Hová lett a virágok illata?

Hajdanán a nagymama virágoskertjében illett nagyot tüsszenteni az illatok dicséretére. Portája levegőjének zamata volt – a mai kerteknek már alig van ilyen varázsa. Ehelyett még a menyasszonyi rózsacsokor is hazudja illatát: a virágboltos cseni rá illóolajos tubusából. Hová lett az orchidea, a szegfű, a liliom lelke, miért nem „szól” hozzánk az orgona?

Azért, mert elfuserálták virágainkat a nemesítők. Tudják ők, nem is tagadják. Sejtették előre, hogy a dísznövények intenzív színűvé, telt kelyhűvé, vázaállóvá – meg ki tudja még, milyen jó tulajdonságúvá – nemesítése egyben veszteség is. Eltűnik a virágokból valami más, jellemző tulajdonság, ami nélkül nem igazán virág a virág. Gyakran épp az illóolajok kialakulásáért felelős gének szorulnak a háttérbe a nemesítés során.

Egyébként ilyen hátrányok kísérik a mesterséges kiválasztást az egész botanikában és az állatvilágban is. A virágboltosoknak nem tetszik a dolog. Üzengetnek is mostanában a kertészeknek: ugyan, szerezzék már vissza az illatot, mert azt tapasztalják, hogy minden harmadik vevőjük olyan vágott virágot keres, ami kellemes illatával is örvendeztet.

– Az utóbbi évtizedekben az volt a nemesítők fő törekvése, hogy pultálló, hosszú szárú, bő hozamú, vázában tartós, betegségekkel szemben ellenálló, hibátlan külsejű dísznövényeket hozzanak létre – mondja Gavaldik Éva kertészmérnök, dísznövénytermesztési szakoktató. – Különösen a hazai vásárlók körében fontos szempont az, hogy a virágok nagyok látványosak legyenek. Ám e sok követelményt csak úgy lehetett teljesíteni, hogy lemondtak olyan tulajdonságról, mint az illatosság. Nagyon hiányzik. Nem véletlen, hogy a parfümipar is azon munkálkodik, hogy hűen visszaadja a friss virágok illatát. A természetes illatok kedvező hatást gyakorolnak érzelmeinkre, közérzetünkre. Legismertebb talán a levendula nyugtató hatású aromája, a citrusfélék frissítő vagy az eukaliptusz baktériumölő tulajdonsága.

– Ezek szerint a botanikusokat most arra serkenti a virágpiac, hogy „csinálják vissza” a nemesítést...
– Nagyjából ez a helyzet. Az utóbbi időkben több dísznövényfaj „visszanemesítését” indították el egyebek közt az illatosság érdekében.  Említhetem az illattalanná vált angol rózsák választékának átalakítását. Az ilyen genetikai változások alighanem sokkal gyorsabban mennek majd végbe a szakemberek kezében mint régen, mert napjainkban a génsebészeti eljárásokat is egyre inkább bevonják. Mondani sem kell, hogy a klónozással olyan növényeket is létrehoznak, amelyek a természetben nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem is fordulnak elő. A kék rózsa például nem jöhetett volna létre a hagyományos nemesítési módszerekkel: a szarkalábból ültették át a kék színt kialakító gént.