Szép szó és büntetés

Az új szabálysértési törvényt még decemberben fogadta el a parlament, hatályba viszont csak április közepén lép. Számos vélemény szól arról, hogy túl szigorúra sikerült, de népes a pártolók tábora is.

Akármilyen kemény lett is, azért ez nem Szent László király törvénye, mely ugye akasztással büntette a tyúknál nagyobb érték, csonkítással pedig az annál kevesebbet érő ellopását. És persze az sem mindegy, hogy bolti lopásért, szemetelésért vagy a lakcím-bejelentési köztelezettség elmulasztásáért vonják felelősségre napjaink szabálysértő polgárát. A szigorításnak már most biztosan ujjongva tapsolnak a kecskeméti börtön környékén lakók. Elvégre a Mátyási utcában fogva tartottaknak bekiabáló hozzátartozók is számíthatnak elzárásra a jövőben. Így az a környék minden bizonnyal egy kicsit csendesebb lesz. Szélesre nyithatják a pénztárcájukat a notórius gyorshajtók is. A helyszíni bírság öszszege is emelkedik, de a behajtás rendje is szigorodik. Nem csak fele annyi idő lesz rendezni a pénzbüntetést, de amennyiben ez elmarad, a szabályszegőre behajtás vár.

Nem vagyok ugyan a büntetés híve, de szerintem a szabályok nem azért vannak, hogy megszegjük azokat. Az bizonyos, hogy a szigorítás nem árt. Hiszen az elmúlt időszakban – amikor jelentősen megemelkedtek a kiszabható bírságok pénzbüntetései – kimutathatóan megcsappant a szabályszegők száma. És ha a szép szó mit sem ér, akkor minek van visszatartó ereje, ha nem a szigorú büntetésnek?