Nekiment ápolójának, mert nem írt levelet Zámbó Jimmynek

Nincs olyan ápoló a halasi pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonában, akit még nem ért fizikai atrocitás az ápoltak részéről – ez is kiderült a 2010. januárja óta reflektor fényben lévő intézményben tartott sajtónapon. A legutóbbi, országos visszhangot kiváltó esetben egy beteg törött kézzel került innen a kórházba. Az ápolt – mint Vincze István megbízott igazgatótól megtudjuk – azért kezdte el tépni a munkaideje lejártával távozni készülő ápolónő haját, mert az már nem akart levelet írni Zámbó Jimmynek. A védekező ápolónő ráesett a betegre, akinek eltört a keze. A dolgozó ellen súlyos testi sértés gyanúja miatt indult eljárás.

– Az elmúlt másfél évben felkorbácsolódtak itt a kedélyek. Ez nagy hátrányt jelent az otthonban lakóknak és a dolgozóknak – utal Rausch Sándor, a megyei önkormányzat alelnöke az intézmény ügyében jelenleg is zajló fél tucat rendőrségi nyomozásra. – Azoknak az embereknek, akik a társadalom perifériájára szorultak, akik nem tudnak önálló életvitelt folytatni, ez az intézmény biztosítja a nyugodt életet. Nekünk nincsenek titkaink, nincsenek kínos kérdések – mondja az alelnök, mielőtt betekinthetünk az otthonban élők világába. Az intézményben összesen 9 osztály működik, mely közül 3 fogyatékkal élő, 6 pedig pszichiátriai betegeket lát el. A „régi”, 1993. április 1-jén megnyitott épületszárnyban főleg a fogyatékkal élők kapnak elhelyezést. Az osztályokat végigjárva rendezett folyosók, és szobánként 2–6 bevetett ágy látványa fogad. Az újságírók érdeklődésére a lakók kíváncsisággal felelnek: nem zavarja őket jelenlétünk, de szemmel láthatóan nem értik, hogy miért a nagy felhajtás. 

Az intézményben 355 beteg él, és jelenleg is közel 150-en várnak arra, hogy helyet kapjanak az otthonban. Mint Vincze Istvántól megtudjuk: az elmúlt másfél évben – a sorozatos botrányok ellenére – senkit nem vittek el az intézményből.

Az ápoltak közül sokan dolgoznak – tájékoztat az otthon vezetője, miközben az udvaron át sétálunk a hírhedt 7-es osztályt magában foglaló épület felé. A betegek – túl azon, hogy segítenek rendben tartani az intézmény környezetét – olyan munkát is végezhetnek, amiért pénzt kapnak. Havonta 30 ezer forint körüli összeg kereshető meg szivacsaprítással. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel. [caption id="" align="aligncenter" width="334"] Néha kell a magány
[/caption]

A súlyos pszichiátriai zavarral küzdő betegeknek otthont adó 7-es osztályon az intézmény többi részén tapasztalt nyugalom fogad. A némely ajtón tátongó ököl ütötte lyukból és az elkülönítő plafonján található cipőnyomokból sejthető csak: nem állandó az idilli hangulat. Mint megtudjuk: az egyik beteg folyamatosan le akarja verni a rácsozott ablakú, rögzített bútorokkal ellátott elkülönítőszoba sarkába szerelt kamerát. Arra is több példa volt már, hogy egy őrjöngő beteg felszakította az erős csavarokkal a betonhoz rögzített asztalt. Itt ezek az esetek nem rendkívüliek. 

Tavaly júliusban emelt vádat a halasi ügyészség – többek közt az ápoltak vallomása alapján – az osztály három ápolója ellen. Szemérem elleni erőszak, súlyos testi sértés és zsarolás gyanúja miatt állnak a bíróság előtt. A férfiak közül ketten ma is az otthonban dolgoznak. Mint Bányai Gábor, a megyei önkormányzat elnöke fogalmaz: pálcát felettük csak a bíróság törhet. Amíg nincs elmarasztaló, jogerős ítélet, addig az ápolók ártatlanok. – Ez nem a mennyország, itt nagyon súlyos betegségekkel küzdő emberek élnek, de erre az intézményre szükség van – mondja Bányai.  [caption id="" align="aligncenter" width="334"] Cipőnyömök a plafonon: egyik beteg le akarja verni a kamerát
[/caption]

– Nagyon várom a végét ezeknek a pereskedéseknek, mert a feszültség lecsordogál mindenkihez, a lakókhoz is. A dolgozók is bizalmatlanok egymással, senki nem tudja, hogy mikor érkezik ellene egy névtelen feljelentés – mondja Vincze István, aki hozzáteszi: sok jó, teremtő, alkotó ember van az ápolók és az ápoltak között, akik itt látják értelmesnek és érdemesnek az életüket.