A teátrumban már járt a Jézuska

Réti Erika, a Katona József Színház örökös tagja, Kiss Jenővel megosztva Bács-Kiskun Megyei Príma Díjas, 2013:
– Nagy izgalommal várom az idei karácsonyt, mert a fiamék karácsony körül várják első gyermekük születését. Negyedik unokánk kislány lesz: Kiss Flóra. Érkezésének pontos napját nem tudjuk, így a szokásosnál is különösebben telik az adventi időszak a családban.

Egyébként minden évben nagyon rákészülök a karácsonyra, ilyenkor összegyűjtöm a családot: gyerekeimet, unokáimat. Az idei szentestén legalább tízen üljük majd körül a vacsoraasztalt. Az ünnepi menüt természetesen én készítem, amiben lesz halászlé, rántott hal, és hagyományos töltött káposzta. Utóbbit a nagymamámtól úgy tanultam, hogy nem rizzsel készítem a töltetléket, hanem árpa gyöngyével, és füstölt oldalast is főzök bele. Karácsony első napján kacsát fogok sütni, hozzá köreteket: franciasaláta, hagymasaláta, majonézes tojássaláta és zöld saláta. Süteményben is követjük a tradíciókat, lesz mákos és diós bejgli, valamint zserbó.

Sajnos velem is előfordul, hogy amikor nagyon szeretném, hogy minden jól sikerüljön, akkor nem lesz az igazi. Amikor spontán sütök, minden tökéletes, ha a vendégvárás izgalmában, tuti, hogy például szétreped a bejgli. Remélem, idén nem így lesz.

Három unokám – a lányom gyerekei – már szinte felnőttek, huszonévesek, ők is mind velünk ünnepelnek. Az eszem-iszom, beszélgetés, ajándékozás után szívesen társasjátékozik a család. Nagy kedvenc a scrabble. Nem akarok dicsekedni, de legtöbbször én nyerem a szókirakós játékot.
A bevásárlásban mindig segítségemre van a férjem, Kiss Jenő. Súgja is a telefonba, hogy áldott karácsonyt kíván minden kedves olvasónak, és színházbarátnak.

Sára Bernadette, Pék Matyi-díj, 2010, 2012:
– Előre tudtam, hogy a december próbákkal telik majd, így kivételesen már szeptemberben, októberben nekiláttam a karácsonyi ajándékok beszerzéséhez. Ennek köszönhetően az utolsó munkahéten nem feszélyezett, hogy a napi két próba, plusz előadás között találok-e időt a vásárlásra. A szoros tempójú és feszült adventi időszak után különösen várom az ünnepet, lélekben is rákészülve az Úr eljövetelére. Idén is vendégségbe megyünk például a nagylányunkhoz, ahol két fiú unoka vár ránk. Sára lányom férje kiválóan főz, az ünnepi menüt ő készíti. Kivételesen tőlem is kértek egy levest, ami legutóbb nagy sikert aratott a családban. Így én is megfőzöm az őszibarackos gyümölcslevesem.

Orth Péter, Pék Matyi-díj 2011, Latabár-díj 2011, ESTem-díj 2012:
– A kecskeméti színházban hagyomány, hogy karácsony előtt megajándékozzák egymást a társulat tagjai. Ki-ki húz egy nevet, és neki készít, vásárol személyre szabott meglepetést. Ez mindig feladja a leckét, igyekszünk meglepetést szerezni egymásnak. A családtagok, barátok esetében sem egyszerű feladat titokban megtudakolni, hogy a karácsonyi ajándékozáskor ki, minek örülne igazán. Az utolsó adventi héten, ahogy volt egy kis szabadidőm, rohangáltam üzletről üzletre, hogy megtaláljam, amiket keresek. Úgy érzem, megérte a fáradozást. 

A három ünnepnap előre eltervezett forgatókönyv szerint telik majd. A szentestét édesanyámmal töltöm, ő készíti az ünnepi vacsorát, én faragom, díszítem a karácsonyfát. A vacsoramenüben lesz isteni harcsapaprikás és túrós csusza. Újabban nagy kedvencem egy libamájjal készült étel, amit egy vendéglői recept alapján szintén elkészít a kedvemért az édesanyám. A karácsony első napja rokonlátogatással telik, a szomszédos megyében. A következő nap visszautazom Kecskemétre, ahol a barátnőmmel folytatjuk az ünneplést. A fenyőt időben megvettem, egy cserepes facsemetét. A színészlakásba nem is férne el nagyobb. Úgy tervezem, hogy ötven égő lesz a fácska ékessége, így nem uralja majd a teret, de a maga pompájával mégis magára vonja a figyelmet. A karácsonyfa díszítés különleges élmény, a barátnőmmel ez lesz az első közös ünnepünk, ami még meghittebbé teszi az idei karácsonyt.

Nincs különösebb elvárásom az ünneppel szemben. Számomra a békesség, nyugalom, az egymásra figyelés a legfontososabb értékek benne. Szilveszteri fogadalomban sem gondolkodom. Célkitűzéseimet arányosan elosztom az egész évre. Minden nap igyekszem úgy bánni magammal, beosztani az erőforrásaimat, töltekezni lelki erővel, hogy a lehető legjobb formában végezzem a dolgomat, és végül elérjem mindazt, amit szeretnék.

Pál Attila,  Bács-Kiskun Megyei Príma Díj 2009, Pék Matyi-díj 2012:
– Minden évben megfogadom, hogy legkésőbb októberben, novemberben elkezdem gyűjtögetni a családnak, barátoknak szánt karácsonyi ajándékokat. Ez idén sem sikerült maradéktalanul, de a „nehezén” túl vagyok. Ugyanakkor volt már rá példa, hogy december 24-én még bőszen jártam a várost valami apróságért, de sok üzlet bezárt, mire odaértem. Az idei december is rengeteg munkával telt, még egy karácsonyi műsor vezetését is elvállaltam, úgyhogy munkásra sikerültek az advent utolsó napjai. 

Felnőnek a gyerekeim, így újabban praktikussági szempontok alapján vásárolok ajándékot. A nagylányom például elvitt magával vásárolni, és jó apuka módjára végigjártam vele vagy egy tucat üzletet. Megérte, mert került nagykabát, csizma, minden egyéb téli viselet a főiskolás lányra. Pál Máté fiam december 30-án lesz 19 éves. Megszerezte a jogosítványát, és nagy álma volt egy 125-ös motort venni, hogy azon járjon élete első munkahelyére. Erről szerencsésen lebeszélte a család, cserébe karácsonyi és szülinapi ajándékul összeadtunk egy autó árát. Nem mai járgány, de jól fut, és a fiú is sokat spórolt rá, megérdemli.

Szüleim emlegetik, hogy nem is olyan régen az is nagy dolog volt, ha egy alma, vagy néhány szem dió jutott ajándékul, mégis megélték az ünnepet mind a felnőttek, mind a gyerekek. Édesanyám hamarosan betölti a 80. életévét, de a mai napig nem múlik el úgy karácsony, hogy ne sütne tengernyi mennyiségű bejglit. Jól ismerik finomságait a társulati tagok éppúgy, mint a kórházban a doktorok, ápolók. Mákos, diós, gesztenyés bejgli a sláger, ezekből idén „átlagos” mennyiséget sütött a mama (több kilogramm lisztből), az eddigi rekordja 68 rúd volt. Én vásárolom be a hozzávalót, és postáskodom a receptet is, úgyhogy lassan magam is szakértőjévé válok eme karácsonyi ínyencségnek.
Fenyőfa? Én a mai napig nem nőttem ki a „plafonig érő” karácsonyfából. Idén is sikerült akkorát venni, aminek a tetejéből le kell vágni bő húsz centit, hogy beférjen a nappaliba. Felülmúlhatatlan élmény lesz ezt feldíszíteni a gyerekeimmel. Kutyáim? A hétköznapokban is nagyon jól vannak tartva, nem kell különösebben kényeztetni őket. Csokit és bejglit biztos nem kapnak, de valami ízletes husi jut nekik is.  
Ami a jókívánságokat illeti, a szeretet ünnepén én mindenkinek jó egészséget kívánok. Ez az, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni addig, amíg megvan. Pedig a mai világban ez a legfontosabb, mert ahol egészség van, ott minden más is kerül az ember életébe.