Új időszámítás előtt a csillagvizsgáló

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Dr. Hegedüs Tibor
[/caption]

Zaklatott éveket tudhatnak maguk mögött a tudósok, 2011. Szilvesztere óta háromszor változott fenntartójuk, az 1955. decembere óta íródó története során hét gazdája volt az intézetnek, ami tavaly február óta a Szegedi Tudományegyetem Bajai Obszervatóriumaként önálló kutatási szervezeti egysége.

– Helyére került a csillagvizsgáló? – kérdeztük dr. Hegedüs Tibor igazgatót.
– Nem nagyon hiszem, hogy valaha is véglegesnek lehet majd mondani a csillagvizsgáló helyzetét. Egyelőre belátható időre biztosítva vagyunk. Szervezeti formát tekintve jó helyre kerültünk, a Szegedi Tudományegyetem az a közeg, amibe mindig jó lett volna tartozni. Egyszer már próbáltuk ezt, amikor a megyei önkormányzat volt a fenntartónk, de nem jött össze, viszont annak hatására alakult ki a kapcsolat és a Pécsi Egyetem külső tanszékévé váltunk 2001-ben. Az önkormányzati intézményrendszer átalakításától, 2011-től hol ide, hol oda tettek bennünket, folyamatosan átmeneti állapot volt. Így merült fel a régi ötlet, amihez a Szegedi Egyetem pozitívan állt hozzá, Szabó Gábor rektor is fizikus és ismerte tevékenységünket, meg volt győződve, hogy az egyetem nem értéktelen portékát kap, 2015. februártól az egyetem részévé váltunk. Igazából ez a mi közegünk, jól érezzük magunkat, oktatunk, kutatunk. Minden héten átjárunk, Szegeden négy kurzusunk van és folyik csillagász képzés is.

– Ilyenkor szokott az következni, hogy de...
– Már „csak” anyagi gondjaink vannak. A költségvetésünket 2011 óta cipelgettük magunkkal, az egyik váltás közben évi 25-ről 10 millió forintra csökkent. Legutóbbi fenntartónkkal, a Szociális és Gyermekvédelmi Felügyelőséggel nagyon korrekt volt a kapcsolatunk, segíttek bennünket így visszatértünk a 25 milliós költségvetéshez. Ma már ez nem ugyanannyit jelent mint 5 éve. A keret javát elviszi a bér, egy kicsi marad rezsire, internetre, ami nélkül ma már nincs tudomány. Eszközállományunk igényelne évi 1-2 milliós karbantartási keretet, ami nincs. A 10 éve  átadott robottávcső megérett a felújításra, már az is szép,  hogy eddig működött, elvileg 3 évente leamortizálódik, egy élvonalbeli kutatóintézetben illik a kamerát 3-4 évente lecserélni. Három évente 10 milliót kellene költeni rá, egy komoly kamera már 30 millió. Pályázunk, próbálkozunk. A számítástechnikát is háromévente cserélni kellene, hogy versenyképesek maradjunk. Egyébként az egyetemi hallgatók azt mondhatják a bajai látogatás után, hogy odahaza jobb gépük van mint egy kutatóintézetben.

– Bizonyára a több éves sodródás akadályozta a munkát. Vagy a csillagászatban ennyi idő nem számít?
– Egyértelmű, hogy mindez nem volt jó hatással. A kutatásban a stratégia szempontok alapján legalább ennyi időre kell előretekinteni. A létbizonytalanság a kutatói állomány munkájára mentálisan is rányomta bélyegét. Fenntartóváltás után fél évig semmire nem lehetett költeni, például a fűtéshez szükséges gázt sem rendelhettük meg. Volt év, amikor bérre sem volt  elég a pénz, részmunkaidőssé vált mindenki, 6 órás kutatók dolgoztak az intézetben. Most stabilitás jött be, próbálunk új utakat keresni. Úgy látom, hogy új időszak előtt állunk.

– Nyilván a laikusok első kérdése az, hogy egyáltalán mit kutatnak a csillagvizsgálóban dolgozók?
– Persze, persze. Sok olyan együttműködésben veszünk részt aminek a közvetlen haszna nem jelentkezik azonnal, de azért  szerintem nem vagyunk haszontalan tagjai a társadalomnak, csak ezt sokan nem tudják. A nálunk folyó munka egyik fő irányát két kollégám viszi, a Kepler-űrtávcső ontja az adatokat, ezek értelmezésére kevés ember van a szakmában. Néhány tucat emberről van szó, összesen és a világban, közülük ketten innen Bajáról tagjai  a nemzetközi kutatócsoportoknak. Rengeteg adat jön, terrabájtok özönlenek, olyan mennyiségben és pontossággal, amit 7-8 évvel ezelőtt sem tudott volna elképzelni az ember. Ebben mindenféle érdekes effektus látszik, amik előtt értetlenül állt a szakma nagy része. Ezeket a kollégáim tudják értelmezni, föl tudják használni, a modelljeiket lefuttatják. Minden kutatás mögött saját írású program van, a bemenő adatok az űrtávcsövek adatai, a kimenők pedig az értelmezések, hogy mekkora a csillag, hogy kering, mit csinál, milyen pályamódosításokat okoz a harmadik csillag, a negyedik csillag. Szinte nem is nagyon van versenytársa kollégámnak az egyik altémában, ő most ebből védi nagydoktoriját. A másik téma olyan kettős rendszerek vizsgálata, ahol az egyik tag pulzál és változtatja méretét, hőmérsékletét, néha egész bonyolult módon. Az adatokból a belső szerkezetét meg lehet mondani, a rétegek fizikájáról lehet információhoz jutni. Ebben van egy-két konkurens csoport a világban. A harmadik témát mindannyian visszük, ezek a szupernóvák. Fontosak, hiszen az életüket befejező csillagok gyártották le és szórták szét a robbanás során  azokat a nagyatomokat, amikből az élet is táplálkozik és amiből a testünk is van. Régebben évente 2-3 szupernóvát fedeztek fel, most ott tartunk, hogy évente legalább 300-400 van, de ez a szám folyamatosan nő.

[caption id="" align="alignright" width="300"] A Tóth Kálmán utcai bázis megérett a felújításra
[/caption]

– Pár éve ballonos vizsgálatokban is részt vettek...
– Az előbbiek a fő kutatási témák voltak ezek mellett valóban léptünk a földi környezet vizsgálatában. Ballonos eszközökkel 25-35 kilométeres magasságba fel lehet juttatni műszereket és nem csak a Balaton lefotózása lehet érdekes. Ebben a tartományban, a Föld és világűr határán lehet szerepe a csillagászat, de az egyetem más tanszékei is érdeklődnek. Persze itt is pályázati forrásokat kell találni. Erre jut a legkevesebb pénz és idő, viszont a társadalom részéről talán eziránt a legjelentősebb az érdeklődés. Érthető, mert közelebb van, úgy érezhetik az emberek, hogy életükre közvetlenebb hatással lehet.

– Mindezek mellett nem nagy teher az ismeretterjesztés, amire nagy hangsúlyt helyeznek?
– A tudományos ismeretterjesztést azért kell csinálni, hogy legyen utánpótlás. Se az űrkutatás, se a csillagászat nem tantárgy középiskolában, a fizika és a földrajz keretében hallhatnak róla a diákok. Esetleg a tévében lehet látni űrbeli érdekes dolgokat, de a filmek csak kedvcsinálásra jók, én is nézem őket és csomó kérdést nyitva hagynak. Ezek után  szakkörön, a Kutatók éjszakáján, a Múzeumok éjszakáján, egyéb nyilvános programokon választ kell adni a kérdésekre.  Folyamatosan jönnek az ország minden részéből a meghívások. Békés, Győr-Sopron, Zala, Somoly megyéből is. Megyünk, bedobunk egy távcsövet, nappal a Napot, éjjel az egyéb látnivalókat nézzük.  Muszáj csinálni! Egyre nehezebb a  tehetségeket megtalálni, az oktatási rendszerből nem automatikusan jönnek ki ezek a fiatalok. Kutatni kell utánuk és meg kell dolgoztatni őket, csak ezután derül ki talentumuk.

– Honlapjukon ma is fellehető a Szegedi úti ingatlant látványparkká alakító tervük. Ez az elképzelés él még?
– Egyelőre félretettük, turisztikai célpont fejlesztés lett volna, amire nem nagyon van esély. Viszont több elképzelésünk van. Ezek közé tartozik a Tóth Kálmán utcai csillagvizsgáló felújítása, planetáriummá fejlesztése, valamint az Illancs csillagos égbolt parkká fejlesztése. Ez lehetne az országban a harmadik.