Gróf Zoltán képeivel egy angol grófságban is bemutatkozott

– Mi késztette arra, hogy képekben fogalmazza meg érzéseit, gondolatait?

– Fiatal koromban leginkább a zene és a foci érdekelt. Barátaimmal sokáig gondolkodtunk azon, hogy zenekart alakítunk. Édesanyám egy napon a kezembe adta Dallos Sándor könyvét, az Aranyecsetet. Munkácsy Mihály élettörténetét elolvasva támadt fel bennem a festészet iránti olthatatlan vonzalom. Úgy gondoltam, hogy van is hozzá tehetségem, az érettségi után azonban nem volt bennem annyi önbizalom, hogy jelentkezzek a Képzőművészeti Főiskolára. Megpróbáltam olyan szakmát választani, ami közel állt a festészethez, így lett belőlem címfestő. Később kiderült, hogy jól döntöttem. Tóth Jánosnak köszönhetően tanultam meg a festészet alapjait, az ecsetkezelést, a vászon kifeszítését, a festékkeverést. A tehetségemre mesterem már egészen korán felfigyelt és egyre bonyolultabb feladatokat bízott rám.

– Mikor érezte úgy, hogy tovább kell lépnie?

– A fordulópontot a mártélyi szabadiskola jelentette számomra. A festészet rejtelmeibe kiváló művészek, a szegedi Tanárképző Főiskola Rajztanszékének oktatói, Hézső Ferenc, Holler László avattak be. Sokat tanultam Szappanos Istvántól, rajta keresztül ismerkedtem össze a megye képzőművészeti „elitjével”. Nagy előrelépést jelentett, amikor elhívtak az első profi alkotótáborba a kilencvenes évek elején. Lajosmizsén ismertem meg Bozsó Jánost, akivel sokat festettünk együtt. Akkoriban még sötét színekkel dolgoztam, követve a Munkácsy Mihály, Paál László vonalat, de művésztársam, barátom képei is nagy hatással voltak rám. Hosszú évekbe telt, míg sikerült saját festészeti stílusomat kialakítani, a komor színek helyett természethű világos színeket alkalmazni. Szinte minden technikát kipróbáltam az akvarelltől a pasztellig, végül mégis az olajfestés mellett maradtam. Képeimen a természet, a táj, a virágok, mostanság egyre inkább a figurális ábrázolás kap hangsúlyt. Festészetemben a realizmust, impresszionizmust és a plein airt követem. Nagyrészt sajátos kidolgozású zománc-olajfesték technikával dolgozom, mely a hagyományos olajfesték színerejét vegyíti a mai szintetikus lakkok fényerejével és keménységével.

– Több évtizede van a pályán, mire a legbüszkébb?

– Közel harminc éve festek rendszeresen, munkáimmal számtalan csoportos és egyéni kiállításon bemutatkoztam itthon és külföldön egyaránt. Egyebek között Kassán, Nagymegyeren, Lendván, Kapnikbányán, Kecskeméten, Veszprémben, Kolozsváron és még sorolhatnám. A legbüszkébb angliai bemutatkozásomra vagyok. Az Oxfordtól nem messze fekvő grófságban harmincnégy képet állítottam ki egy külföldre szakadt névrokonom, Gróf László jóvoltából. Dicsőségre, kitüntetésre sohasem vágytam, ám tavaly festészeti munkámért megkaptam a Ballószögért Érdemérmet, amit nagyra értékelek.

– Mennyire számít termékeny alkotónak?

– A legaktívabb az alkotótáborokban vagyok, van olyan nap, hogy két képet is megfestek. Ha összeszámolnánk, akkor megközelítőleg háromezer kép került ki ez idáig a kezem alól. Nagyon sok helyen van képem, hazai és külföldi műkedvelők, intézmények birtokában.

– Vannak-e követői, tanítványai?

– Januártól Agárdi Gabival beindítottunk egy szakkört Kecskeméten. A túljelentkezés miatt két csoportban foglalkozunk a tanítványokkal. Közülük a legsikeresebbek egyike Csomor Eszter, akinek a minap, a nagykőrösi Arany János Kulturális Központban nyílt kiállítása. Az oktatás nem iskolarendszerű, hanem mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretne, mi ebben kívánunk segíteni. Ez a nehezebb változat.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Egyre többet festeni. A téli hónapokat műteremben töltöttem, alig várom már, hogy ismét kimenjek a természetbe, leginkább fotózni. Nem szívesen dacolok ma már az esővel, széllel, tűző nappal, inkább választom a műtermem nyugalmát. Harminc-negyven éves pályafutásom alatt a feszültség jellemezte festészetem, most úgy érzem, feloldódtam. Ezt szeretném átvinni a képeimbe. Jellemzően tájképeket, csendéleteket örökítettem meg, a jövőben inkább a figurális ábrázolás felé kívánok fordulni. Terveim között van a bacchanália, a Zsuzsanna fürdőben témája, ahol a női test kapja a fő szerepet.

– Mit jelent az ön számára a művészet?

– A családomon kívül mondhatni szinte mindent. Ha könyvet olvasok, akkor leginkább művészeti témájút, az interneten is leginkább a letűnt korok és kortárs művészek munkássága, munkái után érdeklődöm. Folyamatosan kutatok, bővítem elméleti tudásomat.