Locsolkodni vagy korbácsolni?

A húsvéti locsolás  termékenységvarázsló jellegű népszokás. Az egész ország területén ismert volt. A Dunántúlon csak szórványadatok jelzik meglétét, ezen a területen jelentősége más húsvéti szokások mellett (pl. komatálküldés, húsvéti korbácsolás) elenyésző volt. A húsvéti locsolás ősi katarktikus, azaz tisztító jellegű rítus keresztényiesített formája. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, mely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, ill. a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű, városokon is ismert. A legények előre megszervezett, köszöntős felvonulásai szintén nem ősi formát tükröznek. A húsvéthétfő vízbevető, vízbehányó hétfő elnevezése utal a szokás eredeti jellegére. Szeged vidékén pl. a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután elindultak locsolni.

A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. A legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, jutalmul 8–10 hímes tojást kaptak. Ezután a rokonok, szomszédok lányaihoz mentek. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján személyesen vagy leánypajtásaikkal elküldött tojásokkal viszonozták. A locsolás jutalma általában festett tojás volt. Kedden a lányok locsolták a legényeket. A húsvéti locsolás e módjai a két világháború között megszűntek.  Erdélyben és a szomszédos magyar területeken még ma is él a húsvéti locsolás színes változataiban. [caption id="" align="aligncenter" width="334"] A locsolkodás mindenhol szokás volt, a korbácsolás - szerencsére - nem vált általánossá
[/caption]

A húsvéti locsolás módját illetően számos változat ismert a vödörrel való öntözéstől a vízipuskán át a szagos vízig. A dunántúli adatok főleg a húsvéti locsolás újabb, városias jellegű szódavizes, szagos vizes módjára utalnak az ismert locsolóversek kíséretében. A húsvéti locsolás köszöntő versei csekély eltérésekkel országosan ismertek, nem népi eredetűek. Szórványosan ismertek csak népiesebb köszöntőszövegek. Pl. egy Békés megyei szerencsekívánó mondóka: „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!. Versbe foglalt változata esőhívogató gyermekmondókára emlékeztet:

Szépen kérem az anyját
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjőn nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?

A húsvéti locsolást a környező népek jelentős része is ismeri, de a vesszőzést is megtaláljuk hasonló célzattal. A húsvéti korbácsolás szintén temékenységvarázsló népszokás. Előfordulását a Dunántúlról ismerjük. Fejér megyében sibának nevezik a négyszögűre font korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat, közben ezt mondogatva:

Keléses ne légy,
Bolhásos ne légy,
Esztendőre frissebb légy!

A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket. A Bakonyban ugyancsak húsvéthétfőn jártak korbácsolni:
Sidiridi jó légy,

Friss légy,
Keléses ne légy,
Ha valahová küldenek, fuss!
A lábaid jó futók legyenek (lábára üt)
Kezeid jó mosogatók legyenek (kezére üt)
A fejed ne fájjon (fejére üt)
Sidiridi váltsd ki magadat!

(Hátára üt és várja a tojást jutalmul). A húsvéti korbácsolás és locsolás jutalma egyaránt a hímes vagy piros tojás. A Felföldön és a szlovák–magyar érintkezési területeken ismert a suprikálás: a lányok korbácsolják meg a húsvéti locsolást végző legényeket.

(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)