Akár egy kiállításra is elég lett volna a csempészett ásvány

– Másfél évig távol volt Kecskeméttől. Merre szólt a vezénylése?
– Lehetőséget kaptam arra, hogy Budapesten próbáljam ki magam, két különböző feladatkörben. Az első időszakban az ország legnagyobb, vámkezelésekkel foglalkozó hivatalát vezettem, ahol havonta öt-hat milliárd forint közterhet szedtünk be. Az utolsó három hónapban pedig a Közép-magyarországi Regionális Parancsnokság parancsnokhelyettese voltam. Most visszatértem, és ugyanaz a munkám, mint 2003 óta folyamatosan: a Kecskeméti Vám- és Pénzügyőri Hivatalt vezetem.

– A vámosok nagy fogásai általában előkelő helyet foglalnak el a hírekben. A hétköznapi ember gyanítja, hogy ezeket mindig valamilyen füles segítségével sikerül elkapni. Így van?
– Van benne igazság. Azt azért látni kell, hogy az életnek szinte nincs olyan szegmense, melyben nem vagyunk jelen. Vagy azért, mert valaki jövedéki terméket vagy termékdíjas árut forgalmaz vagy gyárt, esetleg vámkezeltet valamit, netán unión kívüli országba utazik. Nagyon sok múlik azon, hogy a kollégáink mennyire éles szeműek. Tény ugyanakkor, hogy sokszor a haragos szomszéd, a kirúgott munkatárs, a konkurencia hozza az információkat, melyeket aztán beépítünk a felderítésbe.

– Melyik a legemlékezetesebb esete?
– Nagyon sok ilyen van. Egyik nagy kedvencem azonban az a sztori, ami még a magyar–román határátkelőnél történt. Találtunk egy autót, elsőre nem tűnt valami nagy fogásnak. A végén rengeteg ásvány került elő belőle, ezeket Erdélyből akarták becsempészni. Az ásványokból egy teljes kiállítást sikerült összehozni, amit fél éven át látogathatott a közönség a szegedi Móra-múzeumban. Ami pedig a jelent illeti, mostanában megint fellendült a tiltott pálinkafőzők szezonja. Van olyan időszak, amikor cigarettából találunk rengeteget. Aztán olyan is előfordult, hogy több száz tonna szőlőtörkölyre bukkantunk, amire majd’ egymilliárd forint volt a bírság. Szóval mindenféle emberrel és elkövetési móddal szembesülünk.

– Gondolom, magyarázkodásból sincs hiány.
– Valóban. Amikor valakinél csempészcigarettát vagy feketén főzött pálinkát találunk, akkor azzal védekezik, hogy kevés a nyugdíja vagy a fizetése, és kénytelen olcsóbban beszerezni ezeket az élvezeti cikkeket. Ez számomra elfogadhatatlan, mert a cigarettáról és az alkoholról le lehet mondani: az ilyesmi nem létszükséglet.

– Ezek szerint az is büntetendő, ha valaki feketén főzött pálinkát vásárol?
– Természetesen, és ezt kevesen tudják. Ha egy házban találunk akár csak egy litert az ilyen pálinkából, már jövedékitörvénysértésnek számít. Az elmaradt adót bizonyos szorzókkal számoljuk, és azt meg kell fizetni.

– Említette az egymilliárdos bírságot. Be lehet hajtani egy ekkora összeget?
– Nagyon kicsi az esély rá. Egyes körökben már tudatosan készülnek rá, eleve úgy építik fel az egészet, hogy ne lehessen behajtani a bírságot.

– Amikor ön vendégségbe megy, és pálinkával kínálják, akkor megkérdezi, hogy igazolt-e a származása?
– Baráti társaságban viccből azért van ilyen, de már eleve úgy kínálnak, hogy mutogatják a zárjegyet. Az a helyzet, hogy ugratnak, semmi pénzért nem hagynák ki ezt a lehetőséget...

– A különböző rendezvényeket gyakran ellenőrzik a vámosok. Amikor ön magánemberként látogat például a borvárosba, akkor tud nem fináncésszel is gondolkodni?
– Munkámból adódik, hogy észreveszek olyan apróságokat, melyeket más nem. De kellenek olyan pillanatok, amikor az ember kikapcsol, már csak önvédelemből is. Ilyenkor, ha kérek egy pohár bort, és nem kapok számlát, nem biztos, hogy elkezdem ütni a pultot.

– Korábban nagyon sok lefoglalt ruhaneműt megsemmisítettek csak azért, mert hamis márkajelzés volt rajta. Ez sokakban felháborodást keltett, hiszen rengeteg a rászoruló ember, akiknek nagyon jól jönne az ilyen adomány. Most mi történik az ilyen áruval?
– Néhány éve működik egy úgynevezett karitatív tanács, amely több jótékonysági szervezetet fog össze. Ezzel a tanáccsal együttműködési megállapodása van a vám- és pénzügyőrségnek. Mindazok a termékek, melyeket lefoglalunk, de nincs rajtuk márkajelzés, automatikusan a tanácshoz kerülnek. A többi árunál lezajlik egy úgynevezett márkátlanítási folyamat, ahol eltávolítják a törvénysértő jeleket, és ezt követően kerül a tanácshoz.

– Nagy sportbarát, ebből nem enged.
– Erre kell időt szakítani, hiszen 2001 óta vagyok vezető, a stresszt pedig muszáj levezetni. Alapvetően nagyon szeretek focizni, másfél évtizede azonban beleszerettem a futásba, és azóta minden évben több versenyen is részt veszek. Van egy jó társaság, akikkel akár többnapos versenyekre is eljárunk. A maratoni távot eddig tizenkétszer teljesítettem, és száznál több alkalommal futottam le a félmaratont. Amikor pedig az ember már túl van azon, hogy önmagának bizonyítson, akkor a helyszínekben próbál érdekességet találni. Futottam már Londonban, Bécsben, Isztambulban.

– Szüksége van a kihívásokra?
– Igen, azt hiszem. Az a típus vagyok, akinek ha nincs gondja, akkor keres magának.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Gombár Gábor ismét visszatért a hírös városba
[/caption]