontosan tükrözi az egykori valóságot.

Heinrich Gábor négy éve ír a lakiteleki újságban. Novelláit Szegedi Gábor néven olvashatták a lakitelekiek. Az örökség című kisregény megjelenésével hullt le a lepel írói álnevéről. Az újságban megjelent novellák alapján több ismerőse is arra biztatta, hogy folytassa az írást. Többek között Lezsák Sándor író, országgyűlési képviselő, akinek szakmai támogatásával látott napvilágot a kötet. A könyv borítóját lánya, Heinrich Blanka készítette és egy tiszai tájat ábrázol. A belső illusztrációk is Blanka, illetve Dávid Orsolya keze munkáját dicsérik.

Heinrich Gábor elmondta, a történelem szeretete kisgyermekkora óta kíséri, és családjában mindig nagy hangsúly kapott az ősök tisztelete és a hagyományőrzés. Ezt felnőttként sem feledi, és próbálja a fiatalabbaknak továbbadni. Ezért is alapította meg és működteti már egy évtizede a Muraközy János Honvéd Hagyományőrző és Lövész Egyletet, amely bekerült a helyi értéktárba is. Az egylet vezetőjeként is a jeles napok, népszokások megélésére, illetve a honvédelem fontosságára tanítja a gyerekeket.

– Írásaimban is a gyökerekhez való visszatérést próbálom hangsúlyozni. Ezt nagyon fontosnak érzem napjainkban, amikor a túlzott globalizáció jellemez mindent. Szeretném, ha gyerekeim és az egyletbe járó gyerekek is tudnák, hogy honnan származnak, milyen gyökerekből táplálkozik az életük fája. Szeretném, ha megértenék, hogy a gyökértelen fát az első komolyabb vihar kicsavarja – hangsúlyozta Heinrich Gábor, aki számos új ötlet megvalósításán dolgozik. Jelenleg a Várakozás című novelláját írja, melyben egy özvegyen maradt idős úr történetét meséli el. Ugyanakkor nagy álma elindítani azt a kutatást, amely bebizonyítaná, hogy az alpári réten történt az az ütközet, amelyben Árpád fejedelem legyőzte Zalánt.

A zászló legendája

Valami nagy, rejtélyes kincset sejt a falu – Tisza­püskökfalva – népe, valahol az ártéri erdőben elásva, amit még a 19. század derekán a szabadságharcos magyar huszárok rejtettek el. Azóta is csak a szóbeszéd járja. Nem tudni, hol van, nem tudni, mi az. Henrich Gábor Az örökség című munkájában megoldódik a rejtély. Hőse, az öreg juhász pulija talál valamit, amit az öreg kiemel a földből. Egy ládára lel, benne lepedőbe takart zászlóra, a negyvennyolcas huszárok farkasfogas zászlójára. Aki a csatában vitte, elesett. A bajtársai hozták magukkal, és ásták el gondosan óva, mint szent ereklyét, itt a Tisza partján, ahol most – néhány évtizeddel később – az öreg legelteti nyáját. A szerző erre a zászlóra hangolva vezeti át az olvasót a két világháború szörnyűségein, veszteségein, egyik nemzedékről a másikra görgetve a 20. század magyar katasztrófáinak történetét, Doberdótól a falu szovjet megszállásáig – íjra Az Örökség című könyv ajánlójában Bíró Zoltán irodalomtörténész. Majd hozzáteszi: van azonban ennek a kis kötetnek békét idéző fejezete is Hónapoló címmel. A szerző nem szónokol a békéről, rendőr mivoltából sem következik, hogy valamilyen regulát képviselne. Csak hónapról hónapra vezeti olvasóját az esztendőn, nem csatákon, nem háborúkon át, hanem a hónapok karakterét, jellemzőit, változásaik természetét röviden rajzolva. Legfőbb erénye talán, hogy bemutatja: legyen tél vagy nyár, ősz vagy tavasz, az ember mindig egy a természettel – fogalmaz az ajánlóban Bíró Zoltán.