Üdvözöljük az élők sorában!

Huszonöt napon keresztül altatták Szabó Károly kiskunhalasi önkormányzati képviselőt a szeptember 3-án történt autóbalesete után. A városatya járművének szélvédőjébe egy teherautó fém alkatrésze csapódott, ami kioltotta a hátsó ülésen utazó Gép Károlyné életét, az autót vezető Szabó Károlyt pedig életveszélyes sérülésekkel vitték kórházba.

– Hálás vagyok, hogy így „öszszeraktak” a fehérvári kórházban, és ha szegény Gépné Katikára gondolok, akkor nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Nem is tudom még ma sem felfogni, hogy miért pont velünk történt mindez. Annyi esély volt erre a balesetre, mint ha kimennék a kertbe kapálni, és rám zuhanna egy repülőp. Az autóban mellettem ülő Romvári Frigyes és Horváth Etelka sem emlékszik, hogyan történt a szerencsétlenség, olyan pillanatok alatt zajlott le minden. Az utána történtek nekem pedig abszolút kiestek, hiszen huszonöt napig altattak – mesélte Szabó Károly, aki tegnap már a halasi önkormányzat ügyrendi bizottságának ülésére sétált.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az ügyrendi bizottság ülését három hónap után újra Szabó Károly vezette
[/caption]

– Mikor tudta meg, hogy mi történt?
– Érthetően sokáig nem akarták elmondani, hiszen az én állapotom is válságos volt. Amikor lassan kezdtem visszanyerni az öntudatomat, valaki elszólta magát az ágyamnál, és onnantól kezdve felfogtam a helyzetet. Szerencsémre nagyon jó orvosok és ápolók kezébe kerültem Székesfehérváron, a fővárosban és Kiskunhalason is. Az azonban érzékenyen érintett, hogy a rehabilitáció során szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy én már csak Szabó bácsi vagyok, hiszen általában így szólítottak. Szokatlan volt, de 64 évesen már lehet, hogy természetes, hogy a Szabó Karcsiból egyszer csak bácsi lesz. Az viszont nagyon jólesett – és köszönöm mindenkinek –, hogy folyamatosan és sokan érdeklődtek az állapotomról.

– Hogyan érzi magát?
– Most már jobban, de futóversenyen még nem indulnék, ráadásul a derekam is sajog rendesen. A kezelések ideje alatt húsz kilót fogytam, ami annyira nem hiányzik, de azért még lehet mit kozmetikázni rajtam. A fogaimat is rendesen elintézte az a vasdarab. Az arcomba meg annyi fémet építettek, hogy biztosan nem engednének fel egy izraeli repülőre, mert azt hinnék rólam, hogy öngyilkos merénylő vagyok.

– Az otthoni pihenés helyett máris belevetette magát a közéletbe.
– Én már csak ilyen vagyok: a november végi képviselő-testületi ülésen is ott akarok lenni, hiszen fontos dolgokról kell dönteni. Szerencsére egyre jobb az állapotom, habár eleinte rémisztő dolgokat is mondtak a hozzátartozóimnak, hogy örökre elnémulok, és elveszítem egyik szemem világát, mert egy csont fúródott bele. Mondtam is utána egy vadászcimborámnak, hogy majdnem jelentkeztem náluk, hiszen tökéletes vadász lehettem volna, aki állandóan csendben van, és a célzásnál sem kell hunyorítania...