Életének 70. évében, kedden elhunyt Madaras József színművész

A Kossuth- és Balázs Béla-díjas színművész a pilisi  Máriahalom községben, egy magánpanzióban élt, már egy éve - mondta Tóth Hermina, a szakszervezet munkatársa. Madaras Józsefet a szobájában, az asztalra borulva találta  kedden délelőtt a panzió igazgatónője. Mint mondta, a színművész nagyon beteg volt, a szakszervezet segítségével találták meg azt a magánpanziót, ahol egy  lakosztályban, a természet közelében élhetett.

A minisztérium közleményében kiemelte: Madaras József  személyében egy igényes művész, egy sokoldalú ember távozott  közülünk. Mint felidézték, a művész szerepeinek többségében kisembereket  alakított, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó hősök nagyszerű  megformálójaként ismerte őt az egész ország.

"Madaras József egyszer már újrakezdte az életét. Akkor újra  megtanult járni, beszélni, önállóan élni. Ma nem adatott meg neki az  újrakezdés lehetősége" - fogalmazott a tárca.

Madaras József

1937. augusztus 16. született Rigmányban (Románia). Marósként, majd kertészként dolgozott, 1958-ban elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Ezután a győri Kisfaludy Színházban töltött egy évadot, majd 1959-60-ban a Szegedi Nemzeti Színházban játszott.

1960-61-ben az Állami Déryné Színház, 1961-1966 között a Thália Színház tagja volt, 1966-69-ben a Pannónia Szinkron Stúdióban dolgozott.

1969-71 között az Irodalmi Színpadon, 1971-74 között a Nemzeti Színházban játszott, 1974-76-ban ismét az Irodalmi Színpadon szerepelt.

1978-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatnak tagja volt. Szerepeinek többsége az egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól.

Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta, Hábetler Jani szerepében. Az őt idéző legjellegzetesebb figurákat Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Játszott a Szegénylegények (1966), a Csillagosok, katonák (1967), az Égi bárány (1971) című filmben, illetve A ménesgazda (1978) című alkotásban is.

Az országos népszerűséget egy filmsorozat hozta meg számára, amelyben Kántor, a nyomozókutya rendőr gazdáját, Csupati őrmestert alakította.

1974-ben Balázs Béla-díjjal, 1978-ban érdemes művész címmel jutalmazták. 1978-ban elnyerte a filmkritikusok díját, valamint a locarnói fesztivál nagydíját, 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat,

2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíját.

A művész 1990-ben az Agrárszövetség országgyűlési képviselőjelöltje volt.

1992-ben - máig tisztázatlan előzmények után - vérbe fagyva találták lakásán. Súlyos koponyasérülése után csaknem egy évig kómában feküdt. Újra kellett kezdenie az életét, meg kellett tanulnia járni, beszélni, önállóan élni.

2001 óta ismét dolgozott, játszott színpadon és filmekben is, a legutóbb, 2006-ban a Rokonokban láthatták őt a nézők.

1960-61-ben az Állami Déryné Színház, 1961-1966 között a Thália Színház tagja volt, 1966-69-ben a Pannónia Szinkron Stúdióban dolgozott.

1969-71 között az Irodalmi Színpadon, 1971-74 között a Nemzeti Színházban játszott, 1974-76-ban ismét az Irodalmi Színpadon szerepelt.

1978-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatnak tagja volt. Szerepeinek többsége az egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól.

Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta, Hábetler Jani szerepében. Az őt idéző legjellegzetesebb figurákat Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Játszott a Szegénylegények (1966), a Csillagosok, katonák (1967), az Égi bárány (1971) című filmben, illetve A ménesgazda (1978) című alkotásban is.

Az országos népszerűséget egy filmsorozat hozta meg számára, amelyben Kántor, a nyomozókutya rendőr gazdáját, Csupati őrmestert alakította.

1974-ben Balázs Béla-díjjal, 1978-ban érdemes művész címmel jutalmazták. 1978-ban elnyerte a filmkritikusok díját, valamint a locarnói fesztivál nagydíját, 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat,

2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíját.

A művész 1990-ben az Agrárszövetség országgyűlési képviselőjelöltje volt.

1992-ben - máig tisztázatlan előzmények után - vérbe fagyva találták lakásán. Súlyos koponyasérülése után csaknem egy évig kómában feküdt. Újra kellett kezdenie az életét, meg kellett tanulnia járni, beszélni, önállóan élni.

2001 óta ismét dolgozott, játszott színpadon és filmekben is, a legutóbb, 2006-ban a Rokonokban láthatták őt a nézők. -->