Kultúra

2011.04.22. 16:17

Helyettem, miattam, érettem

A keresztény világ két nagy ünnepe a karácsony és a húsvét. Előbbit hívő és nem hívő egyaránt szereti, utóbbi viszont nagy titok, igazi dráma. Miért boldogulunk nehezebben a legnagyobb ünneppel? S milyen reményt ad annak, aki úgy érzi: elfordult tőle az Isten? – erről beszélgettünk Hegedűs Bélával, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperesével.

Rákász Judit

A keresztény felekezetek közül a reformátusok számára van a legnagyobb jelentősége a Nagyhétnek. Miért emelkedik ki ez az ünnep a Jézus életéhez kapcsolódó egyházi ünnepek sorából?
– A húsvét jelenti az élet üdvösségét, az élet reménységét. Nagypénteken Jézus magára vette az emberek bűneit. Mi, reformátusok úgy mondjuk: helyettem, miattam, érettem történt a Golgotán az áldozat. Ha itt vége lett volna az eseménysornak, csak a bűnbocsánat teljesült volna be. Jézus feltámadása elhozta a keresztények számára egy új élet kezdetét, az örök életet. Reményteljes lehetőséget arra, hogy Jézussal új életet kezdjünk. S egyúttal hordozza a második visszajövetel utáni reménységet: Jézus Krisztus által örök életünk van. Nem a magunk erejéből, hanem Jézus által. Keresztény életünknek ez lehet az erőforrása. Nem lesz könnyű, üldöztetni fogtok, terheket fogtok hordozni – mondja Jézus -, de lesz reménységetek.

– Hogyan lehet ezt a reménységet átmenteni a mindennapokra?
– Az ember nagyon sok ponton találkozik a húsvét üzenetével a mindennapokban. Gyakran érezhetjük bizonytalannak a holnapot. Hogyan tovább? – kérdezzük magunktól. Ha Krisztusban tudom a napjaimat véghezvinni, akkor számomra nem lesz kérdés a holnapi nap felvirradása. Hiszen ő rendezi számomra a holnapot, s mindaddig lesz holnap, amíg úgy akarja. A másik fontos találkozás, amikor elveszítjük azt embert, aki közel áll hozzánk. A veszteség óriási, mégis, ha hittel fogadom, hittel készülünk rá, akár saját életünk befejezésére, akár szeretteinkére, akkor a halál nem pont lesz, hanem kettőspont, amely után folytatódik az élet Krisztus által, mert ő legyőzte a halált. Ezt ünnepeljük húsvétkor. Jézus feltámadt! Bizonnyal feltámadt! – így köszöntik egymást az ortodox keresztények húsvétkor. Egyre több gyülekezet várja együtt húsvét hajnalán a napfelkeltét, és néma imádsággal készülnek arra, hogy felvirradjon az áldott szép nap, amelyet együtt ünnepel a keresztény világ.

– A feltámadást megelőző szenvedéstörténet az embert bűneivel, az általa okozott fájdalommal szembesíti. Talán ezért veszi körül húsvétot látszólag értetlenség, s ezért nagyobb a hajlandóság az ünnep profánná tételére?
– Emberi gyarlóságunk, hogy a keresztyén ünnepet megpróbáljuk a hétköznapra átfordítani. Karácsonyt átfordítja a hitetlen világ a szeretet ünnepére, amikor megajándékozzuk egymást, amelyből kimarad a lényeg, a Megváltót ajándékozó Isten.  A húsvéthoz kapcsolódó szokásoknak, szimbólumoknak is meg van a magyarázata. A locsolkodás az újjászületést, a keresztelést idézi. A húsvéti nyúl a két tanítvány szimbóluma, akik futva mennek Krisztus sírja felé. A tojás pedig arra utal, hogy amint Jézus a halál burkát széttörte, úgy töri szét a kiscsibe a tojás héját, hogy az új élet megkezdődhessen. Ha csak a csokinyuszi, a tojás marad a világ számára, akkor nem érti és kimarad a húsvétból is a lényeg, az Élet.

– Mire tanít a szenvedéstörténet?
– Jézus nem vitázik. Nincs védőbeszéd. Nem kéri ki magának. Elvisel mindent: gúnyt, csúfolódást, szembeköpést. Magára veszi a keresztet, s viszi, ameddig bírja. A megfeszített Jézus nem jajveszékel, hanem imádkozik: az emberekért könyörög. Végigjárja azt az utat, amelyet végig kell járnia. A keserű poharat ki kell innia. „Legyen meg a te akaratod”-nak meg kell valósulnia. A szenvedéstörténet arra tanít, hogy képesek legyünk mindent elfogadni Isten kezéből. Higgyünk benne, hogy Isten soha nem fog annál jobban terhelni, sújtani bennünket, mint amihez erőnk van. Ha ezt el tudjuk hordozni, akkor a betegségből gyógyulás lesz, a nehéz körülményekből megújulás. De ha az ember egymaga akar kilábalni a bajból, akkor nem fog menni. Jézus által érhető el a teljesség.

– Milyen gondolatokkal készül az idei húsvétra?
– A változások világában nem az emberi szavak túlharsogására kellene figyelni, hanem arra a belső hangra, amely húsvétkor megszólal bennünk. Még a hívő ember is hajlamos rá, hogy Istent háttérbe szorítsa. Elfogadja, részesévé teszi életének, de döntései során nem ő áll az első helyen. Pedig ha Istenre bízzuk az életünket, nem fogunk kudarcot vallani. Mindaddig üresen konganak ezek a szavak, míg az ember meg nem tapasztalja saját életben Isten gondoskodó szeretetét.

Amikor az előző szolgálati helyemen parókiát építettük, mire a végéhez közeledett a munka, a rendelkezésünkre álló pénz igen csak fogytán volt. Egy pénteki napon a gyülekezet gondnoka szólt, hogy ismét megjöttek a számlák, amelyeket hétfőn ki kell egyenlíteni. Csakhogy nem volt annyi pénzünk. Vasárnap a megtartott istentiszteletek után elmentem a gondnok úrhoz, hogy megszámoljuk az istentiszteleteken összegyűlt adományokat és a perselypénzt. Forintra annyi volt, mint a számlák végösszege. A gondok úr sírva fakadt. Pontosan annyi volt, amennyire szükség volt. Se több, se kevesebb. Ha el tudnánk fogadni, amit Isten ad nekünk, s nem vágynánk mindig többre, életünk teljessé lehetne.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ha Istenre bízzuk az életünket, nem fogunk kudarcot vallani – hangsúlyozza Hegedűs Béla esperes
[/caption]

 A félelem, bizonytalanság, bizalmatlanság kemény ellenfél ebben a küzdelemben.
– Minél közelebb vagyok hozzá, annál biztosabb a hitem, s annál biztosabban ki tudom mondani: legyen meg a Te akaratod. Ha távolodok, akkor félelem és szorongás tölti ki a növekvő távolságot.

– A napi gondok közepette sokan érzik úgy: elfordult tőlük az Isten.
– Isten nem fordul el tőlünk soha. Nem hagy el bennünket soha. Azt ígérte Jézus Krisztusban, hogy velünk van minden nap a világ végezetéig. Ha úgy érezzük, hogy elfordult tőlünk, az egyet jelent: mi távolodtunk el tőle. A kétség és a félelem bennünk van. Az ő hűsége változatlan. Isten szeretete örök. Ugyanúgy, mint az igazi anyai szeretet, amely soha nem változik a gyermek iránt.
 
– Mi fordíthatja vissza a távol került embert?
– Az őszinte ráismerés arra, hogy Isten nem hagyta el. A félelem és a kétség eltűnik, ha az ember engedelmeskedik a szívében megszólaló belső hangnak. Ezt a tiszta belső hangot nyomjuk el a kételkedéssel, féltékenységgel, irigységgel. Sokan elmondják: eljárnak templomba, imádkoznak, mégis rosszabbul megy a soruk, mint annak, aki hátat fordít a templomnak. De vajon valóban ott voltak az istentiszteleten teljes valójukban? Vagy csak ki akartak pipálni egy kötelességet? Ha Isten teljes szívemnek ura, akkor nincs félelem, nincs aggódás. Nem a magamé, hanem az övé vagyok. Nem könnyű út. Jézus azt mondja: nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy tartsd meg őket. Vagyis nem búra alá akarja tenni a keresztény embereket, hanem a nehézségek között is megmutatja, hogy a tőle kapott erővel helyt lehet állni. A Húsvét megadta a lehetőséget, hogy változtassunk életünkön. De egyedül nem fog menni.

Amikor Péter látja a vízen járni Jézust, azt kéri, engedje, hogy ő is járjon a vízen. Úgy lesz: jár a vízen mindaddig, amíg tekintetét Jézusra függeszti. Azonban amikor a hullámokra néz, a kétség eléri szívét, és süllyedni kezd. Ekkor azt mondja: Ments meg, Uram! És Jézus megmenti. Ez történik velünk is: ha azt nézzük, mekkora hullámok csapkodnak körülöttünk, beleveszünk a gondok tengerébe. Ha Jézusra tekintünk, minden a helyére kerül. 2011 húsvétja ilyen lehetőséget ad az Istentől távol került embernek, feltekinteni a feltámadott Úrra, és élet rendeződhet egyedül Őáltala. Használja ki minden kereső ember ezt a lehetőséget, és áldott ünnepe lesz.

Hegedűs Béla

1958-ban Tiszakécskén született. Általános iskoláját Tiszakécskén, középiskoláját Szegeden végezte, a Déri Miksa Gépipari Szakközépiskolában. Teológiai tanulmányait a Budapesti Református Teológiai Akadémián végezte.

Szolgált segéd és beosztott lelkészként Kecskeméten, Tiszavárkonyon és Tószegen, megválasztott lelkészként Lakitelek-Nyárlőrincen és 1991 óta Tiszakécskén. 2005 óta a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese, 2009 óta zsinati tag. 1993-ban Tiszakécskén visszakapott református iskolában először igazgató, jelenleg főigazgató.

Nős, felesége Nagy Mária a Tiszakécskei Református Kollégium intézeti lelkésze, négy gyermekük van: Máté, Bence, Dorottya és Márk

Rákász Judit Hegedűs Béla 1958-ban Tiszakécskén született. Általános iskoláját Tiszakécskén, középiskoláját Szegeden végezte, a Déri Miksa Gépipari Szakközépiskolában. Teológiai tanulmányait a Budapesti Református Teológiai Akadémián végezte.

Szolgált segéd és beosztott lelkészként Kecskeméten, Tiszavárkonyon és Tószegen, megválasztott lelkészként Lakitelek-Nyárlőrincen és 1991 óta Tiszakécskén. 2005 óta a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese, 2009 óta zsinati tag. 1993-ban Tiszakécskén visszakapott református iskolában először igazgató, jelenleg főigazgató.

Nős, felesége Nagy Mária a Tiszakécskei Református Kollégium intézeti lelkésze, négy gyermekük van: Máté, Bence, Dorottya és Márk Ha Istenre bízzuk az életünket, nem fogunk kudarcot vallani – hangsúlyozza Hegedűs Béla esperes -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!