A kirgiz énekmondó szobrát avatták fel a Hungarikum Ligetben – galériával

A szoboravató ünnepségen megjelent vendégeket elsőként a házigazda, Lezsák Sándor köszöntötte. Mint mondta, itt az Ősök Sírja mellett formálódik a rokon népek panteonja, ahol kell, hogy legyen Azerbajdzsán, Kazakisztán, Kirgizisztán, Törökország, Türkmenizstán és Üzbegisztán olyan szellemiségének, nagy alakjának szobra, aki valamilyen formában meghatározta az adott nép történelmét, gondolkodását, filozófiáját, vagy akár helyét a világban. 

Így folytatta: természetes, hogy a Szent István kápolna mellett a keresztény panteon van. Szent II. János Pál pápa mellszobra mellett a 20. század magyar főpapjai, vértanúink és hitvallóink kaptak helyet. A Kölcsey Ház előtt a nemzeti panteonban azok kaptak helyet, akik Lakitelek szellemiségét formálták az elmúlt évtizedekben. Itt az az Ősök Sírja mellett azoknak az emlékét fogjuk megidézni, akik a Kurultaj formájában, a Keleti Nyitás kollégiumban nap mint nap erősítenek bennünket. Ezen a helyen, ahol a 7-8. században avarok éltek, az Ősök sírja rájuk emlékezik. A lovarda, a jurta tábor pedig sajátos környezetet teremt a Manasz énekmondójának – foglalta össze a honatya.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszédében hangsúlyozta, egy különleges nagyhatalom, különleges hősének szobrát avatják örömmel, noha mi magyarok egyáltalán nem kedveljük a nagyhatalmakat.

Azért nem kedveljük őket, mert ezer esztendős Kárpát-medencei történelmünk során, mint a legnyugatibb keleti nép, mi, magyarok mindig a különféle nagyhatalmak ütközőpontjában éltünk, és közelről ismerhettük meg a nagyhatalmak természetét, legyenek azok akár keletiek, akár nyugatiak. Megtapasztaltuk azt, hogy a földünkön, javainkon és szabadságunkon kívül gyakran még az emlékezetünket is el akarták venni tőlünk. Azért, mert az anyagi túlerő – a katonai vagy pénzügyi eszközök – általi alávetettség és a sanyargatottság fenntartásának legfontosabb biztosítéka, ha egy népet megfosztanak az emlékezetétől is.

A mai szobor avatásával azonban egy olyan nagyhatalom előtt is tisztelgünk, amely nem azt példázza, hogy miként kell gyilkolni mások emlékezetét, hanem azt, miként kell éltetni saját emlékezetünket – mondta az országgyűlés elnöke.

Majd így folytatta: Ha egy nép ezer esztendőn keresztül, hosszú ideig írásbeliség híján szájhagyomány útján, páratlan tehetségű énekmondó ősei által, nemzedékről, nemzedékre képes megőrizni lélekemelő ősi eposzát, akkor az a nép – minden egyéb statisztikai adataitól függetlenül – nagyhatalomnak nevezhető: az emlékezet nagyhatalmának. Ilyen nagyhatalom a kirgiz nép, akiknek ilyen lélekemelő eposza a Manasz és ilyen páratlan versmondója Sajakbaj Karalejev.

Szultan Raev, az ankarai központú Türk Nemzetközi Kulturális Szervezet, a Türksoy főtitkára arról beszélt, hogy a szoboravató ünnepség a magyarság és a több ezer kilométerre élő kirgiz nép közös gyökereit, történelmét és sorsát idézi fel.  Hangsúlyozta: a két nemzet gyökerei nem szakadnak szét, egy napon újra egyesítik a népeiket. A szobrot történelmi emlékműnek nevezte, amely a magyarok tiszteletének jelképe a kirgiz nép felé.  

Csáji László Koppány, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója arról beszélt, hogy a magyaroknak nagyobbat dobban a szívük, amikor egy olyan történetet hallanak a lovas nomád világról, mint a Manasz, amely az összefogás, a hazatalálás és a haza megtartásáról szól.  Az igazgató szerint a kirgiz hőseposz olyan ablakot nyit a lovas nomád világra, amely a régészeti leleteknél sokkal élőbb, a történeti forrásoknál sokkal igazabb, hiszen ezt maguknak írták, hagyományozták, évezreden keresztül megőrizve azt a tudást, ami alapja a kirgiz nép bölcsességének és értékrendjének. Ezt a lovas nomád világot tekintik a magyarok is eredetük gyökérrendszerének, innen származik a kirgiz és a magyar nép is – tette hozzá.  

A kirgiz hagyományban a Manasz című eposztrilógia foglalja el a fő helyet. Az eposzokat előadó énekeseket manasz-énekesnek, kirgiz nyelven manaszcsinak nevezik. Szajakbaj Karalajev 1894-ben az Issyk-Kul régióban született. Kiváló memóriája volt, és jól ismerte a kirgiz nemzeti folklórt. Kirgiz folkloristák 1935 és 1937 között jegyezték le tőle saját Manasz-trilógia variánsát, melyeket ő további epizódokkal egészített ki. Ez hússzor több mint az ógörög Iliász és az Odüsszeia. Ezért nevezték Szajakbájt a közép-ázsiai nomád világ Homéroszának.