2022.12.30. 11:20
Feszültségek a tojáspiacon: a hazai termelést kellene hosszabb távon erősíteni
A tojás, mint fontos népélelmezési cikk is bekerült a hatósági áras termékek kategóriájába. Kollár Csabát, egy jelentős állattenyésztő cégnek, a Mizsetáp Kft.-nek az ügyvezető igazgatóját kérdeztük arról, milyen hatással lehet a tojástermelésre ez a döntés?
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Ez az állattenyésztő ágazat úgy működik, hogy 5-7 éves időtartamú csúszó átlag alkalmazásával vonnak kasszát a termelők, fogalmazott annak a lajosmizsei cégnek a vezetője, amely a hazai termelés öt százalékát viszi. Vannak olyan időszakok, amikor veszteséges hónapok vagy épp évek jönnek még a legjobbaknak is, máskor pedig nyereségesek, s ezek egyenlítik ki egymást. Most egy kis pénzt tudtak volna keresni a termelők, akik száma egyébként a rendszerváltás óta a bizonytalan és alacsony jövedelmezőség miatt, vészesen fogy.
A jelenlegi helyzetet súlyosbítja, hogy ismét egy nagyobb megyei tojástermelő bukott el a madárinfluenza miatt. Most egy, de lehet, hogy a jövőben többel is gond lehet, akár több megyében is.
A hazai termelés jelenleg körülbelül 80 százalékban képes ellátni a hazai piacot, azonban a tojáspiaci feszültségek a jövőben növekedni fognak.
Ennek részben az az oka, hogy Németország kőkemény nettó tojás importőr lett az idén. Ott ugyanis a hazai termelés 30 százalékkal esett vissza 1 év alatt az állatvédelmi ürügybe bújtatott esztelen jogalkotás miatt. Azaz a jól fizető 80 milliós piac felszippantja a tojást azokból az országokból, amelyek például hozzánk exportálnak. A legnagyobb ilyen termelő Lengyelország. Bár a tojás-ársapka most (napi szinten vizsgálva) jó azon vásárlóknak, akik minden forintot megnéznek hová is tesznek, azonban már középtávon is rossz a teljes hazai fogyasztó közönségnek ez a döntés. Várhatóan nem kevesen abbahagyják vagy tovább szűkítik a tojástermelést, esetleg exportálásra állnak rá, mert az kifizetődőbb, amelynek következtében még inkább megnő az ország import éhsége, fogalmazott Kollár Csaba cégvezető.
Ha ez megtörténik, akkor egyre kevésbé a hazai előállítási költségek alapján alakul majd a tojás ára a boltokban, hanem alapvetően attól függ majd, hogy a bécsi, a berlini, vagy az amszterdami vásárló közönség éppen akkor, mennyiért is hajlandó megvenni a terméket.
Azaz nem mi, hanem a nálunk magasabb életszínvonalon élők határozzák meg a tojás árát, mert ők többet is tudnak érte adni. Ezért lenne üdvözítőbb, ha a hazai termelők érdekei nem sérülnének az ársapka miatt, mivel az az árutermelésre hátrányosan hat. Végül pedig mindenképp a fogyasztó látja majd ennek a kárát Kollár Csaba szerint.
Az üzletember számításai alapján, jelenleg egy kisebb tyúktartó, akitől elviszi a tojáscsomagoló-tojáskereskedő cég a termékét, a tojás kiskereskedelmi árának 40-45 százalékát kapja meg, tehát aki a jószágokkal termel és vagyonokat kockáztat, az a fogyasztó által fizetett pénznek a felét se kapja meg. A hazai biztonságos (mennyiség, minőség) ellátás érdekében a hazai termelést kellene erősíteni még akkor is, ha ez jelenleg rövid távon áremelkedést vonna maga után. Hosszú távon ugyanis Kollár Csaba szerint a megfizethető magyar tojás piaci állandó biztosítása csak úgy lehetséges, ha a hazai termelőnek megéri termelni, legalább 5-7 év átlagában.
