Szokta kérni, hogy lépjenek a lábára

Péntek volt és 13. Így kezdheti majd visszaemlékezéseit az idei, márciusi nemzeti ünnep eseményeit felidézve dr. Tóth Gábor. A Bajai Szent Rókus Kórház főigazgató-főorvosa azonban minden babonát feledve elevenítheti fel a történéseket, hiszen ezen a napon vette át a Vigadóban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét Baja városának és vonzáskörzetének magas színvonalú egészségügyi ellátása, valamint a Bajai Szent Rókus Kórház fejlesztése érdekében végzett példaértékű munkája elismeréseként. A köztársasági elnöke által adományozott állami elismerést Balog Zoltán miniszter adta át.

– Jobban aludtam utána, mint az eseményt megelőző éjjelen. Volt bennem egy jó adag kíváncsiság, izgalom. Átlagban hetente egyszer megteszem a Baja-Budapest-Baja utat, ez azonban egészen más volt, nem csak azért, mert a feleségem is velem volt. Ez a történet számomra meseszerű. Az állami kitüntetés annak az elismerése, amit jómagam, a menedzsment és a kórház valamennyi dolgozója végzett. Picit nehezen hihető, hogy egy negyven ezres, a fővárostól csaknem 200 kilométerre lévő kisvárosban végzett munkát olyan magas szinten is észrevegyék, honorálják. Nem tagadható, ennek a kitüntetésnek fednie kell egyfajta életutat is. Ezeknek az állomásoknak számbavétele ad egyfajta izgalmat embernek – mondja érzéseiről dr. Tóth Gábor.

Az ünnepségre visszatekintve pedig aranyos felfedezésként említi, hogy a hajszínek és mennyiségek alapján úgy tűnt számára, hogy  talán az egyik legfiatalabb kitüntetett volt, amit fura, ám nagyon jó érzésként élt meg. – Rendkívül pozitív élménnyel töltött el a gondolat, hogy annak a munkának, amit több évtizede végzek, volt értelme. Édesapámtól azt tanultam, hogy a tisztességes, becsületes munka hosszútávon mindig meghozza gyümölcsét. Ezt is láttam a kitüntetésben. Én is próbálom ezt átadni a gyerekeimnek, akik valószínűleg láthatják az atyai örökség igazolását – említ egy generációk közti összefüggést.

Október 1-jén egy rendkívüli ülésen döntött a képviselő-testület felterjesztéséről. Ezt követően az államtitkárság, miniszter, kormány útvonalon haladt a kitüntetés ügye, a különféle szűrők után február végén a Miniszterelnökség arról kérdezte, hogy amennyiben kitüntetést kapna, akkor átvenné-e azt. Még gondolkodási időt is kapott, 48 órán belül kellett válaszolnia. Az állami kitüntetések adományozásának előkészítése kapcsán számos körülményt vizsgálnak az illetékesek, akik a különböző nyilvántartásokat is áttekintik ilyenkor. Amikor ez kerül szóba, széles mosollyal állítja, hogy nincs büntetőpontja a közlekedésrendészetnél, egyszer azonban a lejárt zöldkártya miatt megbüntették a rendőrök pedig a gépkocsi felesége nevén volt. Aztán villámcsapásként idéződik fel egy drága pillanat és a főigazgató módosítja múltjának foltmentességéről tett vallomását és beismeri, hogy gyorshajtás miatt már kellett bírságot fizetnie.

Érthető módon sokkal pontosabban és élesebben emlékszik a kitüntetés átvétele utáni napokban kapott gratulációkra. – Meglepő volt, hogy háromból ketten azzal köszöntöttek, hogy megérdemeltem. Számomra mértékadó emberek vélték úgy, hogy az elismerés mögött van teljesítmény. Jó volt ezt tapasztalni. Viszont őszintén gondolom, hogy a Tisztikeresztet én vettem át ugyan, de a kollégák, a kórház összes dolgozója, valamilyen szinten Baja városa  is kapta, mert egyedül nem lehet figyelemre méltó teljesítményt létrehozni. Minden munkatársamnak és a családomnak köszöntet mondok a segítségért és a támogatásért.

A kórháznál további fejlesztéseket szeretne
A kitüntetés olyan magas állami elismerés, amihez nem kötődik anyagi juttatás. Hogy mivel jár? Erre a kérdésre a következőket mondja a főigazgató: – Az oklevélhez tartozik egy igazolás, ami bizonyítja, hogy nem ultin nyertem. Komolyra fordítva, azt hiszem, elkötelezett munkával és teljesítménykényszerrel jár, mert a szintet tartani kell, ehhez pedig többet és jobbat kell csinálni. De most nincs rajtam elviselhetetlen nyomás, hetek óta inkább egy kis lebegést érzek. Amikor az ünnepi péntek reggelén indulás előtt bejöttem még néhány dolgot elintézni, azon gondolkodtam az asztalomnál ülve, hogy ez most a csúcs és innen már csak lefelé van? Nem szeretnék hátradőlve malmozni. A kórháznál további fejlesztéseket szeretnék, egyéb funkciókat is idehozni. Apaként természetesen magánéleti terveim is vannak. Ráadásul a főigazgatóság mellett gyakorló orvos vagyok, járok a műtőbe, részt veszek a betegellátásban. Így egyébként sok információhoz közvetlenül jutok hozzá. Törekszem rá, hogy ne legyek elefántcsont toronyban. Szoktam kérni, hogy lépjenek a lábamra, ha úgy gondolom, hogy tévedhetetlen lennék.