Tizenkettedik századi lovagok Szegeden

A szegedi Nagy Gábort már több mint egy évtizede foglalkoztatja a keresztes hadjárat, s leginkább a harmadik. A csongrádi megyeszékhelyen sok hagyományőrző egyesület, társaság működik, de ezek közül egyik sem „ment annyira vissza az időbe”, vagyis az 1100-as évekbe. Ezért gondolta úgy a most 30 esztendős fiatalember, hogy 2008-ban megalakítja az Oroszlánszív Lovagrendet. A jelenleg 19 főt magába foglaló társaságot hamarosan egyesületként jegyzik be.
Miért pont ez lett a rend neve? – merül fel a kérdés. A válasz egyszerű: mivel Gábort legjobban a harmadik keresztes hadjárat érdekli, s ennek Oroszlánszívű Richárd volt a hadvezére, így természetes a névválasztás. Ennek a hadjáratnak magyar kötődése is van, hiszen II. András magyar király is részt vett benne. A mostani szegedi lovagrend zászlajának egyik oldalán Richárd, a másikon pedig András címere látható. [caption id="" align="alignleft" width="334"] Fegyverbe!
[/caption] [caption id="" align="alignleft" width="334"] Nincs kegyelem!
[/caption]
A csapat nagyon fiatal. A legidősebb a vezetőjük, vagyis Nagy Gábor. A legkisebb két 8 éves fiúcska pedig most végzi az apródképzőt. Ahogy egykoron, a mai lovagrendben is szigorú hierarchia uralkodik. Hat-nyolc évesen bekerült gyerekeknek el kell végezniük elsőként a már említett apródképzőt. Ha megfelelnek – úgy 12-14 korukban – fegyvernök válhat belőlük. Itt újabb gyakorlással, tanulással telt esztendők következnek, s csak ezek után lehetnek lovagok. Az oroszlánszívűek között jelenleg csak egyetlen lovag van, Gábor.
A Tisza-parti lovagok szombatonként délután a Göndör soron edzenek. Ez erőnléti és technikai tréninget is jelent. Az erőnlétre azért is szükség van, mert a XII-XIII. századra nem az volt a jellemző, hogy könnyű fegyverekkel csatáznak volna. Elég, ha csak a Long Bow, vagyis más néven a hosszú íjat vesszük. Neve is elárulja, hogy angol fegyver. A szigetlakók a franciák ellen kiválóan alkalmazták, 400 méterre is halálos lövéseket adhattak le vele. Ezt az íjat az akkori kor harcosának 80-120 fontnyi erővel kellett kihúznia, ha azt akarta, elég messzire szálljon a vessző, s átüsse a teljes mellvértet is. A mai átlagember ezt a száz font fölötti erőt ki sem tudja fejteni. Példaként: Gábor ilyen fajtájú fegyvere 49 fontos. Ezen célzó íjon kívül még a gyorslövőt használták, amit reflex íjnak is hívnak, hiszen sok gyakorlás után nagyon gyorsan és nagyon pontosan lehet vele lőni. Mivel abban az időben még nem ismerték a puskaport, így csak ez a két hideg, vagyis tűz nélküli lőfegyvere volt a keresztes hadjáratok lovagjainak. [caption id="" align="alignleft" width="334"] Tábori életkép
[/caption] [caption id="" align="alignleft" width="334"] Elrepült a hajító kereszt
[/caption]
Kézi tusában csatabárddal, bárdfokossal, egyenes karddal hadakoztak, s kerek, csepp vagy háromszög alakú pajzzsal védekeztek. Az úgynevezett szálfegyverek, mint a dárda vagy a bot, is rendszeresítve voltak a lovagoknál. Mivel ez egy átmeneti kor volt, így a XII. századi láncingekkel együtt használták a későbbi fém sisakokat, lábszár és alkar védőket. A hajító fegyverek közé tartozott a kelevéz, ami egy 150 centiméter hosszú, hegyes végű dobólándzsa volt. Egy harcos általában fél tucatot vitt magával. A kelevéz hegye háromágú, polipfej vagy krokodilszív alakú. Volt még a tornafegyverek csoportja is. Ide sorolták a hajító keresztet és a hajító bárdot. Az utóbbit többnyire törött kardokból kovácsolták össze. Gábor véleménye szerint ezek a tornafegyverek a csatában is megállták a helyüket. A hajító keresztet a lovak lába elé dobva az állat megbotlott benne, s lovasa a földre zuhant, ahol már jóval könnyebb ellenfele lett a gyalogosnak. [caption id="" align="alignleft" width="334"] Nem is olyan rossz dobás
[/caption]
Ebbe a korba enged bepillantást az Oroszlánszív Lovagrend. A társaság feleleveníti a hadjáratok mindennapjait. Nem csupán korhű ruhákba bújva tartanak fegyverbemutatókat, hanem az érdeklődők az akkori tábori életet is megismerhetik. Megkóstolhatják, mit ettek a lovagok, hogyan állítottak védműveket, palánkokat a sátrak köré, valamint kézművesektől elleshetik, hogyan készültek a korabeli fegyverek, használati tárgyak.