Francia saláta

Franciaország újra a mélypontra került. Helyesebben a francia labdarúgó-válogatott, de hát a Les Bleus többet jelent egy nemzeti futballcsapatnál, lényegében a francia multikulti propagandájának letéteményese.

Black, blanc, beur (azaz: feketék, fehérek, arabok) – ez az uralkodó jelszó, amelyet a multikulturális társadalmat hirdető hangadó értelmiség is a zászlajára tűzött a francia rendezésű és francia győzelmet hozott 1998-as világbajnokság idején. A siker elkábította a teljes országot. Annál nagyobb volt a kijózanodás 2002-ben, amikor a címvédő szégyenszemre a csoportból sem jutott tovább.

S ez így megy azóta is. A sikereket megmagyarázhatatlannak tűnő kudarcok követik. 2006-ban a döntőig menetelt a francia válogatott (ahol aztán alulmaradt Olaszországgal szemben, ráadásul Zidane pályafutása csúfosan ért véget Materazzi lefejelésével és a kiállítással), 2010-ben megint nem élte túl a csoportkört, 2018-ban világbajnok lett, idén pedig a gyengébb Svájccal szemben alulmaradt az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében.

Vajon mi a magyarázata a hatalmas ingadozásnak? Sokszor hangoztatott vélemény szerint a francia válogatott eredményességének az a legfontosabb feltétele, hogy éppen mennyire sikerül egységbe kovácsolni a játékosokat. 1998 volt a csúcs, 2010 a mélypont, amikor Yoann Gourcuff a fekete játékosok követelésére maradt ki a csapatból, Patrice Evra nekiment az erőnléti edzőnek, Nicolas Anelkát előbb hazazavarták a világbajnokságról, majd örökre kizárták a válogatottból.

Több jel arra mutat, idén is megbomlott a rend, az egység. Még az Eb előtt Olivier Giroud arra panaszkodott, Mbappé és társai nem passzolnak neki, amire persze egyből jött a kontra a többiektől, Benzemával az élen. Budapesten is azt láthattuk, mintha a franciák nem adnának bele mindent, amit talán nagyvonalúság lenne csupán a közismert francia könnyedséggel magyarázni. A Svájc elleni találkozón, a hosszabbítás szünetében felvételen meg is örökítették, amint Kingsley Coman olyan indulatosan vitatkozik Didier Deschamps szövetségi kapitánnyal, amilyen stílust játékos normális esetben nem engedhet meg magának. Adrien Rabiot édesanyja pedig a lelátón Kylian Mbappé és Paul Pogba családját osztotta, mert szerinte a két játékos flegmán futballozott.

Idén megint csak nem működött a multikulti. Ismerjük a receptet. Új kapitány kell, ami önmagában kevés, ezenfelül új csapat is.

Éhes játékosokkal, mert a már sikeres sztárok nem feltétlenül adnak bele mindent a válogatott diadaláért.