Félegyháza „ezüst” lánya

– Sokakat még mindig megdöbbent, ha hölgyet látnak az erősportokban. Ön mióta foglalkozik birkózással? – kérdeztük az újdonsült Európa-bajnoki ezüstérmest.
– Édesapám, aki az edzőm egyúttal, a keresztapám és az öcsém is birkózó. Ráadásul a barátom, Lőrincz Tamás Európa-bajnok ebben a sportágban. A „szőnyeg” világában nőttem fel. Igaz, először a cselgánccsal próbálkoztam, de mivel megszűnt a szakosztály, maradt a birkózás, mint családi hagyomány.

– Akkor, amolyan „fiúsított” lányként nőtt föl?
– Nem fiús, inkább sportos voltam mindig. Az igaz, hogy nem babáztam túl sokat, a legtöbbször inkább legóztam az öcsémmel. Kinézetre sem tartom magamat férfiasnak. Talán vagányabb, energikusabb vagyok egy átlagos nőnél, de ez követelmény is a birkózásban.

– A nagy sporthagyománnyal rendelkező Szabó-családban Ön a legeredményesebb.
– Igen, mert az öcsémnek sajnos még nem jött össze egy nagy eredmény. Bár ő is volt már felnőtt Európa-bajnokságon, de nem sikerült dobogóra állni.

– Mi kell a sikerhez? Elég egy jó sorsolás csupán?
– A kedvező sorsolás csak megalapozhatja a jó eredményt. Vilniusban viszonylag szerencsém volt, de a döntőben bebizonyítottam, hogy a másik ágon is megálltam volna a helyem.

– Mennyiben változik meg az élete az Eb-ezüstérem után?
– A legfontosabb az, hogy folytathatom a birkózást, anyagilag is megtehetem, hogy folytassam. Másrészt, alig várom, hogy újra edzhessek. Nem érzem magam fáradtnak, lelkileg teljesen feldobódtam, s szerintem az a legfontosabb, hogy lelkileg rendben legyen az ember.

– Mire készül a közeljövőben?
– A sportban a szeptemberi, dániai világbajnokság a távlati cél, ott már a sportág legjobbjai várnak rám. A magánéletben pedig jó lenne behozni a lemaradásaimat a nyíregyházi főiskolán, ahol testnevelő tanári szakra járok – mondta Szabó Emese.