A színvonal elmaradt

A minap tett közzé egy érdekes elemzést a Világgazdaság nevű testvérlapunk Magánorvoshoz jár a fél ország, de kórházba még államiba megyünk címmel. Ebben a szerző leírja, hogy egy felmérés alapján a válaszolók leginkább a fogászati, nőorvosi szolgáltatásokat veszik igénybe. Sajnos egyet kell értenem a cikk szerzőjével, mivel magam is több alkalommal jártam magán fogászati kezelésekre. 

Történt ugyanis decemberben, hogy az egyik fogam letört. Elmentem az állami körzeti fogorvoshoz, aki két dimenziós röntgent készíttetett, majd azt mondta, hogy a fog visszaépítésére nincs lehetőség a hazai állami szolgáltatás keretei között. Megoldásként két dolgot javasolt: vagy most kihúzza a sérült fogamat, vagy egy magánszolgáltató ellátását vegyem igénybe. Ez utóbbihoz folyamodtam. Egy kedves doktornőhöz kerültem, aki annyit kérdezett, hogy két- vagy háromdimenziós röntgen felvételt kérek. Annyit válaszoltam, hogy hova kell menni, és mikor hozzam a képet. A szomszéd helyiségbe, és rögtön jöjjön vissza, mondta a gyógyító. Amikor visszamentem, azonnal javasolt egy gyógyítási menetrendet, ezt elküldte e-mailen megjelölve a kezelés díjait tételenként. Hatjegyű szám lett a több alkalmat magába foglaló munka ára, de rendbe tette az egész fogsoromat a doktornő. 

Nem kellett fogat húzni, hanem a letört részt építette vissza. Ahogy elvártam volna az állami szolgáltatótól. A doktornő  megjegyezte, hogy legközelebb a ropogós falatokat inkább kerüljem. Bár a kezelés ára nem volt olcsó, de nem is a pénzkiadás fájt a leginkább, hanem az, hogy évtizedeken át fizettem a tb-t és de az állami ellátás engemet érintő színvonala megmaradt az előző évezredben.