Egy családban két világklasszis

– Édesapja Walter Péter, az ismert kecskeméti fotóművész. Gondolom, már kisgyerekként otthon felkeltette érdeklődését ez a csodálatos világ, hogy nem lett fotós?
– Majdnem az lettem, gimnazistaként sokat fotóztam a természetben, a vízparton is, utóbbi mindig a horgászathoz kötődött. A fényképezés viszont vitte az időt a horgászattól. Amikor már minden irányból lefotóztam a napfelkeltét, utána sok halat fogtam, már nem volt kedvem lefotózni a naplementét. A horgászat teljes dolog és abba nem fér bele másik három hobbi. De mind a mai napig nagyon szeretem a képeket és mindig is érdekelt ez a műfaj.

– Édesapja nagy horgász hírében is áll, ön mikor fogott először pecabotot?
– Három-négy éves koromból már vannak olyan fotók rólam, ahol vízparton, hallal vagyok látható. Öt évesen már a farsangon is horgásznak öltöztem.

– Négyéves kislánya, Petra már pecázik?
– Még nem. Viszont egyéves kora óta folyamatosan ott van velünk a horgászversenyeken, és szurkol apának. Nóra még nincs egyéves, de múlt vasárnap Matyéren végig ott volt velem egy országos versenyen, adtam neki egy kárászt, megsimogatta, aztán hagytuk elúszni. De erőltetni nem szeretném, hogy Petra már oda üljön a ládára. Ennek egyszer csak eljön az ideje, amikor elveszi tőlem a botot.

– Feleségével mikor ismerkedett meg.
– Amikor úgy öt éves lehetett. Tizenhárom év van köztünk, én huszonéves voltam, amikor Dia 8-10 évesen már világbajnok volt a gyerekválogatottal. Aztán 14-15 éves korában eltűnt, abbahagyta a horgászatot az iskola miatt, sokáig kézilabdázott is, majd 21 évesen került vissza a felnőtt női élmezőnybe. Akkor épp a női válogatott szövetségi kapitánya voltam és így volt szerencsém felnőtt nőként is megismerni Diát. Jelenleg gyeden van, egyébként ő is a vállalkozásomban dolgozik, ha nem, akkor az édesapjáéban. Övék az egyik legnagyobb európai haletető-csali gyártó cég, ami Makón van, harminc éve indult a vállalkozásuk. Dia életét is ez határozta meg, így lett gyerekként horgász.

– Otthon szoktak „szakmázni”?
– Abszolút. Ő kevesebbet horgászik a gyerekek miatt, egy évben 3-4 versenye van, nekem negyven. Mindig megbeszéljük, mi történt.

– A sporthorgászat nagy állóképességet igényel, kiegészítő sportot kell űznie?
– Huszonévesen azt hittem, hogy nem kell. Harmincévesen már gyanús volt, hogy kellene. Most 41 évesen a heti két kondi terem mellett úszok és futok is. Ha tartani akarom a lépést a huszonévesekkel, akkor ezekre szükség van. Tizenhárom méteres az a bot, amivel horgászunk. Ennek olyan erőkarja van, hogy fizikailag is nehéz kezelni, pláne egy oldalszélben vagy ha egy 45 fokos partrézsű van mögöttünk.

– A világ- és Európa-bajnoki címek milyen anyagi elismeréssel járnak?
– Direkt módon semmilyennel. A versenyhorgászat nem egy profi sport mint a futball, ahol azért adnak fizetést, hogy mellérúgjam a labdát. A horgászfelszerelések kereskedésében viszont kőkemény biznisz van. Budapesten három nagy, összesen kétezer négyzetméter alapterületű WalterLand Áruházunk van, harminc alkalmazottal.

– Áder János köztársasági elnök a leghíresebb sporttársa. Komoly kapcsolatokat is lehet szerezni ezzel a sportággal?
– A mi ismeretségünk sokkal régebbre nyúlik vissza annál, mint amióta ő jelentős szerepet tölt be a politikában. A 90-es évek közepén horgásztam vele először versenyeken, ahol ő is indult. Bár nyilván akkor már komoly pártpolitikus volt a Fideszben.

– Igaz, hogy Áder János beférne a válogatottba?
– Ezt egyszer valamelyik interjúmban kerekítették így ki, de nem reménytelen. Mert a nekünk legfontosabb faktor, a természettel való azonosulás képessége neki maximálisan meg van. Ráadásul fitt, szerintem jobb kondiban van mint én, s ha rá tudna szánni évi kétszáz napot – amit nyilván nem tud – akkor lenne keresnivalója a válogatott körül. Jó horgász.

– Pont Áder János kezdeményezéséhez köthető Magyarországon a halászat betiltása a természetes vizeken, ami megosztotta a társadalmat. Erről mi a véleménye?
– Nincs olyan döntés, ami ne osztaná meg a társadalmat. A halászat betiltása két szegmensre osztotta meg a társadalmat: egy nagyra, meg egy picire. A pici az párezer halász...

– Illetve most döbbentek rá sokan, vezető emberek is, hogy például a Balatonon nem lehet balatoni halat enni...
– De ez hiszti. Idén sokat voltam a Balatonnál, mindig éttermekben eszem és mindig balatoni halat.

– Ezek szerint a rapsicok még dolgoznak.
– A rapsicok is dolgoznak, bár szerencsére egyre nehezebb dolguk van, meg eddig is a rapsicok dolgoztak. Az az óriási félreértés, hogy sokan azt hiszik: a Balatoni Halgazdaság Zrt. hajói, amikor a busákat húzkodták félvízen, azok látták el az éttermeket hallal. Az egyik legnagyobb balatoni étterem hangadó vezetője például az utolsó három évben nulla, nulla és nulla kilogramm süllőt vásárolt a Balatoni Halgazdaság Zrt.-től. Mégis szerepelt mindig az étlapján és rengeteget adott el belőle. Vagyis akkor is ugyanabból az illegális forrásból szerezte be a süllőt, mint ahonnan most is. Nyilván azt sérelmezi, hogy korábban olcsóbban tudta beszerezni a halat mint most, amikor a rapsicoknak már nincs konkurenciája, viszont keményen vadásznak rájuk a rendfenntartók és vélhetően megemelték az árakat.

– Versenyeken visszadobják a halakat, saját fogyasztásra nem is szokott pecázni?
– Szeremlén van egy kis faházunk a Dunánál, sok süllőt, harcsát tudunk ott fogni, azt bizony megesszük, csak sajnos ritkán jutok le oda.

– Szegedi vagy bajai...?
– Én csak a bajait tekintem halászlének. A szegedit halpörköltnek szoktam titulálni, bár azt is szívesen megeszem, évente egyszer szoktam is, csak zsákbamacska fillingem van. Az életbe nem fogom megtudni, hogy mi az, ami le van passzírozva meg össze van darálva. Lehet az dévér, busa vagy éppen ponty. A bajaiban a szelet hal, az egy szelet hal, abból ötvenszer eszek egy évben.

– A legnagyobb hal mekkora volt, amit fogott?
– Az egy 100 kiló körüli dajkacápa volt, tengerben fogtam, nem versenyen.

– Ha újra kezdhetné. ugyanezt csinálná?
– Sokan felvetik, nem érzem-e úgy, hogy a diplomával kellet volna valamit kezdeni, közgazdászként kényelmesebb életformával pénzt keresni. Az elején sokszor éreztem ezt, az utóbbi tíz évben már nem. Ez már eldőlt, és a gyerekeimnek sem kívánok semmi többet, mint hogy hasonló életet éljenek és azt csinálják majd, amit szeretnek. Ha ezzel fele annyi pénzt keresnek, mint amennyit kereshetnének, az se baj. Jó dolog az élet napos oldalán tevékenykedni. Mert a horgászboltba nem a problémájával jön be a vevő, hanem akkor, amikor a szeretett hobbijával van terve, mert pecázni akar, tehát eleve boldogan, derűsen érkezik. A gyógyszertárba nem így megy be az ember, de sokszor még a cipőboltba se, amikor a gyerek kinőtte a cipőt.

Névjegy

Walter Tamás 1975 szeptemberében született Lajosmizsén. Általános iskolába a kecskeméti Mátyás királyba, gimnáziumba a Katonába járt. Diplomát a budapesti közgázon szerzett, de egy napot sem dolgozott közgazdászként, azonnal vállalkozásba kezdett. Egy egyéni és egy csapat Európa-bajnoki-, két egyéni és egy csapat világbajnoki címe van. A magyar női válogatott és az U 14-es korosztályos válogatott volt szövetségi kapitányaként is szerzett egy-egy világbajnoki aranyat. Felesége, Walter-Barna Diána szintén egyéni horgászvilágbajnok. Két kislányuk van, Petra négy-, Nóra egy éves.