43 év munkája eredményeként díszpolgárrá avatták

– Mit jelent önnek a díszpolgári kitüntető cím? – kérdeztük Szabó Mihályt, aki 1977-1990 között tanácselnök, majd 2014-ig polgármester volt, az elmúlt öt évben pedig önkormányzati képviselőként dolgozik.

– Az elmúlt több mint negyven évben én mindig a lakosságért dolgoztam, a döntéseimet mindig annak tükrében hoztam meg, hogy a jakabiak élete jobbá váljon. A díszpolgári címmel úgy érzem még közelebb kerültem hozzájuk, hiszen az odaítélésében az irántam való bizalom is nagyban közrejátszhatott. Nagyon boldog vagyok, hogy munkámat e rangos kitüntetéssel ismerték el, ígérem a jövőben is a lakosság érdekeiben tevékenykedem.

– Öt éve visszavonult a község vezetésétől, ma már csak képviselő. A lakosság most is megkeresi a problémáival?

– Természetesen, vezetőként is mindig megtaláltak a bajaikkal, problémáikkal, amikor csak tudtam segítettem. A bizalom nem szállt el azzal, hogy már nem indultam polgármesternek, a lakosság ugyanúgy számít rám.

– A 43 év nagy részében a község vezetője volt, mire a legbüszkébb?

– Hosszasan lehetne sorolni, mi mindent valósult meg a vezetésem alatt. Néhányat emelnék ki: a 80-as években felépült az új iskola, a tornaterem, megépült a templom tornya, minden út szilárd burkolatot kapott, villamosítottuk a tanyákat, kiépült a gázvezeték. Az én ötletem alapján épült fel a jakabi reptér és a benzinkút. S ami nagyon fontos: a községnek soha nem kellet hitelt felvennie, ezért a belügyminisztérium elismeréseként két alkalommal is 44 millió forintot kaptunk.

– Közismert, hogy ön a közéletben most is számos tisztséget betölt. Felsorolná, melyek ezek?

– A díszpolgári cím is megerősített abban, hogy nemcsak pénzben ismerhetik el az ember munkáját. Én számos tisztségemet társadalmi munkában végzem, a népfőiskolai és sportegyesületi munkámért soha nem kaptam egy forintot se, mégis örömmel látom el ezeket a tevékenységeket. Jelenleg a Megyei Labdarúgó Szövetség társadalmi elnöke, Agrárbizottsági tag, a helyi sportszervezet elnöke, a helyi polgárőr egyesület titkára, a Magyar Tartalékos Katonák megyei szervezetének titkára és a Jakabszállási Népfőiskola vezetője vagyok. Ezek mellett részt vettem a Helyi Értéktár elkészítésében is. S talán nem sokan tudják, de 1990-95 között a Magyar Olimpiai Bizottság tagjai is voltam. Arra azonban mindig ügyeltem, hogy a fizetett és nem fizetett tisztségeim összhangban legyenek, ne menjen az egyik a másik rovására.

– Ennyi mindent hogyan tud koordinálni?

– Mindig fontossági tervet állítok fel, aszerint élem a mindennapjaim. Ezen kívül kiváló kapcsolatrendszerem van, mindig tudom, hogy az adott ügyben kit keressek, kire számíthatok. A kollégáim is nagyszerűek, csapatban dolgozom, csak így lehet mindent teljesíteni. A családom pedig mindenben támogat.

– Szereti a kihívásokat?

– Ez éltet, szerintem enélkül nem is lenne teljes az életem.

– A tanulás végig kíséri az életet. Mi motiválja ezen a téren?

– Úgy vélem, ha a különböző képzéseken, fórumokon nem vennék részt, lemaradnék az életről. Muszáj, hogy az információk birtokában legyek, csak úgy tudom felelősségteljesen ellátni a munkáimat. Nem szabad passzívvá válni.

– Szabadideje marad valamennyi?

– Igen, és azt mezőgazdasági munkára fordítom a kertünkben, a tanyánkon. Egykoron mezőgazdasági technikumot végeztem, így mindig is közel állt a szívemhez a mezőgazdaság. Mindig találok valami elfoglaltságot, nem tudok csak úgy tétlenül üldögélni. Természetesen a családdal is igyekszem minél több időt tölteni, imádok az unokáimmal lenni.