A pálos rend alapítójára emlékeznek idén

Remete Szent Pálról kapta a nevét az egyetlen magyar alapítású, férfi szerzetes rend, a pálos rend, amelyet Boldog Özséb alapított 1250 körül. A pálos rend megszervezőjére emlékezett homíliájában dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek vasárnap a petőfiszállási kegyhelyen, Pálosszentkúton. Felidézte, hogy hazánk történelmében az egyik legnagyobb csapás volt a 13. századi tatárjárás, amely majdnem megszüntette a magyar királyságot.

– Ez a táj is, ahol mi most vagyunk, teljesen elnéptelenedett. Amikor kivonultak a tatárok, IV. Béla elkezdte az országépítést és nagy szorongatott helyzetében lányát, Margitot felajánlotta engesztelésül Magyarországért. Ebben az időben történt az is, hogy az esztergomi kanonok, Özséb elhatározta, hogy elmegy a Pilis magányába remeteségbe. Nem csupán a saját lelki igényeinek kereste a magányt, hanem vezeklésül a magyar népért fölajánlva. Isten Árpád-­házi Szent Margitot és Remete Boldog Özsébet elfogadta áldozatával – ismertette Bábel Balázs. Hangsúlyozta: a 750 évvel ezelőtt elhunyt szentek életpéldájukkal arra figyelmeztetnek bennünket, hogy Istent minden körülmények között szeretni kell. Margit és Özséb vállalva az engesztelő és vezeklő életformát, arra tanítanak bennünket, hogy nem szabad hátat fordítani Istennek, ha megpróbáltatásaink vannak, mert Isten nem hagy el bennünket, legfeljebb megengedi a próbatételt – fogalmazott szentbeszédében az érsek.

Özséb Esztergomban született 1200 körül. Szüleit közelebbről nem ismerjük, a krónikás, Gyöngyösi Gergely pálos történetíró klasszikus tömörséggel csak annyit mond, hogy híres magyar családból származott. Gondos nevelésben részesült, a Szent István által alapított káptalani iskolába járatták. Életrajzírója szerény, hallgatag, komoly fiúként jellemzi: imádság, böjt, elmélkedés érlelte hivatását.

Mint kanonok, minden jövedelmét a szegények szolgálatára fordította. Vendégszerető háza közismert volt Esztergomban. Kapuja tárva-nyitva állott boldog-boldogtalan számára. A szegényeknek nemcsak testüket táplálta és ruházta, hanem lelkükkel is törődött. Az egyszerű, tanulatlan emberek oktatására fordította szabadidejét.

Saját élete föláldozásával mutatott utat és irányt. Négy éven át részt vett a tatárdúlás utáni újjáépítésben, majd lemondott a kanonokságról, és Vancsai István érsek engedélyével 1246-ban Pilisszántó közelében a sziklás rengetegbe vonult. Azért választotta a remeteéletet, hogy az ima, böjt és engesztelés által esdjen kegyelmet mostoha sorsú nemzetének.

Özséb egy alkalommal csodálatos látomásban részesült, amely döntő hatással volt további életútjára. Egy éjjel, ima közben, az erdő mélyén sok apró lángot pillantott meg. A lángocskák egymás felé tartottak, s végül tüzes fénynyalábbá egyesültek. Özséb úgy érezte, hogy ez a különös tünemény égi jel, figyelmeztetés, hogy egyesítse a szétszórtan élő remetéket.

Országjáró útra indul a kiállítás

A tegnap nyílt buszos vándorkiállítás a magyar pálos történet elemeit elsősorban mint közös, mindenki számára átélhető magyar örökséget mutatja be. Célja, hogy útja során ne csak a katolikus, s ne csak a hívő embereket szólítsa meg, hanem mindenkit, akit érdekel a magyar múlt, a magyar történelem. A kiállítóbusz január 23-ig a Szent István-bazilika mellett áll, majd tíznapos lengyelországi út után – 2020. február 5. és március 1. között – a Nemzeti Múzeum kertjében lesz látható, ezt követően pedig országjáró útjára indul. A busz útvonaláról a palosbusz.hu című internetes oldalon lehet tájékozódni.