Zenél a táska és a kerékpár is

Minimálbértől a minimál artig címmel nyílt tárlat csütörtökön Leskowsky Albert és „állandó tettestársai” alkotásaiból a kecskeméti Művész Kávézóban. A főként a hangszer- és kerékpárgyűjteményéről ismert Leskowsky Albert a tárlatmegnyitón nem akarta elárulni, hogy kik készítették a falakra kerülő alkotásokat. Egy közös mindenképpen van bennük: Leskowsky Albert. – Van egy-két ember, akik kifejezetten kérték, hogy nehogy odaírjam a nevüket a képek alá. Ezeket nekem adták, azt mondták, írjam oda a saját nevem. Azért az túlzás lenne. Van amelyik az én ötletem volt, de más rajzolta, festette meg – mondta, és azt is elárulta: annyian ajándékoztak már neki képzőművészeti alkotásokat, hogy most csupán a negyede fért el a kávézó falain.
Leskowsky Albert 1950-ben született Tiszaalpáron, iskoláit Kecskeméten végezte, majd az NDK-ba ment, hajómérnöknek tanult a Rostocki Egyetemen. A németországi évek alatt már megmutatkozott gyűjtőszenvedélye, főleg régi hangszerek után kutatott. Ezekben a kalandos években egy Prágába tartó repülőgépen ismerkedett meg az Illés zenekar tagjaival, az együttes tolmácsa és roadja lett. Az így keresett pénzből is hangszereket vásárolt. Az első hangszer, amit vett, egy mandolin volt, azért éppen az, mert arra volt pénze.

1974-ben hazatért Kecskemétre, és megkereste a Katona József múzeum igazgatóját azzal, hogy neki hangszergyűjteménye van. Az igazgató gratulált neki ehhez, de nem tudott vele mit kezdeni. A hangszergyűjteménynek tehát nem lett helye, de Leskowsky kapott egy hivatalsegédi állást a múzeumban, majd kiállításrendező lett, később rábízták a régi Katona József Emlékházat. Közben járta a kiskunsági tanyákat, hangszereket gyűjtött és restaurált. Talán személyiségének köszönhető, hogy megnyíltak előle a padlások, pincék, fészerek, mindenhonnan előkerült egy-egy régi darab. Mint az a kiállításmegnyitón kiderült, előfordult, hogy csak a belé költözött tojótyúkokkal együtt tudta elvinni a kiszemelt cimbalmot, de ez sem volt akadály.
A hetvenes évek végére Leskowsky Albertnek már tekintélyes hangszergyűjteménye volt. 1979-ben hivatalosan is létrejött a gyűjtemény, mely először az emlékházban, majd a piarista gimnázium pincéjében kapott helyet. Itt kérte meg egy kisfiú, hogy szólaltassa meg a kiállított hangszereket, innen datálható a zenés tárlatvezetések története. Leskowsky Albertről az a hír járja, hogy nincs olyan tárgy, amiből ne tudna hangokat kicsalogatni. Szólaltatott már meg gégecsövet, zenélt biciklicsengőn de diplomatatáska is vált már hangszerré a kezében. – Körülbelül öt-hat éve már egy hangot nem játszottam semmin, elmentem nyugdíjba. A Leskowsky Hangszergyűjtemény vezetését átadtam Szilágyi Áronnak, nagyon jól csinálja – mondta erről.

A gyűjtőszenvedély persze megmaradt, a hangszerek mellett, után kerékpárokat kezdett gyűjteni, mint mondja: szigorúan receptre. – Az orvos javasolta, hogy ne autózzak, a város közbiztonsága szempontjából jobb lenne, ha inkább bicikliznék. Volt két öreg kerékpárom és jövet-menet a legkülönbözőbb emberek rám szóltak, kérdezték, hol találtam ezt az ócskavasat. Mondtam, hogy ez egy nagyon jó, öreg bicikli, mire mondták, hogy ha kell egy jobb, ledobják nekem a padlásról. Az első tíz bicikli úgy jött össze, hogy észre se vettem. Most ötven fölött tartok valahol. Van köztük antik kerékpár is. Közben összebarátkoztam a kecskeméti kerékpáros társadalommal, egyre többen bicikliznek, egyre több a dizájner kerékpár, egyre több a velocipédes, a BMX-es. Világbajnokaink vannak. Szóval belecsúsztam ebbe a világba. Volt több velocipéd-találkozó a főtéren, voltak az autómentes napok. Most pedig az aszimmetrikus kerékpárok találkozójával készülünk a Múzeumok éjszakájára. Ha a kis kerék van elöl, az a chopper, ugye, ha a kis kerék hátul van, az a velocipéd – így lett az aszimmetrikus kerékpár – mesét terveiről Leskowsky Albert, aki természetesen nem tagadta meg önmagát: vannak zenélő kerékpárjai is. – Van három-négy kerékpár, ami kimondottan zenei célokat szolgál – árulta el. A bicikliken 6-30 csengő van, amin lehet játszani, de van „kerékre tett” xilofonja is.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Leskowsky Albert állandó tettestársainak kilétére nem derült fény a kiállítás megnyitóján, de azért a művekből rá lehet ismerni néhány alkotóra
[/caption]A Leskowsky Hangszergyűjtemény – mely Magyarország legnagyobb nyilvános hangszergyűjteménye – 1979 óta a város kezében van. Mint azt a névadó gyűjtő mondta: ő már 27 évesen végrendelkezett: odaadta a városnak. A jogászok azt mondták, ez a legegyszerűbb módja, ha meg akar tőle szabadulni. – Ezen ma már én is röhögök – kommentálta most akkori döntését. A kiállítás megnyitóján is felmerült a kérdés: miért nem csinált milliókat a gyűjteményéből. – Én milliomos vagyok. Egy évben megkeresek több mint egymilliót. Ez nem kis dolog – mondta mosolyogva a felvetésre. A Minimálbértől a minimál artig címet viselő tárlatot május 6-ig a kávézó nyitva tartási idejében lehet megtekinteni.
A Leskowsky hangszergyűjtemény mára kinőtte a Zimay utcai kiállítóhelyet is, hamarosan a most felújítás alatt álló, egykori Városi Mozi épületébe költözik majd a több mint 3000 hangszerből álló gyűjtemény. Itt lehetőség nyílik majd arra is, hogy a gyűjteményt két részre bontva csodálhassák meg a látogatók. Az egyik „részlegben” a muzeális értékű hangszereket lehet majd megtekinteni, a másikban pedig a gyerekekre fókuszálnak majd.

Zenemű egy építkezés zajaiból

Leskowsky Albert gyűjtőszenvedélyével sokakat inspirált. Mátrai Péter Ybl-díjas építész, a Bács-Kiskun Megyei Könyvtár tervezője a könyvtár építésének öt éve alatt módszeresen rögzítette az építkezés zajait. Ezután elment a Leskowsky Hangszergyűjteménybe, ahol megszólaltattak néhány különleges hangszert, és egy női énekhanggal kiegészítve komponáltak egy művet.