Orgovány

2020.02.03. 14:00

Bajba jutott édesanyák számára nyújt menedéket a Mária Otthon

Több mint egy éve nyitotta meg kapuit az orgoványi Mária Otthon az Örömhír Alapítvány fenntartásában. Az otthon bajba jutott édesanyák és gyermekeik számára nyújt biztonságos környezetet. Az édesanyák változatos, gyakran kilátástalan élethelyzetből érkeznek az otthonba, ahol nemcsak fedelet, hanem lelki támogatást, életvezetési mentorálást is kapnak, és lehetőséget egy új élet elkezdéséhez.

Horváth Péter

Ebéd készül éppen, amikor megérkezünk a Mária Otthonba, ami a gyermekükkel érkező bajba jutott anyáknak nyújt biztonságos menedéket Orgoványon immár több mint egy éve, az Örömhír Alapítvány szárnyai alatt. A húszas évei derekán járó Cintia hosszú idő óta először főzhet magára és gyermekére nyugodt légkörben. Ez a nyugalom, a biztonság érzése egészen néhány hónappal ezelőtti érkezéséig ismeretlen volt számára.

A fiatal anya egy nagyvárosi krízishelyről került az otthonba kétéves kisfiával. Cintiát néhány hónapja tette utcára élettársa, miután egy fiatalabb lányért elhagyta őt. Az intézetben nevelkedett Cintia értelemszerűen nem tudott családjához fordulni, de még így is megnyugvás volt szabadulnia a fojtogató közegből.

– Közel egy éve nem vagyunk együtt a párommal, ami ugyanolyan felszabadító, mint amilyen nehéz helyzetbe sodort az elválás. A hatéves kapcsolatban nagyon sok veszekedés volt, a végén már mindenért. Ilyenkor elcsattant a pofon, volt, hogy ököllel, és rúgásokat is kaptam. Így eljöttem, bár az ismeretlenbe, mert édesapám meghalt, édesanyám van, csak nem tudom, hogy hol – mondta Cintia és hozzátette, hogy nemcsak rá, hanem kisfiára is nagyon rossz hatással volt az agresszív légkör, sokat sírt, ideges volt és nem tudott aludni.

– Ma örülök, hogy úgy hajtom álomra a fejem, hogy a fiam nem sír, nem kell félnem az ütésektől, nem kellett rettegnem – mondta a fiatal anya, akit megkeményített az élet, különösen az utolsó hat év, amihez képest az intézeti életét is szépnek látja. – Ha a szüleimmel maradok, akkor nem tudom, hogy most hányan vernének, józan lennék-e, de az intézet jóra tanított és áldottnak éreztem magam. Földönfutó lennék, bár tulajdonképpen most is az vagyok, de mégsem úgy, mégsem a lelkemben – mondta.

Cintiánál új élet van születőben, nemcsak az otthon nyújtotta lehetséges jobb jövőt értve ez alatt, hanem benne is. Volt élettársa gyermekét hordja szíve alatt, egy békülési kísérlet nyomán most nyolc hónapos terhes, de az apa megtagadta a gyereket. Helyzete nem engedi, hogy megtartsa és felnevelje a kicsit, egy gyerekkel is hatalmas kihívás a bizonytalan jövőbe tekinteni. – Én csak életet tudok neki adni, többet sajnos nem. Jobb helyre kerülhet, mint amit nyújtani tudok neki – mondta.

A húszas évei elején járó Erzsébet egy másik megyebeli faluból érkezett, állapotosan, romboló, alkoholgőztől fojtogató, veszekedéssel terhelt családi légkört maga mögött hagyva. Az otthonra a hatóságok és más szervezetek segítségével talált rá. Az érkezés félig hozhatott csupán megnyugvást, hiszen négyéves kislányát otthon kellett hagynia, mert őt családi háttere miatt az édesapának ítélte a bíróság. A kisfiút nem ismeri el az apa, noha a hasonlóság szembeötlő, és a vércsoportjuk is azonos. A terhes anyát az apa küldte el hazulról, mert Erzsébet nem volt hajlandó elvetetni születendő gyereküket.

– Azt mondta, hogyha meg merem tartani, akkor menjek el otthonról. Én úgy voltam vele, hogy kerül, amibe kerül és kerüljek akárhová is, de megtartom a gyerekemet, a gyerekünket. Sokáig nehéz volt, míg nem érkeztem az otthonba, de megérte, sosem fogom megbánni a döntésemet – mondta Erzsébet, aki kisfiát már a Mária Otthonban szülte meg.

Egy álommal kezdődött

A két sors a kicsit több mint egy éve a bajba jutott édesanyák számára létrehozott Mária Otthonban fonódott össze, most jó barátnők, támaszai egymásnak.

– Általában a teljes reménytelenség hozza ide az anyákat, nagyon változatos életkörülmények közül érkeznek hozzánk, jellemzően olyanok, akik már gyerekkorukban is nehéz családi körülmények között éltek és vagy rossz példát láttak maguk előtt, vagy semmilyent. Volt olyan lakó, aki szinte egyedül állt a világban, hiszen semmi kapcsolata nem volt a szülei­vel, a rokonai közül senki sem volt szabadlábon és sehová nem tudott menni a babával. Olyan anyák laknak itt, akik várják, hogy megoldódjon az életük, és nagyon sok nehézség vár rájuk akkor is, ha elmennek innen – mondta Vandlikné Ficsor Renáta, a Mária Otthon operatív vezetője és elárulta, hogy az otthon története szó szerint egy álommal kezdődött.

– Édesanyám sokat álmodott babákkal, aminek eleinte nem tudta az okát, majd egyre inkább megfogalmazódott benne a vágy, hogy mások babáját megmentse. Ezután nem sokkal azzal kereste meg az alapítványt és édesanyámat egy nyugdíjas pedagógus, hogy segítene létrehozni egy otthont a bajba jutott édesanyáknak úgy, hogy végrendeletében felajánlaná egy ingatlanát az Örömhír Alapítvány részére – elevenítette fel az otthon történetét Vandlikné Ficsor Renáta.

Körülbelül egy éve jutottak el a tényleges megvalósítás szakaszába, megtalálták azt a Vörösmarty utcában álló, minden szempontból megfelelő házat, ami alkalmas környezetet jelent a hányatott életű anyukák újrakezdéséhez. Az elmúlt időszakban folyamatosan alakították az otthont, lassanként, felajánlásokból most már minden igényt kielégítően berendezték, a meglévő kettő mellé a közelmúltban egy harmadik szobát is megnyitottak, így ma három, szükség esetén négy anyukát tudnak befogadni gyermekükkel. A szobák teljesen berendezettek, emellett közösségi tér és jól felszerelt konyha növeli a komfortot, ahol az anyák maguk készíthetik el az ételt. Az otthon híre kezdetben szájhagyomány útján terjedt, majd fokozatosan egyre több szervezet kereste meg őket és ajánlották az anyukáknak az orgoványi átmeneti otthont.

Az otthonba érkező édesanyák általában agresszív párjuk elől menekülnek gyermekükkel
Fotó: Petőfi Népe

– Hivatalosan fedelet adunk a fejük fölé, de ha szükségük van rá, élelmiszerrel is ellátjuk őket. Itt nem hagyjuk, hogy nélkülözzenek, éhezzenek, gyógyszer nélkül maradjanak. Lehetőséget adunk nekik arra, hogy itt lakhatnak és innen megpróbálhatnak erőt gyűjteni a továbblépéshez. Általában az a legnehezebb időszakuk, amikor kicsi a gyermek és nem tudnak dolgozni – mondta Vandlikné Ficsor Renáta.

Az anyák mentorálást is kapnak, élni segítik őket, az alapítvány gyülekezete pedig megtartó közösséget biztosít a lelki táplálékra is vágyó édesanyáknak. Mindemellett szemléletformáló programokon, beszélgetése­ken és egyéni foglalkozásokon vehetnek részt, ahol megtanulhatnak észszerűen és környezettudatosan gazdálkodni anyagi forrásaikból. Az egymásnak is társaságot jelentő anyák a megállapodás szerint két évig lakhatnak az otthonban, de senkit nem küldenek el, ha valakinek több idő kell a megerősödéshez, vagy olyan élethelyzetben van, ami indokolja, lehet szó ennek meghosszabbításáról.

Nyugalomra leltek

A két anyuka ma már biztonságos, oltalmazó légkörben tölti napjait, ami hozzásegítette őket ahhoz, hogy végre merjenek célokat kitűzni maguk elé. Cintia célja, hogy akár Orgoványon, akár a környéken állást találjon és rendszeres jövedelemhez jutva teremtsen biztonságot gyermekének.

– Szeretném felhúzni magunkat. Annyi volt eddig az értelem az életemben, hogy megszültem a kisfiamat. Ő egy csoda. A többire nem szeretnék gondolni, sokat szenvedtem – mondta és úgy érzi, hogy a talaj, amit az átmeneti otthon nyújt neki, elegendő ahhoz, hogy végre növekedni kezdjen. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyugodt környezetben élhetek. Szeretünk itt lenni, mert emberként, nőként, anyaként élhetek – mondta a fiatal anyuka.

Erzsébet is viszonylagos nyugalomra lelt a Mária Otthonban, bár lánya hiánya továbbra is fáj neki. Napjait kisfia gondozása, a főzés és a többi anyával közös takarítás teszi ki. Szereti felfedezni a falut és gyakran kijár a település szélére, ahol csend van és gondolkodhat életén, céljain. Felfedezte az olvasás örömét, később talán tanulni kezdene. Eltökélte, hogy visszakapja a lányát, lehetőleg még akkor, amikor a Mária Otthonban van.

Elmondása alapján most nyugvópontra jutott, stabilitást érez és biztonságot. Szeretne visszatérni falujába, korábbi munkahelyére, és új életet kezdeni. Lehetőleg úgy, hogy párja visszafogadja és elismeri gyerekét, de ha nem, akkor önállóan építi fel a jövőjét.

Felajánlásokra is szükségük van a bajba került anyáknak az új élethez

Vandlikné Ficsor Renáta elmondta, hogy a nehéz helyzetben lévő édesanyáknak szükségük van a különböző mértékű, folyamatos anyagi támogatásra, amit külső források bevonásával tudnak biztosítani. Ez lehet pénzbeli támogatás, de jelenthet élelmiszert, pelenkát, tisztító- és tisztálkodószereket. Elindították a Fogadj örökbe egy szobát akciót, mellyel az örökbe fogadott szobában lakó anya és gyermeke támogatható. Ha bárki úgy érzi, hogy támogatná az édesanyákat az új élet elkezdésében, felajánlását az Örömhír Alapítvány, 6077 Orgovány, Vörösmarty u. 14. szám alá eljuttatva, vagy a 51700100-10023459 (Takarékbank Zrt.) számlaszámon teheti meg.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában