Fischer Mór

2019.08.16. 13:17

A foci-világbajnokság magyar atyjára emlékezünk

A magyar vasutasnak FIFA-alelnökként a rögeszméje volt, hogy négyévente labdarúgó-vb-t kellene szervezni.

Az 1934-es vb szervezőbizottsága: balról a harmadik Fischer Mór, mellette jobbra dr. Schricker FIFA-főtitkár

Forrás: FourFourTwo

A 2018-ban elhunyt legendás rádióriporter és korábbi MLSZ-elnök, Szepesi György, a FIFA örökös tagja évtizedekig egymaga ápolta az egyik elhagyott sírt a Kozma utcai zsidó temetőben. Fischer Mór sírját. Egy olyan úrét, aki többedmagával kitalálta: milyen jó lenne az országok válogatott futballcsapatainak négyévente világbajnokságot rendezni.

A cikk hőse a FIFA alelnöke volt akkoriban, és mi sem természetesebb, mint az, hogy a magyar futball vezetői hülyének nézték „rögeszméje” miatt, és a profi klubok főnökei határozottan eldöntötték: a mi válogatottunk ugyan nem utazik el erre a világbajnokságnak nevezett haknira. Nem is utazott. Fischer Mór egyedül álmodozott arról Uruguayban 1930-ban, hogy egyszer majd a magyarok is rájönnek, nem akkora marhaság a vb. Mára rájöttek, de most már, ha akarják, akkor sem engedik oda őket. Közben persze történt ez az. A FourFourTwo Szepesi György 2010-ben megjelent írását újra felidézve mutatta be a már-már elfeledett sportvezetőt az olvasóknak.

„Fischer Mór, a két világháború közötti legismertebb magyar futballdiplomata, 1875-ben született. Vezető szerepet játszott a FIFA-ban, alelnök és végrehajtó bizottsági tag, amíg a hazai faji törvények lehetetlenné nem tették számára a munkát.

Azért idézem elődöm életét, harcait, munkásságát, hogy emlékét – akárcsak méltó utódjáét, Barcs Sándorét – ne feledjük, mert szerintem a tradíciók méltó ápolása a sportban, a labdarúgásban is nemzeti kötelesség.

A Nemzeti Sport írta 1929 májusában: »A FIFA 42 tagországával a világ egyik legnagyobb szervezete, vezető nemzetközi sportszövetség, amely a Népszövetséget is felülmúlja munkájával. Nemcsak beszél a nemzetek békés együttműködéséről, hanem azt meg is valósítja.« A barcelonai FIFA-kongresszus előtt megjelent NS-méltatás idején Fischer már két esztendeje volt alelnök és vb-tag.

Ki is volt a magyar sportdiplomata?

A MÁV főigazgatóságának több mint egy évszázada lefektetett szolgálati táblázatából megtudtam, hogy az első világháborúban, 1915-ben a Vöröskereszt Ezüst Díszérmével, egy évvel később Koronás Arany Érdemkereszttel tüntették ki. Az 5324/28. számú akta is bejegyzésre került: »A Kormányzó Úr Őfőméltósága 1928. augusztus 27-én kelt elhatározásával megengedte, hogy Fischer Mór a francia becsületrend lovagi kitüntetését elfogadja.« A MÁV Főfelügyelő utolsó bejegyzése: »1934-ben vonult nyugalomba a vasúttól.«

Sporttevékenységét a leghíresebb vasutascsapatban, a Törekvésben kezdte. Az 1903-ban alakult kőbányai együttes Fischer irányításával 1926-ig, a magyar profi labdarúgás bevezetéséig folyamatosan az élvonalban szerepelt, később hivatali állásuk miatt csak amatőrök lehettek játékosai (hiszen egy vasutas »nyugdíjas állás« akkoriban többet ért, mint a profi futballista bizonytalan kenyere). A Nemzeti Bajnokságban – 1939-ben újra az élvonalba vezette szeretett csapatát – a hatodik helyig jutott a Törekvés.

A futballpápa

A mára szinte teljesen elfelejtett Fischer Mórról igen kevés adat lelhető fel, de a világbajnokságok létrejöttében játszott szerepét mindenütt megemlítik. A gépészmérnök, MÁV-főtanácsosként dolgozó Fischer nemcsak a futballban volt nemzetközi tekintélyű vezető, de a Vasutasok Világszövetségét is megalapította. Könyvet írt a sport szociális szerepéről és az ifjúság nevelésére gyakorolt hatásáról, de A futball technikája címmel szakkönyvet is publikált. Nyolc nyelven beszélt, nemcsak francia, német becsületrendet is kapott (1929), az olaszok pedig egyenesen „futballpápaként” emlegették. Az általa szervezett budapesti FIFA-kongresszuson dőlt el véglegesen, hogy megrendezik az első futball-világbajnokságot, de az 1928-as olimpia futballtornájának megszervezésében is részt vett már. A FIFA-nak és az MLSZ-nek is alelnöke, afféle nemzetközi igazgatója, a magyar szövetségnek még a Monarchia idejében volt a második embere (1912– 1918). Cikkei a Kickerben jelentek meg rendszeresen, abban az újságban, amelynek szerkesztőségével utódja, Szepesi György haláláig napi kapcsolatban volt.

Az MLSZ-ben és a FIFA-ban párhuzamosan futott Fischer Mór pályája. Jules Rimet elnök megszerette a több nyelvet beszélő magyart, aki elegáns megjelenésével, nagy fejével, sűrű szemöldökével mint férfi is feltűnést keltő jelenség volt.

Az amerikai Carnegie Alapítvány jóvoltából, amely 1914-ben tízmillió dollárral kívánta segíteni »a nemzetek közötti békés együttműködés hathatós propagálását« (mint a történelemből tudjuk, nem nagy sikerrel), Fischer Mór 39 egyetemen tartott előadást az Egyesült Államokban »Mit adott Magyarország az emberiségnek?« címmel, és többek között Puskás Tivadarról (Ferencről még nem beszélhetett…), Irinyi Jánosról, Munkácsy Mihályról, a két Bolyairól, Eötvös Lorándról, Kőrösi-Csoma Sándorról, Vámbéry Árminról, Stein Aurélról szólt a hallgatóságnak.

Sportvezetői működésének lényege a nemzetközi munka volt. A FIFA 1926-os kongresszusán a szónoki emelvényről szögezte le: »A labdarúgásügyet csak a szövetségek, nemzetközi viszonylatban csak a FIFA tárgyalhatja, egyéb szerv nem szólhat bele.« A politikától és a kormányoktól való függetlenség elvének betartása ma is az egyik legfontosabb törekvése a FIFA-nak.

1927 újabb fordulópont: Helsinkiben írják ki a Nemzetek Európa Kupáját (az Eb elődjét), s az osztrák–magyar Hugo Meisl, Fischer Mór duó javaslatára az első nemzetközi klubtornát, a Közép-Európa-kupát, a KK-t, amelyet a Bajnokok Ligája első előképének szokás tekinteni.

Termékeny gondolatait, hihetetlen energiáját, puritán magatartását a FIFA-elnök azzal is honorálta, hogy 1930-ban Budapest rendezhette meg a nemzetközi szövetség kongresszusát. Remekül sikerült! A dunai hajókirándulás után a finn delegátus felesége mondta: »Ezzel a hajóval akár Amerikáig is szívesen utaznék.«

Mint ismert, 1930-ban Uruguay volt a házigazdája az első labdarúgó-világbajnokságnak, amelyen a profi klubok döntése értelmében Magyarország nem vett részt. Rimet elnök külön megbízottjaként – Belgrádban és Budapesten a küldöttek igent mondtak a vb-re – Fischer is ott volt Dél-Amerikában, de örökké személyes kudarcának érezte, hogy nem sikerült áttörnie a vb-t ellenzők hazai barikádját.

Rimet elnök bizalma változatlan maradt, rábízta az 1936-os berlini olimpia labdarúgó-tornájának a szervezését, és főszerepet kapott az 1938-as világbajnokság lebonyolításában is.

1939-től dermesztő évek következtek Fischer életében. Néha még lejárt a Törekvés klubba, jobbára azonban otthon rendezgette emlékeit, írásait. A zsidótörvények miatt nem vehetett részt a magyar futball irányításában, ezért is volt jóleső, humánus cselekedet dr. Eicheré. Amikor 1942 novemberében Svájc válogatottja Budapesten játszott, a svájci szövetség elnöke ezt az alkalmat használta fel arra, hogy a magyar testület akkori vezetőinek a tudta nélkül felkeresse a származása miatt a magyar sportéletből kizárt Fischer Mórt, s ajándékcsomaggal kedveskedjen neki. Mint mondta: »Ez a FIFA ajándéka a régi barátnak.«

Fischer 1945-ben visszatért az MLSZ-be, szeptemberben bécsi túrára vezette a Törekvést, de nem érezte jól magát. November 8-án, egy hónappal 70. születésnapja előtt érte utol a halál. A Törekvés-játékosok díszőrséget álltak sírja mellett a Kozma utcai temetőben.”

Borítókép: Az 1934-es vb szervezőbizottsága, balról a harmadik Fischer Mór, mellette jobbra dr. Schricker FIFA-főtitkár

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában