Mesejátékokat és verseket is ír a gyerekeknek Balla Piroska

– Úgy tudom, nagyon szeret könyvtárba járni. Mikor kezdődött az irodalom, a könyvek iránti vonzódás?

– Kisújszálláson nőttem fel, és a helyi gyermekkönyvtár fontos szerepet töltött be az életünkben. A könyvtárosok mindig segítettek eligazodni a könyvek csodálatos világában, válaszoltak a kérdéseinkre, kedvesen és türelmesen ajánlottak olvasnivalót, ha tanácstalanok voltunk, vetélkedőket szerveztek, és sokat dicsértek bennünket. Ma is rendszeresen járok könyvtárba. Szeretem a könyvek illatát, a hangulatot, ami ott körbevesz.

– És hogyan kezdődött a versek megszületése?

– Kisiskolás korom óta írok verseket, meséket, szerencsére a családom és a tanáraim is támogattak ebben. Felnőttként sokáig csak a legszűkebb környezetem és kollégáim tudták, hogy írok. Gyakran megkértek családi ünnepekre köszöntők, életmesék megírására, hogy egyedi meglepetéssel ajándékozzák meg a szeretteiket, de óvodai események, ünnepek alkalmával is igénybe vették a segítségemet. A mindennapokban pedig ez az én „varázsporom”. 

Minden ember, aki gyerekekkel foglalkozik, tud varázsolni, de mindenki másképp. Én a szavakkal varázsolok, meséket, verseket szövök. 

Ezzel fűszerezem az óvodai tevékenységeket. De feszültségoldásra, megnyugtatásra is használom, ha épp olyan helyzet adódik.

– A kötetben több mesejáték is szerepel, mit lehet tudni róluk?

– Ezeket a szeretet hívta életre. Ajándékot akartunk adni az ovisainknak Mikulásra, én megírtam a történeteket, a kollégáim pedig segítettek megvalósítani. Ez már hagyomány lett az évek alatt. A gyerekek szeretik a mesék varázslatát, és hatalmas élmény nekik, mikor az óvó néniket látják szerepelni.

Az első mesejátéknak akkora sikere volt, hogy még hármat írtam a következő években.

A négy mesét egy visszatérő szereplő köti össze, Mester Manó, a Mikulás legöregebb, legbölcsebb manója. Az ünnepi készülődés idején mindig történik valami kalamajka a Mikulás házában, ami a nézők segítségével végül megoldódik. A mesejátékok tehát interaktívak, a gyerekek is részt vesznek bennük. A Covid előtt a szomszéd bölcsődében is minden decemberben megleptük mesénkkel a gyerekeket, de szerepeltünk más oviban, a városi könyvtárban, sőt vállalatnál is. Ezek karitatív felajánlások voltak, jó érzés volt próbálni, készülni, látni a gyerekek örömét. Mindegyik mesében el van rejtve a csoda, egy kis varázslat, ami a lelke a történetnek, és ezt a kicsik hazavihetik a szívükben.

– Mi ihleti meg, melyek a kedvenc témái?

– A gyerekek! Az érzéseik, a beszélgetéseink, ami az oviban történik, kimeríthetetlen ihletforrás. Szeretek olyan verset írni, amivel játszani is tudunk, megmozgatja a képzeletüket, hat a lelkükre és később visszaköszön a rajzaikban. Saját írásaimat nem szoktam tanítani, inkább tevékenységekbe ágyazva, egy-egy témánál érdeklődés felkeltésére használom. Amit minden csoportba beviszek, azok az érzésmondókák. Segítségükkel megismerkedünk a különböző érzésekkel, játszunk velük. Közben észrevétlenül fejlődik az érzelmi intelligenciájuk.

– Mennyire lehet lekötni a mai gyerekeket versekkel, mondókákkal?

– A gyerekek lelkét nehezebb lecsendesíteni, de az oviban megpróbáljuk kicsit távolítani őket a digitális zajtól, ami szinte mindig körülveszi őket. Igyekszünk sokféle módon megmutatni nekik a magyar nyelv szépségét. Az óvodapedagógusok a csoportjukba járó gyerekeket ismerve választják ki a meséket, verseket, mondókákat. 

Mindig olyat keresünk, ami közelebb áll a lelkükhöz, gondolkodásukhoz, ami jobban megérintheti őket, amit könnyen be tudnak fogadni a szívükbe.

– A szíved közepében című verse az elmúlásról szól. Ilyen érzékeny témákról is beszélgetnek a gyerekekkel az oviban?

– Az elmúlásról nem szoktunk kezdeményezni beszélgetést, viszont ha a kisgyermek kérdez, akkor az adott helyzetben, az életkorának megfelelően, őszintén válaszolunk. Mindig meghallgatjuk, hogy ő mit gondol, és ehhez kapcsolódva beszélgetünk vele. Ha az elmúlás kérdése felmerül, akkor a szülőkkel is egyeztetünk, hogy elhangzott napközben ilyen kérdés.

– Felnőtteknek szóló verseket is ír?

– Igen, de ezeket nem szoktam feltenni a weboldalamra. Ezek hangulatok, érzések, amit csak a családom és a barátaim olvasnak.