Egy magyar, aki futballozni tanította az olaszokat

A helyi futballpályán, 16 órakor kezdődik az ünnepség, ahol többek között emlékbeszédet mond a Mazsihisz elnöke (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége). 
Weisz Árpádot a mai napig Olaszország egyik legsikeresebb trénereként tartják számon, a futballelmélet és az olasz edzőszakma úttörőjeként ismerik. Weisz a harmincas években először az Internazionale (akkor Ambrosiana), majd a Bologna mestere volt. Ő a legfiatalabb edző, aki bajnokságot nyert Itáliában – 1930-ban 34 évesen az Internazionale kispadján –, emellett minden idők egyik legjobb olasz labdarúgója, Giuseppe Meazza felfedezőjeként is emlegetik.
Weisz solti díszpolgárrá avatását két éve Lencsés Sándorné önkormányzati képviselő kezdeményezte, aki egyben a helyi művelődési ház és könyvtár vezetője. 

- Akkoriban még alig találtam jegyzett forrást Weisz Árpád életéről, munkásságáról az interneten. Azóta nagyot fordult a világ, sorra születnek róla újságcikkek, könyv is készül az életéről – meséli Lencsésné Anna. – Az olaszok idén őt választották a rasszizmus elleni harc jelképének. Az év elején Weisz feliratú mezben vonulnak pályára az Internazionale és a Bologna labdarúgócsapatának játékosai, miután a két együttes közös kampányt indított az olasz stadionokban egyre gyakrabban tapasztalható rasszista megnyilvánulások ellen. A találkozót Weisz Árpád, a Bologna és az Internazionale egykori magyar edzője emlékének szentelték.

Az eseményen azt is bejelentették, hogy Weiszről elnevezett olasz sportdíjat alapítanak a rasszizmusmentes olasz labdarúgásért. De miért is történt mindez? Azért, mert 1938-ban a faji törvények miatt Weisz Árpádnak menekülnie kellett Olaszországból. Tragikus sors várt az elismert sportemberre: 1944. január 30-án az auschwitzi haláltáborban halt meg feleségével és gyermekeivel együtt.
– Olaszországban a mai napig ápolják Weisz Árpád emlékét. Németh István képviselőtársammal úgy gondoltuk, szülővárosában is megérdemel egy emléktáblát – folytatja az ötletgazda. – Ennek avatását tartjuk szerdán, tisztelettel emlékezve a város neves szülöttére, kiemelkedő sporttevékenységére.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Weisz Árpád
[/caption]Weisz Árpád édesapja Solton volt állatorvos. A vidéki zsidó család tehetséges fia hamar Budapestre került, ahol bekerült a válogatottba. Balhátvédként a Csili becenevet kapta, és az 1920-as évek elejére számos külföldi ajánlatot is kapott. Hívták Olaszországba és Csehszlovákiába is, 1923-ban az utóbbit választotta, kockáztatva, hogy többet nem szerepelhet a magyar válogatottban. Egy zsidókból álló csapatba, a Makkabi Brno-ba került, ahol csak magyarok játszottak, de itt nem maradt sokáig, egy év múlva az olaszországi Alessandriába költözött. Pár hónap alatt reflektorfénybe került, az Internazionale (akkori nevén Ambrosiana) szerződtette.

Az 1925-26-os idényben ott futballozott, de játékosként már nem tudta a tőle korábban Magyarországon és Brno-ban megszokott briliáns játékot hozni. Annál inkább előtérbe került taktikai érzéke, és karrierje az edzőség felé terelődött. Előbb az Alessandria segédedzője volt, majd öt éven át az Inter vezetőedzője. A nevével jelzett korszak bekerült a csapat történelmének legszebb fejezetei közé. Újításokat hozott mind a taktikában, mind az edzés módszereiben. Az 1930-tól 1938-ig terjedő időszak jelentette pályája csúcsát. Nemzeti bajnokságok, illetve az 1938-as párizsi világkiállításon elnyert klub-világbajnokság kötődnek a nevéhez. Máig a legsikeresebb külföldi edzők között tartják számon Olaszországban, két angol büszkélkedhet csak azzal, amivel ő: csapattal háromszor is nemzeti bajnokságot nyert.