Közélet

2014.05.22. 17:56

Lakásért tüntettek a romák

Négy családot telepített ki a kalocsai önkormányzat a Vajas partján álló szociális bérlakásokból május 13-án. Egy család a városból is elköltözött, egy elhelyezését megoldották, két család, összesen négy ember viszont nem tudott gondoskodni lakhatásról, ők a helyi roma önkormányzat épületében, egy kanapén vészelik át az éjszakákat. A Kalocsai Roma Nemzetiségi Önkormányzat szerdán szimpátiatüntetést szervezett.

Zsámbóki Dóra

A helyzetet csak felületesen ismerve érkeztem Kalocsára, első utam a Vajas partjára vezetett. A kilakoltatott családok otthonáról annyit tudtam, hogy a Vigadó soron kell keresnem egy lerobbant épületet, ám a takaros kis utcában kanyarogva mindenhol csak szépen, rendben tartott házakat, virágokkal teli kerteket láttam. Hogy ne bolyongjak hiába, útbaigazítást kértem három, az egyik ház előtt beszélgető asszonytól. Elmondtam nekik jöttöm célját, hevesen bólogattak, azonnal mondtak: a piacon már hallottak a demonstrációról, de nem is értik az egészet.
– Mindenki örül, hogy elmentek – mondta ki kereken egyikük, és már dőlt is belőle a sok panasz az ablakon kidobált szemétről, a bűzről, a hangoskodásról, a trágár beszédről, a koszról, a kisebb lopásokról. Körülbelül 10 évet szenvedtek az ott élők az ott élőktől. Az asszonyok megmutatták hol kell lekanyarodni az útról, és biztosítottak róla, hogy ott már fel fogom ismerni a hírhedt Vigadó sor 2-t. Igazuk lett.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Egy kanapén alszanak négyen a kilakoltatottak. A negyedik asszony épp közmunkán volt
[/caption]

Fekáliafreskó, hiányzó ablakok

A közvetlenül a Vajas partján álló ház előtt egy biztonsági őr strázsált, május 13-a óta ugyanis őrök vigyázzák az ablaktalan, lepusztult, kívülről sem vendégcsalogató házat, hogy senki se költözzön be vagy vissza, illetve ő vigyáz a kilakoltatottak hátrahagyott holmijára is. Engedélyt kaptam, hogy bemenjek a házba, de arra felhívta a figyelmemet, hogy volt, aki öklendezve fordult ki bentről. Mosolyogtam, egészen addig, míg az ajtó nélkül tátongó ajtókereten be nem léptem. Onnantól leginkább szigorúan csukott szájjal, elkerekedett szemekkel néztem szét, tettem a dolgom.

A 24 garzonlakásból álló, kétszintes épületben elképesztő bűz és milliónyi légy fogadott. Az alsó szint ablakhelyeit – már a ház kiürítése után – furnérlemezzel beszögelték, alig szűrődött be valamennyi fény a házba, ahhoz mindenesetre épp elég, hogy a gaz utat törjön magának. Az összefirkált, retkes falú lakások zömének ajtaja szintén tűzre ment korábban, pokrócok lógtak az ajtókereteken, ez biztosíthatta az intim szférát. A felső szinten legalább már fény volt, így világosan látszódott az a hihetetlen kosz, amiben néhány napja még emberek éltek. A szétvert falakból kilógó vezetékek közt nemrég még gyerekek rohangáltak, – gondolom – gondosan ügyelve arra, hogy elkerüljék a lakások padlóját elborító törmelék- szemét- és szarkupacokat. Merthogy úgy tűnt, mindenki éppen ott ürített, ahol a szükség rájött. Lakásról lakásra járva a szeméttengert néha egy ottfelejtett gyermekjáték, néha hátrahagyott hivatalos iratok törték meg. A folyosó végén fekáliafreskó jelezte, hogy ideje visszafordulni.

A társadalom szégyene

A nemzetiségi önkormányzat Hősök útjai épületében már gyülekeztek a szimpátiatüntetők. A négy fedél nélkül maradt kilakoltatottból hárman, egy idősebb és két fiatal nő az udvaron ücsörögtek, a negyedik asszony közmunkán volt. A jelenlévők, köztük a tüntetés fő szervezője, Sztojka István elnök és a magát roma polgárjogi aktivistaként bemutató Soltész István rögtön belevágtak a helyzet felvázolásába. Röviden: a helyzet tarthatatlan volt, de nehezményezik, hogy – szerintük – mindenféle előzetes értesítés nélkül, az összepakolásra sem hagyva időt, kirakták a Vigadó soron élő családokat, és annak a négy embernek, aki most a roma közösségi házban él, nem adott az önkormányzat másik szociális bérlakást. Megtudtam, korábban sokkal több család élt a „Vigadón”, voltak illegális lakásfoglalók is, ők piszkítottak mindenhová. Állítólag őket tavaly októberben lakoltatták ki.

Volt olyan ötgyermekes anyuka, akit azzal fenyegetettek, hogy elveszik a gyerekeit, ha nem költözik el onnan – sorolták sérelmeiket a jelenlévők. Hogy jönnek ehhez – kérdezték őszintén értetlenkedve. Hát hogy'' lehet olyan körülményeket teremteni, ott élni, gyereket nevelni – szakadt ki belőlem a kérdés, mire jött is a válasz: a ház most ki van takarítva. Az egyik kilakoltatott asszony fennen hangoztatta: olyan váratlanul érte a bírósági végrehajtó jötte, hogy még a kiköltöztetés napján is feltakarított. Az ő egykori lakásába persze éppen nem tudtam bemenni, ugyanis az utolsó lakók lakásain van ajtó, le is vannak lakatolva. – Úgy volt, hogy kapunk házakat, mondták, hogy várhatjuk a kulcsokat. De nem lett belőle semmi – panaszolta az asszony, aki 10 évig lakott a szociális bérlakásban mentálisan beteg, felnőtt lányával. [caption id="" align="aligncenter" width="334"] Május 13-a óta éjjel nappal biztonsági őr vigyázza a házat
[/caption]

– Nem tehetnek róla, megöregedtek, ide szorultak. Ez a társadalom szégyene, problémája és természetesen a miénk is. Kell ez a szégyen Kalocsának? – vette át a szót Soltész István, aki úgy mesélte: az önkormányzattal többször igyekeztek egyeztetni, szociális lakást kérni a rászorulóknak, de ügyet sem vetettek rájuk. A városvezetést hibáztatja a kilakoltatott asszony is, azt mondta, eleinte fizettek, később is akartak, de már nem kaptak csekket, sőt az önkormányzatnál is hiába kértek. Már rég nem volt víz, gáz és villany az épületben – a tartozások miatt kikapcsolták. Szerintük így teremtette meg a jogi alapot az önkormányzat a kilakoltatásra.

„Rendes munka kell, nem szociálpolitikai szar”

„Cigány vagyok nem életforma” – ezt írták arra a táblára, mely mögé felsorakozott a körülbelül 30-40 fős menet és elindultak a demonstrálók a városháza elé. A tüntetés késve kezdődött, ugyanis mint azt dühösen beszélgették, a közmunkásokat nem engedték el időben, így sok helyi nem tudott csatlakozni. Várakozás közben odaértek viszont a szimpátiatüntetők a környező településekről is, én meg megtudtam, hogy tulajdonképpen mindenki dolgozni akarna, de nincs munka, vagy nem bír. – 22 800 forintból egy öt-hat családos anya, apa éljen is meg, tartsa el a gyerekeit, fizesse a lakbért is, meg a vizitdíjat – kezdte méltatlankodását egy nő – akinek a lendületét az sem törte meg, hogy közbevetettem: nincs vizitdíj. – Miért nem adnak rendes munkát, nem ezt a szociálpolitikai szart, akkor ő is bemutatkozik, hogy tud fizetni – folytatta egy levegővel, körbemutogatva.

A menet tagjai rendőri kíséret mellett zenélve, énekelve érkezett meg a városháza elé, ahol Sztojka István ismertette az ide vezető utat és olvasta fel követeléseiket: a négy, de főleg a két kilakoltatott, fedél nélkül maradt család helyzetének rendezését. – Ne hagyjuk magunkat, hogy megalázzanak, becsapjanak! Nekünk nem ezt ígérték – tüzelte a tömeget Sztojka. Gyújtó hangvételű beszédet mondott Kamarás István politológus-történész is, aki kiemelte, a romákat az elmúlt évtizedekben, évszázadokban többször is megalázták, megverték, üldözték. Kamarás egészen Mária Teréziáig ment vissza, majd a roma holokauszton át eljutott a rendszerváltásig, mely után – mint mondta – csak romlott a cigányság helyzete, noha, a cigányság mindig – a kuruc háborúban, az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban, 1956-ban – a magyarok mellett volt, soha nem emeltek a saját nemzetükre fegyvert. – Van történelmi jogunk és van isteni jogunk ahhoz, hogy mi tisztességesen és becsületesen itt élhessünk, senki nem veheti el tőlünk. Rajtatok múlik, cigányokon, hogy akartok-e ezzel a joggal élni. Össze tudunk-e fogni, erősek tudunk-e lenni – kérdezte beszéde végén, melyre hangos igen kiáltással reagáltak a demonstrálók.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Állítólag a több mint fél éve kiköltöztett családok hagyták a mocskot maguk után
[/caption]

Nem teremtődött esély

Dr. Filvig Géza alpolgármester, önkormányzati képviselő megérkezését füttykoncert, „gyertek ki” – skandálás előzte meg. Az alpolgármester átvette a romák petícióját, majd megjegyezte: sok ismeretlen arcot lát, sokan nem Kalocsáról érkeztek tüntetni. Innentől kezdve gyakorlatilag alig jutott szóhoz, minden mondatát, érvét fütty, üvöltözés fogadta. Mindenki mondta a magáét, az érdemi párbeszédre nem teremtődött esély. Filvig beszédéből szinte csak annyit hallottam: a kilakoltatott, még nem rendezett sorsú emberek közül kettőnek 671 ezer, a másik kettőnek 1 millió 130 ezer forint tartozása van. „Akkor maguk miért nem biztosítottak munkát, családi pótlékot nekik? Miből? Maga a polgármester?” Jöttek a kérdések mindenfelől. Az alpolgármester csak egyet kérdezett: „maguk közül az elmúlt egy hónapban ki volt abban a házban?” Vele együtt négyen tették fel a kezüket.

Még nem dőlt el, mi lesz a házzal

– Hangsúlyozom, hogy a kiköltöztetett családok nem mindegyike roma származású. Azért kerültek kiköltöztetésre, mert nem tartották be a legalapvetőbb együttélési szabályokat sem és nem tettek eleget fizetési kötelezettségüknek – mondta később, a tüntetőktől messze, nyugodt körülmények között Filvig Géza alpolgármester. A roma önkormányzat kérésére, miszerint adjon a város szociális bérlakást az összesen 1 millió 800 ezer forintos cechet hagyó négy embernek, az alpolgármester azt mondta: nem tudna a kalocsaiak szemébe nézni, ha előtérbe helyeznék ezt a két családot, akik a 2760 forintos havi lakbérből és az 1430 forintos havi vízdíjból ekkora tartozást halmoztak fel, azokkal a kérelmezőkkel szemben, akik nehéz anyagi helyzetük miatt adták be kérvényeiket. Az alpolgármester azt is elmondta: tavaly februárban kezdeményeztek egyeztetést az ügyben a roma önkormányzattal, de nem mentek el a megbeszélésre. Egyébként már akkor, 2013-ban megállapították, hogy a ház lakhatatlan, az alpolgármester állítása szerint a lakók akkor vállalták az elköltözést és mindenki úgy nyilatkozott, hogy meg tudja oldani a lakhatását.

A ház környékéről eddig egyébként hat konténer szemetet szedetett össze az önkormányzat, ez közel 300 ezer forintba került. Az, hogy mi lesz az ingatlan sorsa, egyelőre nem ismert, még fel kell mérni a helyzetet. Annyi viszont tudható – mondta el az alpolgármester –, hogy összesen lakbérből és vízdíjból 15 millió 677 ezer 772 forint tartozást halmoztak fel az önkormányzatnak a társasház lakói az elmúlt években. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!