A víz, a táj szépsége mindig megihleti

– Szokatlan a helyszín, miért pont egy hotelt választottak a kiállítás megrendezéséhez?
– A hotel éttermének vezetője, Baranyi János barátom műkedvelő, műélvező. Gyakran tart kiállításokat, melynek tematikájába beilleszthetőek voltak alkotásaim. Így most egy teljesen új közönség is megismerkedhet munkásságom e szeletével.

– A kiállított alkotások között festmények, grafikák egyaránt megtalálhatók. Ezek friss alkotások?
– A grafikák igen. Külön kiemelném azokat a kecskeméti belvárosi részleteket ábrázoló képeket, melyek egy teljesen új perspektíva alapján készültek. Felmásztam az Arany János utca legmagasabb pontjára, egy padlásra, ahonnan nem mindennapi szögből, megvilágításból láthatók az épületek. A festmények valamivel régebbiek, néhány évesek. Bevallom, nem sok időm marad az olajfestményekre, nagyon lekötnek a rajzos megrendelések.

– Karikatúrákra gondol?
– Igen, folyamatosan kapom az ország különböző pontjairól az e-mailes megrendeléseket. Fényképek alapján szülinapra, egyéb ünnepekre, bulikra kérik szeretteik, barátaik karikatúráját. Emellett iskolai osztályokat is gyakran megörökítek.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Dunszt István
[/caption]

– Munkássága sokszínű. El lehet mondani bármelyikről is, hogy az a kedvence?
– Az olajfestmények, bár pont erre jut a legkevesebb időm. A karikatúra gyors, egyszerű, szórakoztató, a grafika szintén kevés időt igényel, így leginkább ezek töltik ki az időmet.

– Mindig így volt?
– Gyermekkorom óta szerettem rajzolni, bár soha nem tanultam. Végigkíséri életemet, de soha nem léptem át az amatőrizmus határait, megmaradt egy olyan kedvtelésnek, amely gazdagította az életemet, így a személyiségemet is. Gyakran kaptam dicséretet, hogy milyen jól rajzolok, melyet követett a következő kérdés, miért nem festek? Ennek ellenére sokáig váratott magára a festészet. Mintegy 20 éve feleségem lepett meg karácsonyra egy olajfestmény készlettel. Azóta festek.

– Szembetűnik néhány téma, mely gyakran visszaköszön az alkotásaiban. Ezek egyike a vízpart. Érzelmileg kötődik a vízhez?
– A víz szeretete örök számomra. Szeretek fürdeni, kajakozni, vízi túrázni. Kecskeméten nőttem fel, de mindig is szerettem a vizet. Több mint negyven éve van egy nyaralónk Baja-Dunafürdőn. Minden pedagógus szabadságunkat ott töltöttünk feleségemmel, Zsuzsával és a családdal. Nyolc éve pedig kiköltöztünk Tiszaalpárra, ahol a Tisza és a táj szépsége is gyakran megihletett. Új dolgokkal is próbálkozom. Szappanos István barátom ajánlotta, próbáljak ellazulni. Ezek eredménye, néhány csendélet, mely ezen a tárlaton már látható.

– A sport jelen van még az életében?
– Igen, bár kis mértékben, a Refiben a feleségemmel az alsós lány röplabdásokat edzük közösen. Ma már sokkal inkább nézőként, szurkolóként veszem ki a részem a sportból, ezen belül is a lány röplabdát kedvelem. Emellett szabadidőmben még kertészkedem és komoly zenét hallgatok.

– A röplabda meghatározó a családjában. Lánya szintén női röplabda edző. Unokája is nyomdokaikba lép?
– Levi egyelőre nem követi a hagyományokat, holott nemcsak édesanyja, de édesapja is röplabdás. A kisunokám most éppen cselgáncsozik, ami egyáltalán nem baj, a lényeg, hogy szereti a sportot.

A világ maga a csoda

Turai Kamill hangsúlyozta: Dunszt István alkotásainak minden részletében megjelenik a világ. Úgy éli a világot, hogy az vele válik teljesebbé. Folyamatosan szembesül a saját világával, több rétegben látja. Számára a világ maga egy csoda, melyet meg is jelenít.