Szijjártó Péter: az új autóipari korszak kulcshelyszíne Kecskemét

– Bővül a Mercedes-gyár, illetve a közelmúltban több, elektro-mobilitással kapcsolatos beruházás is érkezett Kecskemétre. Hogyan látja Kecskemét autóipari forradalomban játszott szerepét?

– Kecskemét magyar és európai viszonylatban is kulcsfontosságú szereplője az autóipar modernkori forradalmának. A Mercedes nemcsak megkétszerezi a kapacitásait és idehozza a magas hozzáadott értéket képviselő magas színvonalú elektromos autóinak gyártását, hanem a kecskeméti gyárat a világ két azon Mercedes-gyára közé emeli, ahol az elektromos akkumulátorok összeszerelése és az elektromos autók gyártása egy helyszínen történik. Ez az elektro-mobilitási stratégia unikális pozíciót biztosít a kecskeméti Mercedes-gyárnak az egész Mercedes-csoporton belül, mely hosszú távon bebetonozza az üzem jövőjét. Ha egy nagy világvállalat egy új technológiára történő történelmi jelentőségű átállásban ilyen fontos szerepet tulajdonít egy gyárnak és egy városnak, az azt jelenti, hogy Kecskemét az új autóipari korszak kulcshelyszínének számít.

– A dél-alföldi térség a járműiparban egyre nagyobb súllyal bírhat, hiszen Kecskemét mellett Szeged is autógyártási központ lesz a BYD betelepülésével. Mindkét város egyetemi központ, a befektetők részéről fogalmazódnak meg új igények a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatban? A magyar tudomány és felsőoktatás profitálhat-e az ipari fejlődésből?

– Ide sorolnám Debrecent is, amivel immár három kelet-magyarországi és három nagy nyugat-magyarországi autóipari központ van. Ezzel a nemzetgazdaság korábbi kihívása – hogy a keleti országrész lemarad a beruházás-vonzási képességben – immár megoldott: 10–15 év gazdaságpolitikai erőfeszítései következtében a keleti és a nyugati országrész ilyen szempontú kiegyensúlyozása megtörtént. Az elektromosautó-ipar azért is bír önmagán túlmutató jelentőséggel, mert az egyelőre nemcsak a termelésről, hanem párhuzamosan a termékfejlesztésről is szól. Tehát nem egy 30–50 éve jól kipróbált metódus szerint kell gépiesen gyártani valamit, hanem egy új technológia formálódik, ezért a gyártás magával hozza a folyamatos fejlesztést is. Ebből az következik, hogy Magyarország egy új technológiai korszak éllovasa lesz, ahol az új technológiához kapcsolódó fejlesztések is végbemennek. Ugyanis ahol a tömeges termelési tapasztalat van, oda kerül a kutatás-fejlesztés is. Ez mind a szegedi, mind a kecskeméti, mind a debreceni egyetem, és ezzel párhuzamosan az ország más, ipari tevékenységgel kapcsolatos egyetemeinek jelentőségét is rendkívüli mértékben megnöveli.

– Térségünk gazdaságilag és kulturálisan szoros kapcsolatban van Szerbiával. A dél-szláv térség uniós integrációja az Orbán-kormány szívügye. A rövidesen kezdődő magyar uniós elnökség időszaka miként érintheti a csatlakozási folyamatot?

– Ma az Európai Unióban nincs többsége a bővítéspárti álláspontnak: a nyilvánosság előtt az európai uniós országok döntő többsége a bővítés mellett beszél, zárt ajtók mögött pedig ennek ellenkezője történik. Éppen ezért az elnökségünk kiváló lehetőség arra, hogy megerősítsük a bővítéspárti álláspontot az Európai Unión belül, és segítsünk a nyugat-balkáni országoknak abban, hogy közelebb kerüljenek a csatlakozáshoz. Jelenleg az öt nyugat-balkáni jelölt átlagosan 14 éve és 10 hónapja várakozik, ennyi ideje nyújtották be a csatlakozási kérelmüket. Ez nyilvánvalóan nem helyes, udvariatlan és megalázó magatartás velük szemben. Ezért az uniós elnökség alatt a szerbek, a montenegróiak, a boszniaiak, az észak-macedónok és az albánok csatlakozási folyamatait a lehető legjobban előre kell mozdítanunk. Ehhez nyújt némi eszközrendszert az elnökség, azonban áttörést akkor lehet majd elérni, ha minden egyes uniós tagország őszintén áll ehhez a kérdéshez.

– A napokban a Szocsiban tartott tárgyalást követően azt nyilatkozta, hogy mérföldkőhöz érkezett Paks 2 megvalósulása. Mi ez a mérföldkő és milyen további mérföldkövek következnek még? Hogy áll jelenleg a beruházás megvalósítása?

– Továbbra is az a cél, hogy a következő évtized elején mindkét új blokkot rákapcsoljuk a hálózatra. Ezzel mintegy 70 százalékra kell majd emelni a nukleáris energia arányát a hazai villamos energia előállításában. Ezzel évi 17 millió tonnányi szén-dioxid kibocsátásától tudjuk megszabadítani az országot. Egyben új lendületet adunk a gazdaság fejlődésének, hiszen az addig folyamatban lévő napenergia-beruházásokkal együtt Magyarország nagyon közel kerül az önellátáshoz a villamos áram tekintetében. Ezáltal megteremtjük függetlenségünket és védettségünket a nemzetközi piacok drámai változásaitól. Innen kell visszafelé számolni, amihez az kell, hogy az idei esztendő végéig az úgynevezett első beton lent legyen a földben. Ehhez arra van szükség, hogy a terep-előkészítési munkálatok, az úgynevezett talajszilárdítás gyorsan haladjon. Már sok ezer cölöp lent van a földben, ami előrevetíti annak bizonyságát, hogy az idei esztendő végére az első beton is a földben lesz. 

Az egyik maga a reaktortartály, a másik pedig a zónaolvadék csapdája. Az utóbbi elkészült, és már szervezzük ennek Magyarországra szállítását. Ez jó néhány Airbus repülőgépével azonos tömegű eszköz, tehát nem egyszerű feladat idehozni. A másik a reaktortartály, aminek a kovácsolása ebben a hónapban elkezdődik. Mindez azt mutatja, hogy mérföldkőről mérföldkőre haladunk, előre ütemezetten, és a jövő évtized elején mindkét reaktorblokkot rá tudjuk kötni a hálózatra.

– Néhány napja egyeztetést folytatott az ukrán elnöki hivatal vezetőjével, Andrij Jermakkal. Történt előrelépés az ukrán–magyar kapcsolatokban?

– Néhány praktikus ponton történt előrelépés. Ilyen például az új határátkelőhely megnyitása Nagyhódosnál. Kilenc éve tárgyalok erről a kérdésről, és bevallom, többször ért az a kísértés, hogy feladjam, de nem tettem. Végre ma, április 8-án írja alá erről a megállapodást Kijevben a nagykövetünk. Ez egy fontos előrelépés a magyar–ukrán kapcsolatokban. Amiben sajnos egyelőre nincs előrehaladás, az a magyar kisebbségi jogok érvényesülése Ukrajnában. Mi világossá tettük, hogy mindaddig, amíg a magyar nemzeti közösség Kárpátalján nem kapja vissza mindazon jogait, amelyekkel 2015-ben már rendelkezett, addig nem tudunk új fejezetről beszélni a két ország kapcsolatrendszerében. A lehetőség teljes egészében a másik félnél van. Mi a magunk részéről folyamatosan működtetjük azt a közös munkacsoportot, melynek létrehozását Ungváron közösen határoztuk el. Akkor az ukrán fél tíznapos határidőt adott arra, hogy ez a munkacsoport meg tudjon állapodni. Ez már néhányszor eltelt, de nekünk továbbra is részt kell vennünk ebben a munkában. Reménykedünk abban, hogy az ukrán fél megteszi azokat az intézkedéseket, melyeket csak ő tehet meg, és melyekkel hiánytalanul visszaadja a magyar nemzeti kisebbség 2015-ös jogait.