Helmich Pál élne a bizalommal

Aligha sokan tudták néhány hónappal ezelőtt, hogy ki is az a Helmich Pál, hiszen az ifjú német-magyar középpályás ugyan Magyarországon született, de már 2 évesen Berlinbe költözött szüleivel. Ott is nőtt fel, tavaly nyáron azonban úgy döntött, szülőhazájába visszatérve szeretné megkezdeni profi sportpályafutását. Az NB III-as ESMTK-ban kezdett, most pedig már túl is van első NB I-es meccsein Kecskeméten, illetve bemutatkozott az U20-as magyar válogatottban, ami neki különösen nagy élmény volt, hiszen sosem szerepelt még a korosztályos válogatottakban. 

– Azt az elején leszögezném, hogy számomra sosem volt ez kérdés. Mindig arról álmodoztam gyerekként, hogyha futballista leszek, egyszer a magyar válogatottban szeretnék játszani. Természetesen az A-válogatottra gondolok itt, de legalább ennyire örültem ennek a meghívónak is, hiszen ez egy újabb lépcsőfok a karrieremben. Izgatottan vártam az összetartást, mely nagyon érdekes volt. Nem tagadom, nagy volt az öröm. A szüleim most is kint élnek Németországban, de természetesen azonnal hívtam őket, jóformán telefonálgatásból állt az első két-három órám, annyi embert kellett értesíteni. Az itthon élő családtagokkal: nagyszüleimmel, nagynénémmel és unokatestvéremmel aztán együtt ünnepeltünk – mondta Helmich, aki két győztes mérkőzésen van túl nemzeti színekben. 

A magyar csapat Izland ellen nyert előbb 2-0-ra, majd 4-0-ra, az első meccsen csereként, a másodikon kezdőként játszhatott Helmich, akinek még szokni kellett az új társakat. 

– Érdekes hét volt, hiszen a válogatottnál egy több labdabirtoklási fázisra épülő játékot próbáltunk játszani a meccseken, ami némileg eltér a kecskemétitől. Szokatlan amiatt volt még inkább ez az összetartás, mert ebben a formában először volt együtt ez a csapat. Többen ismerték azért egymást a korábbi évek korosztályos válogatottjaiból, de én abszolút újonc voltam. Kedves és befogadó volt ugyanakkor a csapat, jó barátságokat is kötöttünk. Örülök, hogy két győzelem részeseként mutatkozhattam be – tette hozzá a játékos. 

Helmich Pál gyorsan veszi az akadályokat, aminek örül, de maga sem számított arra, hogy fontos tagja lesz a KTE keretének már tavasszal. Az Újpest ellen kezdőként volt győztes csapat tagja, egyelőre a Ferencváros elleni meccs miatt van benne hiányérzet, ahol gyorsan begyűjtött egy sárga lapot, így biztonsági okokból már a szünet előtt lecserélte Szabó István. 

– Én az a típus vagyok, aki sosem elégedett magával. Annak nagyon örülök, hogy sok lehetőséget kapok, erre a forgatókönyvre, NB III-ból érkező játékosként egyáltalán nem számítottam. 

Jó lett volna többet pályán lenni a Groupama Arénában, azt azonnal sajnáltam, ugyanakkor győztes meccsen mutatkozhattam be például rögtön az Újpest ellen. Összességében örülök, hogy így alakultak a dolgaim eddig. Két lábbal a földön járok, de egyébként is lenne, aki azonnal szólna, ha ezzel probléma merülne fel, ebben biztos vagyok. Gyorsan zajlottak eddig az események, de szokom ezt a helyzetet. Úgy vagyok vele, hogy a kemény munka mindig kifizetődik, másrészt a klubnál kivétel nélkül mindenkitől megkaptam a bizalmat. Ezzel élni szeretnék. A mesterrel is sokat szoktunk külön beszélgetni, rengeteget segít nekem abban, hogy miket kell kijavítani. Nem mellesleg, a rangidős játékosok is ellátnak jó tanácsokkal, amiket igyekszem megfogadni. Van egyébként egy foci naplóm is, amibe ezeket felírom, sűrűn át is olvasom, hogy ezáltal is fejlődjek – mondta Helmich. 

– Megpróbálok minél többet játszani, illetve ezáltal segíteni a csapatnak. Úgy érzem, hogy jó passzban vagyunk, akadtak ugyan szerencsétlenül alakuló meccseink, de jól nézünk ki, jól is edzünk. Lehet még fejlődni, ezt mindenki tudja, de optimista vagyok. A bajnokságban a következő mérkőzéseken dőlhet el, hogy merre tekintgethetünk még. Emellett ott a Magyar Kupa is, ahol nehéz meccs vár ránk Nyíregyházán, de ha jól teljesítünk, ott is meglehet az esélyünk a továbbjutásra – zárta gondolatait Helmich.