Az Ópium elkábította a közönséget - véget ért a Mozaik

Már előre leszögeztem magamban: az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című, Szász János által rendezett magyar filmtől tuti, hogy 100 perc múlva tiszta depressziós leszek....aztán mégis valami egészen más történt... Hálás köszönet érte az alkotóknak!  

A film az 1910-es években, egy elmegyógyintézetben játszódik. Az intézet új orvosa, Dr. Brenner – maga is amatőr író – beleszeret betegébe, a gyönyörű, képzelt démonaitól szenved? Klein Gizellába. Kettejük sorsának közös keresztje az írás. Dr Brenner ihlet hiányában hetek óta egy sort sem képes papírra vetni. Alkotói gyötrődésében a morfiumtól remél segítséget. Ezalatt Gizella kényszeresen ír éjjel-nappal, öngyilkosságba kergetve szobatársát az állandó papírsercegéssel. A szálak kuszálódnak, a szerelem szövődik, bűn bűnt követ, mégis, végül van feloldozás, van katarzis! A filmben is, a nézőtéren is!

Valahogy senkinek nem volt kedve a teltházas moziteremből hazaindulni a vetítés után. Érdemes is volt maradni, hiszen a közönségtalálkozón Szász János rendezőtől és feleségétől, a filmben epizódszerepet játszó Bodnár Gyöngyvértől kérdezhettünk...

Baon:
Lebilincselő a két főszereplő alakítása. Hogyan választottátok ki őket? Mennyi casting előzte meg a végleges döntést?

Szász János:
A szerencse és a véletlen is közrejátszott a főszereplők kiválasztásában. A Gizellát alakító norvég Kirsti Stubo-val már korábban dolgoztam együtt, így meghívtuk a szereplőválogatásra, és egyszerűen ő bizonyult a legjobbnak.
A férfi főszereplő személyére egy évvel a forgatás előtt még nem igazán volt konkrét elképzelésem. Akkor egy moziban láttam meg a dán Ulrich Thomsent. Megtetszett az alakítása. Megpróbáltuk utolérni, de az volt a visszajelzés, hogy egyéb elfoglaltságai és más akadályok miatt nem tudja vállalni a szerepet. 
Belenyugodtam, és egy, - szintén nagyon tehetséges - román színész mellett döntöttem. Aztán úgy alakult, hogy 10 nappal a forgatás kezdete előtt jött egy váratlan telefon: Ulrich mégis jönne. Köszönet érte a sorsnak...

Baon:
Gyakorlatilag 10 éve nem forgattál nagyjátékfilmet. Nem volt ez túl hosszú kihagyás?

Szász János:
Ezek alatt az évek alatt is rendeztem persze, de színházi vagy más darabokat.  Utaztam sokat, voltam Amerikában is, és persze voltak id?szakok, amikor én magam, mint m?vész is szenvedtem, nem találtam a helyem. Így némileg  az én „magánemberi” gyötr?déseim is benne vannak valahol Gizella alakjában.

Baon:
Mennyi a filmben a fikció, és mi az, ami valóságos tényekre épül?

Szász János:
Ez a film egy szövegre épülő fikció, amelyben dominál Csáth Géza élete és munkássága is. Klein Gizella naplója valóban létező, és alapvetően annak a szövege mentén készült a forgatókönyv. A szövegek nagy részét igyekeztünk változtatás nélkül átvenni az eredeti naplóból.

Baon:
A filmben nagy szerepet kapnak az egyes kezelések, az orvosi eszközök. Ezeket honnan szereztétek be?

Szász János: 
Kitűnő kolégám, Szöllősi Géza alakította ki ezeket a „szetteket”. Orvosi könyveket, múzeumokat néztünk és látogattunk, hogy valósághű, a kornak megfelelő eszközöket építsünk össze. Megdöbbentő, de ezek a kezelések mind valós, elfogadott eljárások voltak akkoriban.

Baon:
37 napig forgattatok. Ez idő alatt minden símán ment a norvég és a dán főszereplőkkel?

Bodnár Gyöngyvér:
Mindkét főszereplő iszonyatos energiával koncentrált végig a munkájára. Hihetetlen volt, ahogy Kirsti pl. egy-egy ebédszünetet követően teljes valójában átváltozott Klein Gizellává. Végtelenül alázatos színésznek ismertem meg. Mivel a filmben a szobatársát játszom, jónéhány közös jelenetünk volt. Bátran mondhatom: kevés  olyan színésszel találkoztam, aki ilyen hihetetlen erővel és energiával játszik.

Baon:
És a Dr. Brenner-t alakító Ulrich Thomsen?

Bodnár Gyöngyvér: 
Ő megint egy más karakter. Iszonyú keménynek, hidegnek mutatkozott. A forgatás alatt végig szinte megközelíthetetlen volt, még számunkra is. Csak a szereppel törődött, és a partnerével. Aztán persze a munka befejeztével kiderült, sokkal lazább is tud lenni...

Baon:
Azóta találkoztatok?

Bodnár Gyöngyvér:
Többször is, hiszen itt voltak a 38. Filmfesztiválon Budapestensten, és más alkalmakkor is talákoztunk Kirstivel és Ulrich-al. Mondhatom, hogy jó barátok lettünk.

Baon:
Itthon sikeresen vetítik a filmet, ma este itt Kecskeméten is teltház volt a nézőtéren. Lesz külföldi vetítés?

Szász János:
Megkaptuk a „külföldi kritikusok díját”, ami egyben belépő is több fesztiválra. Úgyhogy megyünk, utazunk, mindenhol megpróbálunk ott lenni, ahová hívnak bennünket...

Kapcsolódó cikk:
Orwellnek is tetszene az EMELET fikciója