Kalandos túra két keréken

Fruzsina és Károly csupán néhány éve túráznak kerékpárral. De nem aprózzák el a kilométereket. Már az első komolyabb túrájuk alkalmával 1800 kilométert tekertek. Több sikeres biciklitúra után határozták el, hogy elkerekeznek Németországba a Duna forrásáig. Természetesen haza sem vonattal, hanem két keréken utaztak. Habár barátaik viccesen megjegyezték: nyugodtan vallják be, hogy néha vonatra ültek – mesélte immár itthon Fruzsina és Károly.

– Az időjárás sokszor átírta terveinket. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden nap esett az eső, ami lelassította a tempónkat – tudtuk meg Fruzsinától. Elmondta, pontosan 26 napot szántak a túrára, tervüket csupán egy nappal lépték túl. Becsúszott ugyanis egy olyan esős nap, amikor tényleg dézsából öntötték a vizet, ezért csak harminc kilométert tekerhettek, a tervezett napi százzal ellentétben. [caption id="" align="aligncenter" width="334"] Fruzsina és Károly a nehézségek ellenére is élvezte a kalandot
[/caption]

– Mindig az első nap a legfárasztóbb. Az izomláz mellett a fenekünk fájt a legjobban a sok üléstől. Jó néhány napnak el kellett telni, hogy ne fájjon a hátsónk. De, néha már annyira fájdalmas volt a biciklizés, hogy inkább állva tekertünk. Persze, ha leszálltunk pihenni, leülni akkor sem bírtunk. Ennek ellenére, soha nem volt olyan pillanat, amikor feladtuk volna. Mert, ha adódtak is fizikai nehézségek, a táj szépsége mindenért kárpótolt bennünket – részletezte az orvostanhallgató Fruzsina és a végzős anyagmérnök Károly. Azt is elmondták, a hazai utak és kerékpárutak állapota kritikán aluli a nyugati szomszédokéhoz képest. Két defektjüket is itthon kapták. 

A félegyházi fiatalok kalandos útjuk során sok új barátra is szert tettek. Mint mondták, mindenhol szeretettel fogadták őket. – Mivel csak az első négy napra volt szervezett szállásunk, előfordult, hogy nem mindig sikerült kempinget találnunk. Így az is megesett, hogy a helybeliek kertjében vertünk sátrat. Németországban például egy idős házaspár fogadott be bennünket. Nagyon kedvesek voltak, sürögtek-forogtak körülöttünk, még vacsorát is kaptunk, sőt a fürdőszobájukat is használhattuk – tette hozzá Fruzsina, akitől azt is megtudtuk, Grazban kipróbálták a kanapészörföt is, ami szintén kellemes élmény volt számukra. Persze nem volt mindig ilyen szerencséjük. Az is megtörtént amikor bogarak, pókok és egerek között egy sufniban, vagy épp egy kerékpártárolóban éjszakáztak. Ám, nem volt más választásuk, hiszen mindenük elázott, még a sátrunk is.

Fruzsina és Károly kerékpáros kalandjuk során számos, magukhoz hasonló megszállottal találkoztak. Egy apuka például a tizenegy éves fiával Zalaegerszegről tekert Münchenbe. Mivel ugyanazon az útvonalon haladtak, többször is találkoztak, sőt össze is barátkoztak. De Németországban is összefutottak kerékpáros magyarokkal, akik viszont Londonból bicikliztek Magyarországra.

– Habár a szüleink nagyon aggódtak értünk – hiszen soha nem voltunk még tőlük ennyi ideig távol – az út során semmilyen atrocitás nem ért bennünket. Sőt, csak pozitív tapasztalataink vannak. Csupa segítőkész, szív-lélek emberekkel találkoztunk. A határt átlépve mindenki mosolygott ránk, és a kempingben is önzetlenül segítik egymást az emberek. Itthon nem ehhez a morálhoz vagyunk szokva – összegezte tapasztalataikat Fruzsina, aki azt sem titkolta, hogy túrájuk legnagyobb csalódása épp az úti cél volt. A Duna forrása ugyanis nem a legszebb képét mutatta, épp felújítás alatt találták. Persze a két fiatal nem bánkódott ezen, hiszen ettől függetlenül életre szóló élményekkel gazdagodva tértek haza, ahol végre a tasakos levesek és a sok-sok tészta után, kedvenc ételeikkel várták őket.