Húsz év után

Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk 20. évfordulója ugyan napokkal ezelőtt volt, de a közösségi médiában a viták még nem ültek el arról, jól tettük-e, hogy beléptünk az unióba? Egyesek azt mondják, nem lehet kérdés, hova is tartozunk. Szent István a római katolikus pápától kért koronát, amelyet a későbbi első kalocsai érsek, Asztrik hozott el az örök városból.

Az első királynénk – Gizella – a német–római császár húga volt. Mi, magyarok a nyugati katolikus vallást vettük fel, nem pedig a keleti bizáncit. A Nyugat-Európához kapcsolódó történelmi szálainkat hosszasan lehetne sorolni. Sokan azt mondják, az EU-ba történt belépés azért is volt, mert kellett a nyugatnak a magyar piac. A magyar gazdaság az unió GDP-jének 1 százalékát adja. Cserébe a magyar termelők egy 99-szer nagyobb piacot kaptak, ahol vám nélkül lehet kereskedni. Az unióból az elmaradottságunk csökkentésére 2004–2022 között fejenként átlagosan közel 8500 euró érkezett. Ez egy főre számolva 3 millió 400 ezer forint körül mozog.

Ha ezt felszorozzuk az ország lakosságával, akkor csinos számot kapunk. Ezt költhettük az ország fejlesztésére ebben a két évtizedben. Hogy ez hogy történt, mennyit léptünk előre, azt mindenki látja, aki az országot járja. Hogy vannak viták az országok között? Hát persze. A legjobb családban is összekapnak a gyermekek vagy a házaspárok. Az unióban 27 ország működik együtt. Itt kell közös nevezőre hozni a görög kecskepásztor, a portugál bortermelő, a német munkás, a francia sajtkészítő, vagy a német sörfőző polgár érdekeit. Ez nem könnyű, de úgy tűnik, működik, mert több ország áll sorba, hogy bekerüljön ebbe a közösségbe.

A legjobb családban is összekapnak a gyerekek.