A biztos haláltól mentette meg a cserben hagyott biciklis fiút

Szomorú kedd volt november 6-a a tiszakécskei Cseh László számára, ugyanis édesapja temetésére indult aznap.

– A tiszakécskei temetőben temettük apukámat. Előtte nap a búcsúztató férfi eltörte a bokáját, ezért a temetés előtt át kellett érte mennem kocsival Nagykőrösre, ahol lakik. A lányom elkísért – kezdett bele nem mindennapi történetébe László.

Az odaút zökkenőmentesen zajlott, a visszaúton azonban váratlan döntéshelyzetbe került: előzetes tervei szerint továbbhalad édesapja búcsúztatására, vagy utánajár, hogy mit keres egy gazdátlan, fél pár tornacipő a Nagykőröst Tiszakécskével összekötő autóút közepén.

Habozás nélkül utóbbi mellett döntött.

– Kocsér után, a megyehatárt jelző táblát elhagyva egy tornacipőre lettem figyelmes, ami az út közepén hevert. A cipőtől kicsit távolabb egy biciklit láttam kikandikálni az út menti árokból. Mondtam az utastársaimnak, hogy valami nem stimmel. A legközelebbi dűlőútnál visszafordultam és megálltam a kerékpárnál. A lányom szállt ki először. Annyit mondott pánikban: „jaj, apa, meghalt!” – mesélte.

A kerékpártól körülbelül tíz méterre egy elgázolt férfi látványa fogadta. – Az árokban egy férfitest feküdt, lila fejjel, kifordult karokkal. Eszméletlen volt, a szemei felakadva, a szája nyitva volt, de csak vért láttam benne, ami a fejéből is szivárgott. Rögtön feltűnt, hogy csak néha, a normálisnál jóval ritkábban vesz levegőt, azt is horkantva – idézte fel a megrázó látványt Cseh László, aki azonnal tárcsázta a segélyhívó telefonszámát.

– Egy hölgy fogadta a hívásomat, rögtön elkezdett kérdezgetni. Eleinte higgadtan válaszoltam, aztán bevallom, én is kicsit pánikhangulatba kerültem, ahogy sokasodtak a kérdések. A hölgy mondta, hogy valószínűleg részt kell vennem a mentésben. Kérdezte, hogy hajlandó vagyok-e segíteni. Kissé zaklatottan válaszoltam, hogy természetesen igen, de küldjék már a mentőket – fejtette ki. Az operátorhölgy rögvest megnyugtatta, hogy a mentő már úton van, majd megkérte Cseh Lászlót, hogy nézzen körül, van-e a közelben helikopternek alkalmas leszállópálya.

Közben odaért egy kerékpáros, akit az út során korábban megelőztünk. Az operátorhölgy mondta, hogy fordítsuk oldalra a férfit, hogy könnyebben kapjon levegőt. A kerékpárossal el is fordítottuk. Folyamatosan figyelnünk kellett, hogy milyen életjeleket ad. Ahogy kicsit jobban kapott levegőt, azonnal elkezdett szűnni a lilasága. Akkor láttam, hogy nem is férfi, sokkal inkább fiú az áldozat – mondta, majd hozzátette: később a helyszínre érkező rendőrök körülbelül tíz méterre a fiútól megtalálták iskolatáskáját.

Az operátorhölgy Cseh Lászlónak elmondta, hogy a mentők kiérkezéséig folyamatosan telefonos kapcsolatban kell lenniük, és ha megszűnik a fiú légzése, akkor Lászlónak kell majd újraéleszteni.

– Rögtön mondtam a hölgynek, fogalmam sincs, hogy kell, soha nem csináltam ilyet. Utoljára körülbelül harminc évvel ezelőtt, mikor vezetni tanultam, az elsősegély-tanfolyamon hallottam az újraélesztésről. Közölte, hogy márpedig, ha leáll a légzése, nincs más választás, majd ő mondja, mit kell tennem – fejtette ki, majd hozzátette: a mentők a híváskezdés után körülbelül negyedórával már a helyszínen voltak, ám számára az a tizenöt perc több órának tűnt.

– Szerencsére közben a helyszínre érkezett még egy kerékpáros, a srácot ugyanis a mentő érkezése után rá kellett fordítanunk a hordágyra. A karjait külön egy-egy embernek kellett fognia nagyon óvatosan. Szeretném megköszönni a két biciklis segítségét. Aztán megérkezett a mentőhelikopter és elszállította a fiút – mondta.

Később László, ahol tudott, érdeklődött iránta. Megtudta, hogy többek között belső vérzése volt, leszakadt a lépe. Információi szerint azonban immár kikerült az intenzív osztályról.

Cseh László hangsúlyozta: azért döntött úgy, hogy történetét megosztja a nyilvánossággal, hogy felhívja autóvezető társai figyelmét az előítélet-mentes egymásra figyelés fontosságára.

– Az eset legfőbb tanulsága szerintem, hogy miért nem szabad közönnyel közlekednünk. Ha az árokban látunk egy kerékpárost, nem biztos, hogy egy részeg embert fogunk ott találni. Hozzáteszem, egy részeg sem érdemli meg, hogy elgázolják – mondta, majd hozzátette: három évvel ezelőtt éppen egy ittas ember keresztezte útját vezetés közben, akinek fél teste az úttesten volt. Cseh László levonszolta az öntudatlan férfit az útról, nehogy áthajtsanak rajta, majd mentőt hívott.

A szerény férfi beszélgetésünk végén elárulta, milyen gondolat fogalmazódott meg benne az említett nappal kapcsolatban. – Lehet, hogy a sors akarta így, hogy temessek egyet, de meg is mentsek egyet – mondta.

A gázoló visszatért a helyszínre

Hürkecz Zoltán rendőr főhadnagy, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője megkeresésünkre a következő információkat adta lapunknak az esettel kapcsolatban: – Tiszakécske külterületén, a 4601-es út százas kilométere körül 2018. november 6-án 13 óra tájékán egy tehergépkocsi közlekedett. Eddig tisztázatlan körülmények között az előtte kerékpározó 16 éves fiút elütötte a sofőr. A húszéves férfi járművével nem állt meg, a baleset helyszínét elhagyta és nem nyújtott segítséget. A helyszínre a balesetet követő harminc perc elteltével tért vissza gyalogosan. Vele szemben segítségnyújtás elmulasztása bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indult eljárás. A fiú a jelenlegi adatok szerint súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett – közölte Hürkecz Zoltán.