Az egész országból érkeznek gyűjtők a veterántalálkozókra

Kertész Lőrinc nyugdíjas rendőrként szabadidejében gazdálkodik, több retró mezőgazdasági járműve ma is munkában áll. Mindegyiket nagyon szereti, de a legkedvesebbek számára a traktorok.

– Ma is a fülembe cseng a traktorok csodálatos hangja, melyet gyermekként csodáltam – emlékezett vissza a gyűjtő. – Kunszálláson nőttem fel, öt-hat éves lehettem, amikor magukkal ragadtak a traktorok. Abban az időben a családoknak nem lehetett saját traktora vagy más mezőgazdasági gépe, csak a gépállomásokról lehetett bérelni. Így a traktorok hangja nem volt mindennapos, talán éppen ezért vonzottak annyira – árulta el.

A mezőgazdaság és a gépek iránti szeretete egész életen át kíséri Kertész Lőrincet, ám évtizedeket kellett várnia arra, hogy valódi szenvedélyének élhessen. Miután leszerelt a katonaságtól, rendőr lett.

– Sajnos, a hivatásom és a mezőgazdaság nem volt összeegyeztethető időben, így sokáig váratott magára, hogy valóban én is gazdává váljak. Később sikerült összecsiszolnom a kettőt, és Városföldön kezdtem el családommal gazdálkodni. A környéken béreltünk földeket. 1989-ben vettem meg az első járművemet, egy öreg traktort, amit magam javítgattam. Később újabbakkal bővítettem a gépparkot – mesélte.

Az egyik büszkesége egy 1955-ös Steyr traktor, melyet Ausztriában gyártottak, így jól bírja a hegymenetet is. A 18 lóerős monstrum a Pupuka nevet kapta. Ezenkívül van két 1968-as Simson motorja, egy 1971-es CZ Jawa 175-ös motorja, két darab 1980-as évekbeli eredeti keceli csettegője és egy 1984-es MTZ-80-as traktora.

A gyűjtő szerint: a Kertész családban genetikailag kódolva van a mezőgazdaság iránti szeretet, nemcsak a gyerekek, de már az unokák is örömmel kiveszik a részüket a munkából. Szilárd, a kilencéves unoka már a traktort is vezeti a nagypapával, de a négy és fél éves Évike is szívesen traktorozik ölben.

A retró járművekkel veterántalálkozókra is jár a család. Eleinte, 2004-től a Nógrád megyei Bokor településre utaztak el minden évben, ahol országos rangú találkozót szerveztek. Sok barátra tettek szert, miközben tudásukat is gyarapították.

– Mindig is élveztük a veterán járműves találkozókat. 2011-ben úgy hozta az élet, hogy a városföldi falunapon egy rövid ideig megutaztattam a gyerekeket Pupukán, a retró járművön. Egyszerre 4-5-en is felszállhattak rá, és köröztünk a sportpályán. Akkora sikere volt, hogy tovább léptem e téren. Kiderült a szervezés során, hogy Városföldön is sok a régi vas – mondta nevetve –, így összefogtunk, és 2012-ben már saját veterántalálkozónk volt a falunap idején.

A városföldi veterántalálkozóra a kezdetektől az ország számos pontjáról érkeznek gyűjtők, Szarvasról, Gyöngyösről, Dunakesziről, Kiskunhalasról, Bócsáról, Jászszentlászlóról, Jászfényszaruról, illetve a szomszédságból, Kunszállásról és Fülöp­jakabról.

A találkozók nyitottak a nagyközönség előtt, akik sok érdekességet is láthatnak. A legutóbbi, augusztusi városföldi találkozón volt például egy 1883-ban készült amerikai traktor, egy Fordson, egy Pampa Argentínából, illetve egy 1930-as Lanz Bulldog.

– Nagy álmom, hogy a városföldi veterántalálkozó önállóvá nője ki magát, és egy más időpontban tarthassuk meg nagyszámú érdeklődés mellett. Úgy látom, hogy van igény a régmúlt felidézésére, a retró gépek bemutatására. Bízom benne, hogy sikerül megvalósítani az álmom – árulta el Kertész Lőrinc.

Nem olcsó mulatság a gyűjtés

A ritkaságok mellett meg kell említeni hazánk büszkeségét, a Dutrát, melyet 1964-ig gyártottak. A gyűjtőtársaknak nagyon sokféle van, mondhatni, a Dutra traktor valamennyi változata, az U28, az U28B, az U28E, a Dutra 50, a Dutra 90 és a Dutra 1000. Mindezek mellett kiállítottak egy régi cséplőgépet is, mely a mai napig működőképes. A veterán mezőgazdasági járművek gyűjtése nem olcsó mulatság. Például egy régi Dutra megvásárolható 500–600 ezer forintért, de legalább kétmilliót kell költeni a felújítására.