Szenegálig vitte a kalandvágy

Négy hónapon át gyermekeket tanított írni és olvasni a 26 esztendős kecskeméti ifjúságsegítő, Tóth Gergő. A fiatalember a betűvetés- és silabizálás tudományába otthonától több mint 7 ezer kilométerre igyekezett bevezetni a kisgyermekeket. Az Afrika nyugati részén, az Atlanti-óceán partján fekvő Szenegálba a kalandvágy és a kíváncsiság vitte a szociális munkásnak készülő Gergőt. Az európai uniós Fiatalok Lendületben Program keretében főként az öreg kontinensen van módjuk a vállalkozó kedvűeknek önkéntes szolgálatot vállalni, így amikor felmerült a Szenegálba utazás lehetősége, Gergő azonnal lecsapott rá.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az önkéntes csapat háromnegyede, és a helyi szervezet elnöke.
[/caption]

A kecskeméti fiatalember két olasz, egy francia és egy spanyol önkéntessel együtt utazott a Casamance-folyó partjára. Szenegál egyik legnagyobb városában, a 200 ezres Ziguinchorban önkéntesként a helyi gyermekek írni-olvasni tanításán túl az angol nyelv okítása volt a legfőbb feladatuk. Az egykori francia gyarmaton a francia a hivatalos nyelv, az ország lakosságának több mint fele írástudatlan. A helyzeten – mint azt Gergő meséli – az oktatási rendszer sem segít sokat, ugyanis az állami iskolák rendkívül gyenge színvonalon oktatnak, az egyházi-, és magániskolákba pedig csak a gazdag családok gyermekeinek van esélyük bekerülni. Jómódú famíliákból pedig nem sok van arrafelé, a szenegáliak 30-35 százaléka a létminimum alatt él. A szegénység viszont – emeli ki egyik legfontosabb tapasztalását a fiatalember – összekovácsolja a közösségeket. – Gyakoriak a 14-18 fős háztartások, több generáció él egy fedél alatt. Mindenkit egy 50-60 fős közösség vesz körül, melynek tagjaira jóban, rosszban számíthatnak. A rendkívül alacsony életszínvonal kívülről nézve nem tűnik nyomasztónak, hiszen ami kell, az megvan, a lakhatás így vagy úgy megoldott, étel is kerül az asztalra – meséli Gergő. A magyar önkéntes tányérjába leggyakrabban rizs és hal került a fekete kontinensen, de mint mondja, a hazaihoz hasonlóan harsány fűszerezés miatt nem vált számára unalmassá a menü.
A rizs a szenegáliak számára alapélelmiszer, a Ziguinchor környéki földeken is ezt termesztik legnagyobb területen a helyiek. Mivel a város egy folyó partján fekszik, nagyon sokan élnek mezőgazdaságból. Aki nem talál magának munkát a földeken, vagy az állatok körül, az szerencsés esetben az 5-10 főt foglalkoztató kis manufaktúrákba járhat el dolgozni. Szenegálban nincs tömegtermelés, a szorgalmas helyiek viszont gyakran éjszaka, és hétvégén is dolgoznak, bár ez az olykor pokoli hőségnek is köszönhető. Az afrikai országban 30-40 ezer szefa, 25-30 ezer forint az átlagkereset. Gergő, hogy érzékeltesse, mennyire nehéz kijönni ott ennyi pénzből elmeséli, hogy amikor maláriagyanúval – kvázi kiváltságosként – orvoshoz került Szenegálban, akkor közel 12 ezer forintnyi szenegáli frankot hagyott ott gyógyszerért. Az ilyen aránytalanságok miatt az egészségügy a legtöbb szenegáli számára elérhetetlen luxus, ez a malária 20-25 százalékos halálozási arányán is megmutatkozik.

A szenegáliak nagyon nyitottak és érdeklődőek – folytatja Gergő az élménybeszámolót. Őt is többször megállították az utcán, beszédbe elegyedtek vele. Az önkéntes érdekesnek tartotta, hogy Afrikában sokan tudják, hogy hol van Magyarország, viszont – teszi hozzá sietve – a szenegáliakban hamis kép él Európáról. – Úgy hiszik, hogy itt kolbászból van a kerítés, ezért is indulnak el sokan Európába. Nyilvánvaló, hogy a szegénység miatt hagyják el az országot, viszont elmondható, hogy mindenki haza akar térni, miután külföldön kicsit megerősödött anyagilag – mondja, majd hozzáfűzi: az Európáról szőtt álmaikat főleg a televízióra alapozzák, az pedig torz képet fest az öreg kontinensről.

Sokakban él tehát a vágy, hogy kitörjenek a szegénységből, de Gergő úgy vette észre Szenegálban, hogy az ottani gyermekek számára nem kötelező, így nem is cél a tanulás, az iskolába járás. 14-15 évesen már felnőttként élnek, dolgoznak. Éppen ezért volt óriási az önkéntesek felelőssége az oktatással kapcsolatban, noha a magyar fiatalember úgy látja, hogy nem feltétlenül a néhány hónapos angolkurzusokra lenne szükségük az ottaniaknak.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A fehér színű épület az iroda, ahol az önkéntesek dolgoztak és a foglalkozásokat tartották.
[/caption]

A gyermekek helyzetéről szólva Gergő egy érdekes jelenséget is megosztott velünk. Elmondása szerint a legkiszolgáltatottabb helyzetben az úgynevezett talibe, vagyis „tanuló” gyermekek vannak. Őket gyakran már 3-4 éves korukban odaadják a szüleik valamelyik marabunak. A vallási tanító bentlakásos rendszerben elméletileg a koránt tanítja számukra, valójában viszont az utcára küldi őket koldulni. Egy francia szervezet, mellyel a magyar önkéntes is kapcsolatba került, összegyűjti az utcagyerekeket, lakhatást, étkezést, oktatást és orvosi ellátást biztosít számukra, miközben próbálja megkeresni a kis otthontalanok családjait. Gergő azt mondja, ha visszamehetne Szenegálba, akkor egy ilyen szervezetet segítene a munkájával a legszívesebben.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ilyen, a tömegközlekedést helyettesítő hétszemélyes taxikkal lehet utazni Szenegálban. A kocsiba helyjegyet kell venni, mint itthon az IC-re.
[/caption]

A kecskeméti fiatalember számára a négy hónapos önkéntes munka egyik legnagyobb tapasztalata az volt, hogy meglátta, sőt meg is tapasztalta, hogy mit eredményez, ha egy rendszernek túl sok a gyenge pontja. A rossz minőségű oktatás, a nem létező egészségügyi rendszer, az állami védőháló teljes hiánya magára maradott, kilátástalan helyzetbe kerülő embereket szül.

Kirándulás katonai ellenőrzőpontokon át

Szenegál egy Magyarországnál több mint kétszer nagyobb területű ország Nyugat-Afrikában. Legjelentősebb folyójáról, a Szenegálról kapta a nevét. Fővárosa Dakar. Az egykori Francia Nyugat-Afrika központi területe, függetlenségét 1960-ban nyerte el. Az ország az Atlanti-óceán partján fekszik. Szomszédjai északon Mauritánia, keleten Mali, délen Guinea és Bissau-Guinea, nyugaton Gambia.
Bár ma már Szenegál a vérengzések és polgárháborúk sújtotta afrikai kontinens egyik kivételesen békés országa, Gergő élménybeszámolójából kiderült, hogy így is rengeteg katonai ellenőrzőponton kell átmennie annak, aki kirándulást szeretne tenni az országban. Az ország egyes területein még mindig felszámolásra váró aknamezők húzódnak. A helyiek egyébként rendkívül kedves, jó kedélyű és segítőkész emberek. Az idegenforgalom is fellendülőben van, így kevés pénzért bármikor lehet találni egy-egy idegenvezetőt – meséli a magyar önkéntes, akitől azt is megtudjuk, hogy a kirándulásokhoz tömegközlekedés híján a helyi, hétszemélyes taxikat lehet igénybe venni, melyek a hazai buszokhoz hasonlóan meghatározott útvonalakon közlekednek.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Tipikus ziguinchori utcakép
[/caption]

Személyiségfejlesztésre is jó a program

Tóth Gergő ifjúságsegítő, a Helpi Ifjúsági Iroda és Fejlesztő Műhely munkatársa. Munkáján keresztül került kapcsolatba a Fiatalok Lendületben Programmal, melynek egyik alprograma a bárki számára elérhető Európai Önkéntes Szolgálat. Az Európai Önkéntes Szolgálat célja a fiatalok önkéntes társadalmi tevékenységekben való részvételének támogatása Európában és azon kívül. Az önkéntes szolgálat ideje alatt a fiatalok intenzív tanulási folyamatnak lesznek részesei, lehetőségük nyílik egy másik ország és kultúra megismerésére, önmaguk, személyiségük fejlesztésére. Az EVS alprogram keretében 18-30 év közötti fiatalok egyénileg vagy csoportosan kapcsolódnak be nonprofit tevékenységekbe minimum 2, maximum 12 hónapon át. A Fiatalok Lendületben Program az önkéntes útiköltségének 90 százalékát, biztosításának és vízumköltségének 100 százalékát finanszírozza, valamint átalányösszegeket határoz meg a projekt lebonyolítására, az önkéntesek ellátására és zsebpénzére.