Egy ‘56-os egyetemista életútjának tanulságai

[caption id="" align="alignleft" width="300"] A fiatal Pallagi Sándor
[/caption]

Egy ''56-os egyetemista életútjának tanulságai címmel tartott előadást dr. Pallagi Mária PhD történész a múlt heti, Kecskeméten rendezett Bács-Kiskun ‘56/60 konferencián. Lapunkkal is szívesen megosztott néhány emléket a forradalom idején egyetemista édesapjáról.
Pallagi Sándor Kiskunfélegyházán született 1933-ban. 1952-ben érettségizett le a Szent László Gimnáziumban (a mai Móra Ferenc Gimnáziumban), majd – családja számára is máig rejtélyes okból – a Rákosi Mátyásról elnevezett Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tanult tovább kohómérnök szakon.
– Szokás volt, hogy miután az utált kötelező orosz nyelvből a diákok letették a vizsgát, felvonultak az egyetem melletti „UV-dombra” és rituálisan tábortüzet gyújtottak, majd énekelve, körtáncot járva elégették a nyelvkönyveket. 1955. május 24-én ebben édesapám is részt vett. Egy hónapig semmi nem történt, az egyetemi pártvezetés nem is foglalkozott az üggyel, de aztán a városi igen. Noha ezt az egészet diákcsínyként is fel lehetett volna fogni, végül fegyelmi tárgyalás után eltiltották egyetemi tanulmányaitól – mondta el Pallagi Mária.
Édesapja egy évig Félegyházán dolgozott a Bányászati Berendezések Gyárában, majd ‘56 ősze már ismét Miskolcon találta, mivel engedélyezték számára az egyetem folytatását. Tevékenyen részt vett a forradalmi napok eseményeiben. Ott volt, amikor október 22-én délután 2-től egészen éjjel 2-ig tartó ülés során az egyetem nagyelőadójában megalakult a Diákparlament, Pallagi Sándor a vezetőség tagja lett. A Diákparlament feladata az elkövetkező napokban – pár szóban összegezve – az volt, hogy lehetőség szerint meggátolják az események véres fordulatokba torkollását.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Miskolci egyetemisták, a Diákparlament tagjai. Balról az első Pallagi Sándor, mellette Székely János, Tóth Tihamér és Dornbach Gyula (a Diákparlament alelnöke)
[/caption]

A forradalmi napok sodrában

Október 25-én Pallagi Sándor éppen a belvárosban volt, amikor a diósgyőri munkások megindultak Hejőcsaba felől a városközpont felé, hogy az ÁVH épületénél tüntessenek.
– Tudta, hogy ennek nem lenne jó vége, ezért kiszólt egy utcai telefonfülkéből az egyetemre, hogy fogadják ott a tömeget. Így végül ott tartottak egy nagygyűlést, rengetegen vettek részt rajta – folytatta Pallagi Mária.
Édesapja október 26-án azt a megbízást kapta Fekete Simontól, a Diákparlament vezetőjétől, hogy menjen át az egyetem orosz lektorátusára, szerkesszen meg egy orosz nyelvű röpiratot és sokszorosítsa 300 példányban. Elterjedt ugyanis Miskolcon a hír, hogy a Tiszai Pályaudvarra szovjet katonák érkeznek, a pályaudvaron osztogatott röplapokkal pedig arra akarták őket kérni, hogy ne lőjenek.
Még ugyanezen a napon, azaz október 26-án Pallagi Sándor két másik egyetemistával együtt összesen tíz darab pisztolyt és géppisztolyt hozott el a megyei munkástanácstól. A Diákparlament vezetői közül mindenkinek volt fegyvere, ők látták el az egyetem őrségét is.
Október 27-én, szombaton reggel szóltak Pallagi Sándornak, hogy vegyen részt a környező települések munkástanácsi választásain, ő el is ment Sajóvámosra, délután pedig Sajóecsegre. 28-án egy társával iratokat vitt el az ÁVH miskolci épületéből, hogy biztonságba helyezzék azokat az egyetemen.

– Arra voltak kíváncsiak, ki a besúgó az egyetemen és kikről jelentenek. Édesapám nem tanulmányozta részletesen a dossziékat, annyit mondott később erről, hogy megdöbbentek, milyen sokan voltak besúgók, a fodrászkisasszonyoktól a pultosokig – mondta Pallagi Mária.
Forradalmár apját 1957. február 20-án vették őrizetbe, az ÁVH pincéjébe zárták. Édesanyja – Mária nagymamája – Miskolcra sietett, ám jellemző a korabeli állapotokra, hogy Sályi István rektor nem volt hajlandó neki megmondani, hol találja a fiát, csak annyit jegyzett meg: „a gyerekek bűnt követtek el, ezért bűnhődniük kell”. Végül a szovjet városparancsnoktól tudta meg, hol keresse Sándort.
1958. január 3-án a 24 éves egyetemistát a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és (az ÁVH-s iratok elszállítása miatt) államtitok megsértése miatt 3 év szabadságvesztésre ítélték, ezt másodfokon, 1958. szeptember 10-én egy év két hónap börtönre módosították, így szabadult is, 19 hónap rács mögött töltött idő után. Az ítéletet 1989-ben nyilvánították semmisnek.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Pallagi Mária, Pallagi Sándor lánya tartott múlt héten előadást édesapjáról a kecskeméti városházán
[/caption]

Van határa az előmenetelnek

– Börtönből való szabadulása korántsem jelentett számára valós szabadságot. Semmilyen értelemben sem – jelentette ki Pallagi Mária. Édesapja 1958 októberétől az apci FÉMTERMIA vállalat dorogi kísérleti üzemében dolgozott előbb mint kohómunkás, később mint csoportvezető. A megerőltető fizikai munka következtében súlyos tüdőgyulladást kapott, amelyből csak hetekig tartó lábadozás után épült fel. 1959-ben áthelyezték a FÉMTERMIA apci kísérleti magnézium üzemébe csoportvezetőnek, egy beinduló kísérleti elektromos üzem vezetésével bízták meg. 1960-ban szülővárosában, Kiskunfélegyházán megházasodott, a következő évben feleségével haza is költöztek Apcról Félegyházára. Lányuk, Mária 1971-ben született meg.
Pallagi Sándor eleinte a Bányászati Berendezések Gyárában, majd az Alföldi Műanyagfeldolgozó Vállalatnál – a későbbi Villamosszigetelő és Műanyaggyárban – dolgozott szerszámszerkesztőként. Közben – 1963-ban – Szegeden elvégezte a Gépipari Technikumot, mivel akkor még nem engedték, hogy befejezze egyetemi tanulmányait Miskolcon. Ez csak hosszas procedúra után sikerült. 1958-ban kérvényét elutasították, nem tanulhatott az egyetemen. Végül 1964-ben kapott engedélyt, és 1967-ben vehette át vas- és fémkohómérnök szakos kohómérnöki oklevelét.
Tehetsége, karrierje a későbbiekben sem teljesedhetett ki. A Villamosszigetelő és Műanyaggyárban több alkalommal javasolták főmérnöki kinevezését, az ’56-os múlt azonban nem bizonyult jó ajánlólevélnek… Kereskedelmi és marketing főosztályvezető lehetett a legmagasabb beosztása.
A volt forradalmárt folyamatosan megfigyelték, rendszeresek voltak a „látogatások”, az információkérés mind az ő, mind felesége környezetében. Még a nyolcvanas évek közepén is nyilvántartásban volt.

Könny nélküli sírás

– Édesapám szenvedéseiről és üldöztetéseiről sem beszélt. Csendes befelé fordulással viszonyult 1956-hoz és az azt követő megtorláshoz, melynek elszenvedője volt. A Villamosszigetelő- és Műanyaggyárban szerették és megbecsülték, nekem is sokszor „anekdotázott” a régi idők legendásan jó hangulatáról. A munkáját, munkatársait nagyon szerette, és becsülte, alaposság, megbízhatóság, progresszív gondolkodás jellemezte. A félegyháziak édesapám iránti megbecsülését jelzi, hogy a rendszerváltás után egy politikai párt felkérte polgármesternek. Szerénysége, és minden bizonnyal józan megfontoltsága is arra ösztönözte, hogy e felkérést – bár rendkívül megtisztelőnek tartotta – udvariasan hárítsa. Igazi úr volt az életben, és az volt a teniszpályán is – vagy a kosárlabdapályán, hisz sokoldalú, kiváló sportoló volt –, amint azt egykori teniszpartnerei oly gyakran és nagy szeretettel emlegetik. Állhatatos, minden körülmények közötti tisztessége, becsületessége, őszintesége megkérdőjelezhetetlen, mint ahogy az adott szó szentsége is. Finom szellemessége, briliáns humora városszerte híres volt, már-már csodálatra méltó módon szót értett szinte mindenkivel. És ismert volt kifinomult, könnyed eleganciájáról is. 1956 tragédiája gyötörte egész életében. Azt hiszem, ahogy apámra a történtek hatottak és ahogyan mindezt feldolgozni próbálta, ezt nevezzük könnyek nélküli sírásnak – emlékezett lánya.
Pallagi Sándor 1986-ban súlyos szívinfarktust kapott, 2005-ös szívműtéte után egészségi állapota rohamosan romlott. Életminőségét rontó, sokasodó tüneteit is türelemmel, nagy önfegyelemmel viselte. 2015. március 3-án hunyt el.

Hraskó István Vonulnak a diósgyőri munkások Miskolcon az Egyetemvárosba. Egyetemisták kísérik őket A fiatal Pallagi Sándor Miskolci egyetemisták, a Diákparlament tagjai. Balról az első Pallagi Sándor, mellette Székely János, Tóth Tihamér és Dornbach Gyula (a Diákparlament alelnöke) Pallagi Mária, Pallagi Sándor lánya tartott múlt héten előadást édesapjáról a kecskeméti városházán -->