Hogyan lehet adófizető a „láthatatlan” gyerekekből?

Fontos, hogy minél korábban legyen pontos diagnózis, erre alapozva készülhet el a korai fejlesztés komplex programja, amit a család és a lakókörnyezet igényeihez kell igazítani. Ez volt a szakmai alapvetése annak a konferenciának, amelyet Baján rendeztek „Eltérő nevelési szükségletek csecsemőkortól az iskolakezdésig” címmel. A tanácskozáson Bács–Kiskun és Tolna megyei szakemberek vettek részt, közel százan.

Láthatatlan gyerekek

– Egy társadalmat minősít, hogyan viszonyul az elesettekhez. A lelki hozzáállás mellett a piaci szempontok is fontosak, márpedig Németországban azt vallják, hogy minden gyerekből adófizetőt kell csinálni. Nálunk jelenleg az önök szakterülete nincs reflektorfényben. Veszélyes az a folyamat, ami érzékelhető a magyar politikában, azaz azokra koncentrálnak, akik szavazók. Az önök által ellátott gyerekek pedig szinte láthatatlanok – köszöntötte Rausch Sándor, a megyei közgyűlés alelnöke a speciális iskolában tanácskozókat.

Müller István, a házigazda – 630 tanulót, 220 kollégistát kiszolgáló – intézmény igazgatója pozitív példával igyekezett erősíteni kollégái hitét, amikor elmondta: a középsúlyos és enyhe értelmi fogyatékkal élő diákjaiknak évente 7-8 szakmát indítanak a szakképzésben. Egyik sikerük volt, amikor a tizenkét festő tanulójuk mindegyike tudta, hogy a végzés utáni héten hol és mit fog dolgozni.

Csapatmunkára lenne szükség

Eddig a pillanatig azonban rögös és hosszú az út, derült ki a tanácskozáson. Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ igazgatója hangsúlyozta, hogy tevékenységük három minisztériumhoz kötődik – egészségügy, oktatási, szociális – , ám ezek képviselői sokszor nem fogják fel a korai intervenció jelentőségét. Ez mintegy 25 ezer gyereket érinthet évente, bár megbízható és hiteles statisztikák híján csupán becsülni lehet számukat.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Fontos a minél korábbi diagnózis a gyermekek jövője érdekében
[/caption]

– A fejlesztés, a beavatkozás gyógypedagógiai tevékenység, de a gyereknél minél előbb be kellene kerülnie a rendszerbe, a fejlesztésnek pedig családközpontúnak kell lennie, hiszen a szülők sem „akarták” problémás gyereket. Ez mindennapos társadalmi probléma, bárkivel előfordulhat, és a család problémáját kell kezelni, hiszen lehetséges, hogy egy életre szól a változás. Ehhez orvos, gyógypedagógus, védőnő, pszichológus, szociális munkás csapatmunkája lenne szükséges. Viszont a helyzet az, hogy az oktatási törvény nevesíti ezt a feladatot, fejlesztő-szakember képzés mégsincs az országban – fogalmazott Czeizel Barbara.