Kisiklott az életük, de új esélyt kapnak

– Amikor megérkezik hozzánk egy család, akkor kötünk velük egy megállapodást. Ennek része, hogy dolgozniuk, takarékoskodniuk kell, hiszen ha egy vagy másfél év múlva kikerülnek az intézményből, akkor fontos, hogy ne érkezzenek újra légüres térbe – mondja az intézmény vezetője, Ráczné Rádi Edit, aki hozzáteszi: a kastélyban élők nem kapnak semmit készen. Nem főznek, nem mosnak rájuk az intézmény dolgozói. Havonta minimális hozzájárulást is kell fizetniük a lakóknak: felnőtteknek 6300, gyermekek után 3150 forintot.

– Folyamatosan dolgoztunk a párommal, mindig takarékoskodtunk, nem éltünk rosszul. Megszületett a gyermekünk, egy gázszámlával megcsúsztunk, és elkezdődött a kálváriánk. Ott ültem a hat hónapos gyermekemmel a fűtetlen albérletünkben és tudtam, hogy valamit lépni kell – mondja a január óta gyermekével és élettársával az átmeneti otthonban élő fiatal anyuka. Nem szégyelli helyzetüket, hiszen most is keményen dolgoznak azért, hogy sorsukat jobbra fordítsák, de kéri, ne jelenjen meg a neve az újságban.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ráczné Rádi Edit igazgató egy kicsit minden gyermek anyukája
[/caption]

– A Családok Átmeneti Otthonának éppen az a lényege, hogy lehetőleg ne szakítsuk el a gyermekeket a szüleiktől. A krízishelyzetbe került családoknak adni kell egy új esélyt, hogy közös erővel fordítsák jobbra sorsukat. Ha a gyermek állami gondozásba kerül, attól alapvetően nem oldódnak meg a problémák – mesél az elvekről Ráczné Rádi Edit intézményvezető.

– Amikor érkezik hozzánk egy új család, akkor annyit tudunk róluk, hogy nincsenek megfelelő lakáskörülményeik. Utána fény derül az egyéb gondokra is. Ezeknek az embereknek sokszor súlyos mentális problémáik is vannak, ezért pszichológus kolléga is dolgozik nálunk. Igyekszünk komplex életvezetési tanácsokat is adni, motiváljuk őket egy jobb életre, folyamatos visszajelzésekkel biztatjuk az itt élőket, hogy legyen erejük újra kezdeni kisiklott életüket – mondja Ráczné Rádi Edit.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A gyermekeket sok játék várja az intézményben, és új pajtásokra is lelhetnek
[/caption]

Az igazgatónő elmondása szerint gyakran szembesülnek azzal, hogy egy-egy új család „hozza magával” az uzsorásait is. Ilyenkor az intézmény igyekszik megelőlegezni a tőketartozásukat, amiből kifizethetik az uzsorahitelt, de több botlást nem tűrnek meg.

– Az általunk nyújtott lehetőség azoknak szól, akik élni tudnak vele. Ha valakin például észrevesszük, hogy iszik, akkor először segíteni próbálunk, de ha nincs hajlandósága a változásra, akkor utat mutatunk neki. Szerencsére az alkohol nem gyakori probléma nálunk – mondja az intézményvezető. A 65 férőhelyes átmeneti otthon folyamatosan 80 százalékos kihasználtság körül működik. Várólistának nincs itt helye. – Aki most van bajban, annak most kell segíteni. Ha érkezik hozzánk egy új igény a beköltözésre, akkor elmegyünk, megnézzük a család jelenlegi viszonyait és gyorsan döntünk arról, hogy tudjuk-e őket fogadni. Nem lehet ezt hónapokig húzni – vallja az igazgatónő.

– Nem tudom mi lenne velünk, ha nem lenne itt helyünk – mondja a 20 év körüli kétgyermekes anyuka. Néhány hónappal ezelőtt még élettársával együtt érkeztek a kastélyba, aki viszont megütötte a nőt, így búcsút intettek neki: a családja mellől és az intézményből is távoznia kellett.

– A hozzánk érkezők 25 százaléka bántalmazott nő. Rajtuk talán még nehezebb segíteni, mint a pénzügyi válságba került családoknak, hiszen az erős érzelmek, a kötődés miatt gyakran visszamennek férjükhöz, barátjukhoz. A nálunk töltött idő megszépíti az emlékeket, viszont ha úgy látjuk, hogy a gyermek is veszélybe kerül az anya rossz döntése miatt, akkor indítványozzuk az állami gondozásba vételt – mondja az igazgatónő.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Két asszony egy konyhában: megférnek egymás mellett
[/caption]

– Jó nekünk itt, ha most kellene elmennünk, én csak jókat tudnék mondani az intézményről és a dolgozókról is. Az együttélésnek persze vannak szabályai, mindannyian másfélék vagyunk, de igyekszünk segíteni, támogatni egymást. Mi most kezdünk el igazán takarékoskodni: havi 10 ezer forintot tudunk félretenni és ha mennünk kell, akkor egy alapítvány hozzáteszi a megtakarított pénzünk 100 százalékát a miénkhez. Abból már új életet tudunk kezdeni – mondja csillogó szemmel egy édesanya, aki lassan várja „haza” élettársát a munkából.