Szikszai helyett Réczei

– Mi volt a beugrás előzménye? – kérdeztük Réczei Tamástól.
– Néhány héttel ezelőtt kiderült, hogy az Odoardo lovagot alakító Szikszai Rémusznak a Hebehurgya hölgyek előadása idején más színházi elkötelezettsége van. Két lehetőség közül választhattunk: vagy elmarad három előadás, vagy nekem kell beugranom. Az utóbbi sokkal jobb megoldásnak tűnt. 

– A szövegtudással nem volt probléma?
– Általában mindegyik általam rendezett darabnak megtanulom a szövegét. A próbafolyamat végén én szoktam súgni. Ráadásul volt idő a felkészülésre, és Odoardo humoros, ugyanakkor mélyen cinikus figurája nem áll messze tőlem. 

– Volt már hasonló beugrása?
– Egyszer. A székesfehérvári Vörösmarty Színházban a Száz év magányba kellett beugranom. Az nehezebb volt, mert egyik napról a másikra derült ki, hogy helyettesíteni kell az egyik szereplőt. Nem idegen ez a terület számomra, hiszen a másik oldalon kezdtem a pályát: a Nemzeti és a Madách stúdiósa voltam, sőt egy darabig szinkronizálásból éltem.  

– Egyszer kellett csak beugrani a Hebehurgya hölgyekbe? Vagy várhatóak még egyeztetési problémák?
– A mostani hármas sorozatból hátra van még két előadás: a mai és a holnapi. Valószínűleg májusban lesz még egy, amelyikbe be kell ugranom, és nyáron az Udvarszínházban is engem láthat a közönség Odoardo szerepében.  

– Jól érezzük, hogy ennek még lehet folytatása?
– Nagyon jó volt a péntek este. Remek közönségünk volt, velük együtt csinálhattuk végig az előadást. Kacérkodom a gondolattal, hogy akár még folytatása is lehet ennek a véletlennek…  

– A színészek hogyan fogadták, hogy a rendező lépett színpadra? Kapott néhány instrukciót?
– „Köztetek lettem bolond én is...” írja József Attila, nagyon jól fogadtak. Értékelték, hogy kész szövegtudással érkeztem. Elég volt egy délelőtt a próbára.  [caption id="" align="aligncenter" width="334"] Itt még rendezői szerepben Réczei Tamás (jobbról) a Holdvilág és utasa próbáján
[/caption]

– Azt eddig is tudtuk, hogy a rendezés mellett ír – többek között a Goldoni darab új szövegváltozatát is ön jegyzi –, és már azt is tudjuk, hogy játszik. Átjárható területek?
– Nem feltétlenül, de kizárni sem lehet. Viszonylag gyakori, hogy színész rendez, bár nem szükségszerűen jó dolog. A színészek beleeshetnek abba a hibába, hogy úgy rendezik meg az előadást, ahogy ők maguk játszanák a szerepeket, de ez még nem koncepció. Persze vannak pozitív kivételek.

– Nem vet árnyékot a Szikszai Rémusszal való munkakapcsolatára a beugrás?
– Nincs feszültség köztünk. Végig remekül dolgoztunk együtt. 

– Felmerült, hogy legalább egy „beugrós” előadás idejére szabaddá teszi magát, és megnézi a Réczei-féle Odoardo lovagját?
– Elég nekem annyi az ’akasztják a hóhért” helyzetből, amennyit muszáj bevállalni. Ha Rémusz szabaddá tudja tenni magát, akkor jobb, ha játszik és nem engem mustrálgat, mert még instruálni kezdene.