Vasárnapi Fringe

Már kezdés előtt fél órával ott voltunk és láttuk amint didjeridoo-sok gyakorolnak. Hogy mi ez? Mi se tudtuk akkor még, de érdekesnek tűnt: jó nagy (kb. 1,5-2 méteres) fúvós hangszer. 

Az utolsó nap első fellépője a Vándor Vokál volt. Balkáni körkép című előadásukkal a bolgár-magyar párhuzamra hívták fel a közönség figyelmét. Hallhattunk egy Epiroszi bujdosó dalt, a Kis kece lányom szövegét egy bolgár dallammal ötvözve és a Pünkösdi rózsa című népdalt egy pirini dal ritmusára, aminek az eredeti szövege egy szerelmespár egyik tagjáról szól, akit elhagyott a kedvese.



Majd a Navrangot hallhatta a közönség, akik közt ott volt a Fringe főszervezője, Szilágyi Áron is. Elmondása szerint direkt a rendezvény kedvéért tanultak meg F-hangon énekelni. De Áront nem mindig kell komolyan venni. Meglepődtünk, mikor három srác elkezdett felmászni a székekre. Aztán rájöttünk, hogy nem elvetemült rajongók... ez a műsor része.

Az utolsó koncertet a Neverest adta. Elmondta Markus Maurer, a két fős zenekar egyik tagja angolul, hogy Németországból jöttek. Biztos azt hitte, jobban értjük az angolt, mint a németet. Én nem. Azért magyarul is megszólalt. Nekem úgy tűnt, büszke arra a négy-öt szóra, amit tud: Jó estét! Köszönöm. Kijárat, bejárat. A lényeg: didjeridoo-n játszott Markus, a másik tag, Stephan Braun pedig ütőhangszeren kísérte. Olyan zenéket ismerhettünk meg, amelyeket Ausztrál őslakosoktól tanultak a művészek.

A szünetekben a Tűzmadarak szórakoztattak bennünket lángokat dobálva vagy épp azt lenyelve. Szerintem ez volt a legjobb. Kár, hogy ezt nem lehetett rendesen lefényképezni. Az aggódó szülők megnyugtatására: a tűzoltók is ötméteres körzeten belül voltak. Erről fotóink is tanúskodnak.

A záróbulira meg már mi is jól elfáradtunk és a fényképező gépünk is: azt mondta nekünk, hogy "no battery". Szóval köszöni, ő már nem kér belőle. Mi azért igen. Jövőre...veletek...ugyanott.