Voltál már vakon szerelmes valakibe? És olyan volt már, hogy vak emberbe voltál szerelmes?

A film utáni első döbbenetet követően Herendi Gábor, rendezőt - aki fogorvosként kezdte, aztán televíziós reklámfilmeket írt, kreatív igazgatóként is dolgozott, és akinek két gyermeke a Lorában is szerepel néhány perc erejéig - és Divinyi Rékát, a  Csak szex és más semmi, a Szabadság, szerelem és a Barátok közt forgatókönyvíróját kérdeztük.

[caption id="" align="alignleft" width="180"] Herendi Gábor
[/caption]HERENDI GÁBOR

– Love story, az egyszer biztos, de művészfilm vagy játékfilm? Milyen műfaji kategóriába sorolnád a Lorát?
– Az első két filmem (Valami Amerika, Magyar Vándor) egyértelműen vígjáték volt, a Lora műfaji meghatározásánál mindig is bajban voltunk. Nem skatulyáznám be. A humor és a tragédia határán lavíroztunk. Próbálva a jó ízlés keretein belül maradni.

Hogy lett a Vaxerelem címből a végére Lora?
Kicsit praktikus okokból változtattuk meg. A mi premierünk előtt jött ki az S.O.S. Szerelem, és a Szabadság, szerelem is. Sok volt a szerelemből. Abban, hogy ez a mostani valóban jó lett-e, ma sem vagyok teljesen biztos. Mi egyszerűséget, tisztaságot akartunk sugallni, de ez riasztotta a nézőket. Sokan művésziesebb alkotásra gondoltak.

Milyen volt a film fogadtatása?
A csaknem egymilliós Valami Amerikához képest erre jóval kevesebben ültek be eddig. Ez engem szomorúsággal tölt el, a film annál sokkal jobb, minthogy ezt a nézőszámot érdemelje. De nem akarok senkit hibázatni, csak magamat, a nem megfelelő kampány miatt.

Azzal mi volt a baj?
A kampány során sokkal komorabbnak, elvontabbnak mutattuk a filmet, mint amilyen. Ez azért történhetett így, mert megijedtünk, hogy az emberek majd úgy ülnek be a filmre, hogy egy Valami Amerika kettőt várnak, és akkor nagyon arcul üti őket.
Bevállaltuk, hogy ez egy drámai film. Végül a kampány sokkal drámaibb lett, mint a film.
A fogadtatása egyébként rendkívül pozitív, ennyi dicsérő levelet még sosem kaptam. Én elégedett vagyok, és szeretem a film minden kockáját. Ez az eddigi legjobb munkám. Persze, kicsit szomorú vagyok, hogy nem tudtam több emberhez eljuttatni.

[caption id="" align="alignleft" width="200"] Divinyi Réka - Herendi Gábor - Csenkiné Túri Edit
[/caption] És a legtöbb nagy moziban már rég levették műsorról…
Ez egy soha véget nem érő, gyilkos harc a mozikkal. Hamar leveszik a műsorról, mert helyet kell csinálni az amerikai filmeknek. Tény az is, hogy eleve rossz időszakban jöttünk be vele. A magyar és a külföldi filmek is egymás hegyén-hátán vannak. A Lora a filmszemle előtt egy héttel jött ki.

Csak akkor indulsz el egy film forgatásával, ha megvan a szükséges pénz?
Igen. Én képtelen vagyok a „majd lesz valahogy” típusok közé beállni. Rossz hangulatot szül, ha például a világosítók nincsenek kifizetve.

Miért nem egy magyar lány kapta a főszerepet?
No, ezért aztán jöttek ám a kritikák… Magyart kerestünk, de végül nem találtunk olyan színészt, akit tökéletesnek éreztem volna erre a szerepre. Ez szakmai kérdés, rendezőként az én felelősségem, hogy a film működjön. A Bettit játszó lány például hamar meglett. Bárkit mellé tettem, megette reggelire. Kellett egy hasonlóan erős egyéniség, aki jó barátnője, de Betti nem kerekedik felül rajta. Ilyet nem találtam Magyarországon. Rendkívül tehetségesnek tartom a Luciát. Persze, az utószinkron miatt sok pluszmunkánk adódott.

Honnan a sztori?
A történet a feleségemtől indult. A dolog csírája megtörtént a barátnőjével. Annak a lánynak volt egy nagy szerelme, akit a barátnője lenyúlt, és a fiú két héttel később egy balesetben meghalt. A sztori igazságmagva ennyi. Az eredeti forgatókönyvben két egypetéjű ikerről volt szó, ez volt az egyik pikantériája a történetnek. De ezt elvetettük. Végül ez a mostani lett az alaptörténet. Aztán Divinyi Réka avatott kezei közé adtam a forgatókönyvet, és ő ízekre szedte, majd újra összerakta. Ez egy nagy közös munka volt. A lelkét ő rakta bele.

Herendi egyszerű, de ütős hatáselemekkel dolgozza fel a megcsalás, a bűntudat, a gyász és a szerelem témaköreit.

A pszichés vakság ötlete honnan jött?
Ez már a kezdetek kezdetén belekerült a történetbe. A miértre azonban nem emlékszem pontosan. Az édesapámnak volt egy nagynénje, aki pszichés süket volt. Az első világháborúban kapott egy levelet, amiben a fia halálhírét közölték, és az olvasás közben megsüketült, de ő nem gyógyult ki belőle sosem. Talán innen indult a „A” verzió.
Persze, a betegségnek utánajártunk. Létező tünet, de nagyon ritka.

Végül is ez adja a film pikantériáját.
Nos, igen! A film egyfajta különleges toleranciával szól a vakságról. Mondhatni kicsit szemtelen is. Én mégis azt gondolom, hogy igenis így kell gondolkodni a vakokról. A forgatás előtt jártunk vakok között. Ők imádták, ahogy hozzájuk viszonyultunk. Láthatóan boldogok, teljes életet élnek, buliznak, csajoznak. Nem kérnek a sajnálatunkból.
Műfajilag ez tette a művet finoman árnyalttá. A többi rész, az oltári rumli a lakásokban, a zenekar csipkelődése, a nagyapa állandó sértettsége és elégedetlensége, ez a mindennap. És ez a humorosabb rész.

Apropó humor… Az első döbbenet akkor éri a nézőt, amikor a vak Lora nekiszalad a fülkének.
Nevezhetnénk ezt helyzetkomikumnak is. Ez a film elején történik, akkor még nem mer nevetni senki, mert megdöbbentő a helyzet. Nehezen dönti el a közönség, hogy sírjon vagy nevessen. Igazából ott kezd el nevetni a többség, amikor a temetőőr vezeti a vak Lorát a sírok között, és mondhatni pocsékul magyarázza neki, hogy hová lépjen, ezért aztán lépten-nyomon megbotlik a lány. Ott már többnyire tud nevetni a közönség.
Persze, a meztelenül szaxofonozó Geri csalja ki a legnagyobb kacajt a nézőkből.

Melyik jelenet a legkedvesebb a szívednek?
Én az apa-fiú jeleneteket szerettem a legjobban. Abban van feszültség.

A csúcsjelenet, amikor megtörténik a baleset, az se semmi, holott csak egy irányból mutatja be a tragédiát. Miért pont így?
Az egyszerűségében érzem a hatékonyságát. Egyetlen percig sem akartam több irányból megmutatni az ütközést. A másik technikai különlegesség az volt a filmben, hogy az egyik jelenetet két kamerával rögzítettük.

Nehéz a szponzorokat „eldugni” a filmben?
Itt ez nem okozott problémát. A megjelenített termékek nagy része már az első perctől kezdve benne volt a forgatókönyvben.  És vannak olyanok is, akiktől egyetlen fillért sem kaptunk, függetlenül attól, hogy megjelentek itt-ott. Persze, volt olyan cég, amit megkerestünk és megkérdeztük, támogatna-e bennünket. Amúgy meg a film minősége sem engedi meg, hogy a reklámokkal elvonjam a néző figyelmét.
Persze, belefér, és tudomásul kell venni, hogy piszok nagy költésvetése van minden filmnek.  Kell a mecenatúra.

Hogyan fogadták a hirdetők, hogy ennek a filmnek nem lett túl nagy a nézettsége?
A Magyar Vándor és a Valami Amerika esetében a kritikákat nagyon rossznak érezték, pedig ott a nézőszám nagyon jó volt.
A Loránál egy rossz hangot nem hallottam tőlük. Pedig kevesebben látták.
Ez egy kis játék a marketingeseknek. Ott akarnak lenni. Mindig,
mindenütt. Nem feltétlen  a nézőszámot lesik.

Mozaik 2007

A kecskeméti Otthon Mozi 2007. március 18-tól 21-ig tartotta idei, Mozaik névre keresztelt rendezvényét, melynek alapjául a 38. Magyar Filmszemle alkotásai szolgáltak. A négynapos esemény részeként megnézhették az érdeklődök az Iszka utazása, az Emelet, a Lora, az Ópium és az Álszent című filmeket, illetve Kísérleti- és Kisjátékfilm-válogatást is láthattak. Ezen túl közönségtalálkozó keretein belül beszélgethettek a filmek rendezőivel, szereplőivel, forgatókönyvíróival.

[caption id="" align="alignleft" width="140"] Divinyi Réka
[/caption]DIVINYI RÉKA



– Alig kering némi információ rólad az interneten. Beszélnél kicsit magadról?
Színház szakon végeztem, színházi dramaturgnak tanultam. Az iskola után dolgoztam is különböző színházakban. Utána tévéműsorokban írtam. Pár évvel később kerültem a Csak szex és más semmi című filmbe Goda Krisztával. Ott kezdődött a filmes pályafutásom. Sokszor váltottam. Most a film érdekel a legjobban, de más is izgat.
Amikor a Valami Amerikát megnéztem, már láttam, hogy nagyjából egy rugóra jár az agyunk Gáborral. Akkor már éreztem, hogy jó lenne együtt dolgozni. Jeleztem ezt felé, aztán egy Tea nevű sorozathoz írhattam egy referenciaanyagot, ami tetszett neki. Innentől már el lehet képzelni a folytatást…

Veszel át ötleteket az általad olvasott művekből ?
Természetesen igen. Szerintem nem szégyen azoktól tanulni, akiknek már sikerült letenniük valamit az asztalra.

A szereplőválogatásokon te is részt veszel?
Nem. Volt már olyan, hogy benéztem, de nem jellemző.

Neked melyik a kedvenc jeleneted?
A csúcsjelenet. Az szerintem nagyon jól meg lett oldva. Ha sokadszor látom is, odaszögez a székhez és megdöbbent. Bitang jól meg lett oldva.

Mióta írsz?
Körülbelül 10 éve.

Mennyire kaptál szabad kezet, mennyire voltak meghatározottak a karakterek a Lora esetében?
Volt egy első verzió, az mindig jelent bizonyos kötöttséget. De amikor már én írtam a forgatókönyvet, attól kezdve a karakterek olyanok lettek, ahogyan az én fejemben éltek, azt mondták és azt tették, amit én akartam. Ilyen értelemben tehát szabad kezem volt. Gábor és Andrea (Gábor felesége) nagyon nyitottak voltak, még akkor is, ha valamit radikálisan meg akartam változtatni az eredeti elképzeléshez képest. Természetesen folyamatosan egyeztettünk, és közösen gondolkodtunk, ötleteltünk. Nem volt nehéz dolgunk, mert hasonlóképpen gondolkodunk, hasonló az ízlésünk és a humorunk.

A szereplőválogatások után ráírod egy kicsit a szerepeket a színészekre?
Nem gondolkodom azon, melyik szerepre kit kellene választani. Ráírni egy szerepet a színészre nem szeretek. Nem szabad, hogy ez kényszer legyen. Persze megalkuvás van. Egyébként pedig, ha egy jó színész játssza el a kitalált karaktert, az hihetetlenül gazdagítja a filmet. Vannak színészek, akik tökéletesen eljátsszák, amit mondasz nekik, és vannak az igazán jó színészek, akik hozzáadnak valami pluszt ahhoz, amit te odatettél eléjük.

A film történetét keresd itt!

Herendi egyszerű, de ütős hatáselemekkel dolgozza fel a megcsalás, a bűntudat, a gyász és a szerelem témaköreit. Divinyi Réka Herendi Gábor Divinyi Réka - Herendi Gábor - Csenkiné Túri Edit -->