Kecskemét

2019.05.10. 14:00

Régi iskolája elevenedik meg új könyvében

A Szolnoki úti II. számú pusztai népiskola történetét örökítette meg legújabb könyvében Kenyeres Dénes. Az 1929 és 1979 között működő népiskoláról szóló kötetet szerdán a megyei könyvtárban ismerhette meg a közönség.

Sebestyén Hajnalka

A Katona József Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményi részén egykori iskolatársak, pedagógusok és könyvbarátok jöttek össze, hogy meghallgassák Kenyeres Dénest. A vendégeket Egyediné Gál Erika könyvtáros üdvözölte elsőként. Kiemelte: Kenyeres Dénes sokadik könyve jelent meg, ezúttal azonban nem hadi témában, de ugyanolyan katonai renddel kutatta fel az iskola történetét.

A szerző maga mutatta be Egy tanyai népiskola históriája című könyvét, mely a felső-­szentkirályi Szolnoki úti II. számú pusztai népiskola ötvenéves történetét foglalta össze dokumentumok, levéltári források, öregdiákok beszámolói alapján.

– Egykori iskolám, a Szolnoki úti II. számú pusztai népiskola – Kecskemét határában – 1929-ben, a Klebelsberg Kuno-­féle iskolaépítési mozgalomban épült fel. Első tanítója Kálmán Péter volt. Húsz évig kutattam az iskola történetét, tizennégy részben a szentkirályi helyi újságban meg is jelent a tényekre, adatokra alapuló múltidézésem. Nemrég jött az ihlet, hogy kibővítem visszaemlékezésekkel, újabb dokumentumokkal, rengeteg névsorral, fényképekkel, és könyvben jelentetem meg. Nekem sok örömet adott a kutatás, az iskolatársakkal való újbóli találkozás, az élmények felelevenítése – mesélte a szerző.

Kenyeres Dénes 1957-ben végzett a népiskolában. Az általános iskolai tanulmányainak első három évét Nagykőrösön végezte, ahol akkor laktak, majd öt évet járt Kecskeméten, a Szolnoki úti II. számú pusztai népiskolába.

– Egykori iskolánk mind­annyiunknak sokat adott, az életre neveltek minket, valamennyien megálltuk a helyünket a világban. Sok mindenre emlékszünk a régi iskolás évekből, de a nevekre nem mindig. A kutatásom során gyakran tapasztaltam egy-egy fénykép beazonosításakor, hogy a volt iskolatársak először alig emlékeznek pár névre, majd napokkal később felhívtak és sorra diktálták az újabb és újabb neveket. Mindenki örömmel nosztalgiázott, és egyre több emléke elevenedett fel – mesélte.

Kenyeres Dénes szerző maga mutatta be legújabb könyvét
Fotó: Bús Csaba / Petőfi Népe

A könyvben számos, ma már ritkaságnak számító kordokumentum is megtalálható. Többek között – az évtizedek alatt előforduló – nyolcféle címerrel ellátott bizonyítványok, négyféle szövegezésű értesítési könyvek. Az iskola történetének felkutatásában – az iskolatársak mellett – sok segítséget kapott a szerző Horák Béla helytörténésztől, Székelyné Kőrösi Ilona főmuzeológustól, valamint a levéltár munkatársaitól.

– Csak azt sajnálom, hogy ennyit vártam a könyv megírásával. Korunkból adódóan ma már sajnos hetente halnak meg egykori osztálytársak, iskolatársak, a tanárok pedig már szinte mind elmentek. Így ők már nem érhették meg életük e fontos pillanatainak nyomtatott formáját. Bízom benne, sokaknak szerez örömet a könyvem. Így már nemcsak a fejükben, a szívükben marad meg az iskolás évek emléke, hanem a polcon könyv formájában is – tette hozzá Kenyeres Dénes.

Ötven évig működött az iskola

A felső-szentkirályi Szolnoki úti II. számú pusztai népis­kola 1929-től 1979-ig működött. Az ötven év alatt a mintegy ezer diákot huszonhét tanító oktatta az ódon falak között. A gyerekek 2–7 kilométerről gyalogoltak be mindennap a tanyákról. A legtöbb tanuló (123) az 1940-es évek elején volt, a legkevesebb (11) 1979-ben. Az épület ma is áll, de magánkézben van.

Ezek is érdekelhetik