2009.03.17. 18:45
„Képeket fest majonézzel?”
Mit keresett a majonézes tubus a Munkácsy-díjas művész festőkészletében? Hogyan lett műgyűjtő a máriavárosi padláson egyedül festegető fiúból? – a kedden megnyílt Bozsó János-emlékkiállításon a művész pályájának és kalandos életének kérdéseire is választ kap a közönség.
Az időszaki tárlat archív fotókkal, korabeli újságcikkekkel, személyes tárgyakkal idézi fel a művész alakját. Az egyik vitrinben látható például a mester festőkészlete, amellyel a vidéket járta, benne a legendás majonézes tubussal.
– Kedves tárgy ez számunkra – mutatta Loránd Klára. – Egy külföldi festékgyáros vetődött egyszer hozzánk, Bozsó-képeket akart vásárolni. Azt ajánlotta, hogy János fogadjon el festéket a képekért cserébe. Igen ám, de hogyan lehet a többkilós kiszerelésű festékeket használni? János sokat gondolkodott, míg egyik barátja felajánlotta, hogy hoz neki üres majonézestubusokat. Így is lett: János ezekbe tette a festéket, s úgy vitte magával, amikor a természetben festett. Egyik alkalommal egy fiúcska sertepertélt körötte, nézte, hogyan fest a mester, majd egyszer csak megkérdezte: „Bácsi! Maga ilyen képeket fest majonézzel?”
A kiállítás egyik érdekessége az a több mint ötven grafika, amit zömmel a ’60-as, ’70-es években készített Bozsó János.
– Számtalan felfedezést tehet a figyelmes látogató a többségében eddig sehol be nem mutatott anyag kapcsán – mondta a muzeológus. – A művésztelepeken gyakran megforduló festőművészt kollégái arról ismerték, hogy virtuóz módon, „a la prima” vetette fel műveit. Ennek a bámulatos és ösztönné váló képességnek, amit általában az abszolút halláshoz szoktak hasonlítani, egyik megalapozó faktorát látjuk a vázlatokban. Felmerülnek később megvalósult kompozíciók előtanulmányai is. A legtanulságosabb maga a gondolkodásmód, a képi struktúra felépítése. A későbbi festőiségnek a tartó vázát, mint az emberi test csontozatát fedezhetjük fel: szikár, nem részletező kompozíció, néhány vonalból álló jellegzetes alakok és mozdulataik.
