Verseket ír a gyermekorvos

Fischer László igazi pedagóguscsaládba született: édesanyja általános iskolai tanárként dolgozott, édesapja pedig igazgató volt előbb Bácsalmáson, majd a família Kecskemétre költözése után a Bányai Júlia Gimnáziumban. László az orvosi pályát választotta, bár szülei példáját valahol mégis követte, hiszen az ő élete is mindig a legkisebbek körül forgott. 1982-es szakvizsgája óta ugyanabban a kecskeméti praxisban (az árpádvárosiban) gyógyít, emellett helyettesítőként három éve Katonatelepen is praktizál, és a Nyíri úti iskolába járó sérült gyermekeknek is ő a iskolaorvosa.

– Talán a kívülállók nem is gondolnak bele, de egy orvosnak úgy kell a hétköznapokban dolgoznia, mintha neki nem lennének családi gondjai, betegségei, és nem kellene megküzdenie a nagy felelősséggel, azzal, hogy döntéseiben végső soron mindig egyedül marad. A problémák elfojtása nálam a versírással feloldódik, ez számomra út a kiégés ellen, egyben önmagam nyílt vállalása – három éve a doktor úr így vallott arról, hogyan is kezdődött életének „költészettel eljegyzett” korszaka, amely nem pusztán egyszeri fellángolásnak bizonyult. Felnőtteknek szánt első két kötete után a gyerekek felé fordult.

Kéz a kézben című verseskönyve a Nyíri úti iskola sérült diákjainak bájos rajzaival jelent meg, ezután pedig egy mesekönyv következett, melyet a Kodály Iskolában tavaly érettségizett, hegedűművésznek tanuló Berta Krisztina illusztrált. Nemrég jelent meg a legújabb kötet, Csöpp versek csöppeknek címmel, ezúttal Nagy Szilvia kecskeméti védőnő vidám hangulatú festményeivel.

– Amikor a felnőttverseket és novellákat írtam, nagyon sok szójáték, rím eszembe jutott. Gondoltam, nem hagyom elveszni őket, feljegyeztem hát az összeset, és ezek adták később a gyerekversek egy részének alapját – ad kis betekintést az alkotói folyamatba az orvos, aki szerint nagy hiba alacsonyabb értékűnek kezelni a legkisebbeknek szóló költészetet, hiszen ők is megérdemlik az igényes, ötletes, kidolgozott verseket, sőt, náluk kellene igazán odafigyelni a szövegre, hiszen első éveikben alapozzák meg szókincsüket, kezdik el a nagyvilággal való ismerkedést. Így ő például nagyon odafigyel a rímekre, szótagszámra, ritmusra, dallamosságra, hogy a mű minél nagyobb élvezetet nyújtson gyermeknek és szülőnek egyaránt. Hiába nem a költészetből él meg, amatőr létére profi minőséget kell létrehoznia – ez az alapvetése a doktor úrnak.

– Kodály Zoltán azt mondta, hogy a gyermek zenei nevelése kilenc hónappal a születés előtt kezdődik. Azaz már a várandósság alatt érdemes a kismamának zenét hallgatnia, énekelnie és persze verset mondania, a baba születése után pedig még inkább. Fontos, hogy a mindennapok részeivé váljanak a mondókák, dalok, mesék, hiszen gazdagítják a gyermek fantáziáját, és közben szoros, bensőséges kapcsolat alakul ki a csöppség és a szülő között – a doktor úr szavait érdemes megfogadnia minden családalapítás előtt álló párnak és a kisgyermekes édesanyáknak, édesapáknak egyaránt.

– Jó gyerekvers kedves, könnyed hangulatban születhet, ezért amikor fáradt vagy feszült vagyok, akkor nem is ülök oda a géphez – árulja el Fischer László, aki nem titkolja: holott eleinte nem annak szánta, mégis számára egyfajta speciális terápiává vált az alkotás;

jót tesz a lelkének, hogy lejegyzi élete múltbeli és mindennapi élményeit, hangulatait, örömét és bánatát. Őszintén kifejezi érzelmeit, tudja, hogy ez nem általános, sőt a férfiak körében kifejezetten ritka, amit nagy bajnak tart.

– Fel kell vállalni önmagunkat, akkor is, ha úgy érezzük, hogy gyengék vagyunk, vagy ha hibáztunk, valamit nem jól csináltunk. Az érzelmek tagadása, elfojtása különösen a férfiakra jellemző, pedig nagyon ártalmas, hosszútávon sajnos valamilyen testi betegségben nyilvánulhat meg, a gyomorfekélytől kezdve a magas vérnyomáson, stroke-on át a szívinfarktusig. Társadalmi jelenségről van szó, úgy nevelkedünk, hogy a férfiaknak nem szabad kimutatniuk a fájdalmukat, bánatukat, mert az gyengeséget jelent. Ha egy férfi gyárigazgató elsírja magát egy nyugdíjas búcsúztatón, az ciki, mert nem férfias, míg ha egy női igazgató teszi ugyanezt, az teljesen elfogadott – pedig az érzelmek ugyanazok – véli a gyermek háziorvos.

Névjegy

Fischer László 1954-ben született. 1978-ban szerzett általános orvosi diplomát, 1982-től gyermek háziorvos Kecskeméten az Árpádvárosban, emellett jelenleg helyettesít Katonatelepen. 2006–2013 között Kecskemét városi gyermekgyó­gyász szakfőorvosa volt. Elvégzett egy pszichoterapeuta, egy autógén tréning és egy gyermek-, serdülő- és várandós relaxációs képzést, emellett kitanulta a veszteség- vagy gyászkezelés módszerét is. Nős, három gyermek édesapja. Felesége védőnő. Nóra lányuk orvosegyetemet végzett, gyermekgyógyásznak készül, Nelli pszichológiát tanul, Péter informatikus mérnök szakra jár.