Indiai származású szerzetes járt a Wojtyla népkonyháján – galériával

A részletekről a Wojtyla-ház számolt be. A Pápai Missziós Művek indiai származású igazgatója vidám hangulatú, kötetlen beszélgetés keretében adott ízelítőt szülőhazája kultúrájából, egyúttal bemutatta önmagát és az általa irányított katolikus szervezetet, a szerzetesi életet. Tette mindezt kiváló magyarsággal. 

Pápai Missziós Művek

Az interaktív előadás elején Farkas Pál, a Wojtyla Barátság Központ programszervezője köszöntötte a vendéget, majd dr. Jeney Gábor soltvadkerti plébános osztotta meg gondolatait.

Elhangzott: a Pápai Missziós Művek az Egyház missziókat segítő és támogató központi szervezete, mely az Evangelizációs Dikasztérum alá tartozik. Európában huszonnégy országban van jelen, köztük Magyarországon is. 

Indiában a sok hindu között keresztényként nevelték

Tete Remis mesélt életéről. – Sokan csodálkoznak, hogy indiai létemre verbita vagyok. Hazám közel 30 állama egyenként is jóval nagyobb, mint Magyarország. A lakosság – államonként mintegy 25-30 millió ember – döntő többsége hindu, kisebbik hányada iszlám vallású, a keresztények aránya összesen alig 3 százalék. Családunkban először a dédszüleim lettek keresztények; én már beleszülettem a katolicizmusba. A verbitákkal már egészen kiskoromtól kapcsolatban álltam, az általuk fenntartott óvodába, iskolába jártam. Tizenkilenc évesen beléptem a verbita kisszemináriumba. A noviciátus után filozófiát és teológiát tanultam, 2012-ben szenteltek pappá – mesélt ifjúkori szárnypróbálgatásairól a lelkipásztor.

Példaképként tekintett a verbita szerzetesekre

– Az, hogy verbita szerzetes leszek, már nagyon korán kialakult bennem. Naponta közvetlen közelről láthattam, hogy a verbita atyák, a misszionáriusok milyen óriási hittel és lelkesedéssel végzik a küldetésüket. Nem magukért élnek, hanem másokért, Istennek és az embereknek szolgálnak. Ez nagy erővel hatott rám, így nem is volt kérdéses számomra, hogy verbita pap leszek. Olyan akartam lenni, mint ők. Pappá szentelésem évében kaptam a missziós kinevezésemet Magyarországra – emlékezett vissza.

Náluk a kiközösítettség trauma, Magyarországon nem

A közönségből több kérdés is érkezett a szerzeteshez. Ezek egyike arra vonatkozott, hogyan sikerült Magyarországon beilleszkednie.

– A hideghez alkalmazkodtam a legnehezebben. Odahaza 40-45 fok a hőmérséklet. Kezdetben szokatlanok voltak számomra az étkezési szokások is, de ma már ez nem jelent gondot. Az indiai és a magyar egyházi élet úgyszintén különbözik egymástól. Nálunk, otthon, a közösségeinkben több a közvetlenség, a vidámság. Mifelénk erősebb a közösségi szellem, itt inkább az individualista – énközpontú – felfogás a jellemző. Odahaza a kiközösítettséget traumaként élik meg az emberek, itt ez szinte senkit sem zavar. A beilleszkedésem azonban gyorsan ment. Mielőtt ide kerültem volna, sokat hallottam és olvastam a magyar és az európai kultúráról, történelemről. Részt vettem egy kurzuson, amit azoknak tartottak, akiket misszióba küldtek. Felkészültem tehát lelkileg és szellemileg is. Amikor nehézségekkel találtam szemben magam, az segített, hogy tudtam, misszionárius vagyok, a küldetésem most ide szól. Ez Isten velem kapcsolatos terve, akarata – mondta Tete Remis.

Nem tartja reménytelennek a helyzetet

Megkérdezték tőle azt is, hogyan vélekedik arról, hogy a magyarokat nem igazán érdekli a vallás. – Sajnos magam is ezt tapasztalom. Nagyon lényeges, hogy a különböző közösségeken, plébániákon keresztül megpróbáljuk újraéleszteni az emberekben az Isten iránti vágyat. Úgy látom, ha az emberek viszonylag jól, rendezett körülmények között élnek, akkor hajlamosak elfeledkezni Istenről, vagyis a lényegről, a mindenség Teremtőjéről. Úgy érzik, nincs szükségük Istenre. Természetesen nem mindenki gondolkozik így, de sokan. Szülőhazámban ateista nem igazán van. Arrafelé a vallás fontos része az életnek, az illető identitását fejezi ki. Régen hozzánk jártak keresztény misszionáriusok Európából, most pedig az öreg kontinens lakosságának kellene újra befogadnia a hitet, ezért manapság mi jövünk ide. Mindennek ellenére nem tartom reménytelennek a helyzetet – mondta.

Tete Remis SVD az ebédosztásból is kivette részét. Önkéntes felszolgálóként dr. Jeney Gábor atya közreműködésével mintegy 120 adag melegételt nyújtott át a Wojtyla Barátság Központ szegényeinek.

A rendezvényen Lévai Jánosné és Jánosi István tanácsnokok is tiszteletüket tették.